Orvosi Hetilap, 1957. december (98. évfolyam, 48-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám - Babics Antal: A vizeletelvezető rendszer működéséről és műtéteinek elveiről

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1957-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR ___________XCVIII. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1957. DECEMBER 1.___________ Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. 1. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765 Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Akadémia u. 10. Lapkiadás telefonja: 129—699. — M. N. B­egyszámlaszám: 91.915, 272—48. A vizeletelvezető rendszer működéséről és műtéteinek elveiről írta : prof. B­A­B­IC­S ANTAL d­r. Az Orvosi Hetilap alapításának 100-ik évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Ha az emberi hólyagban cystoscappal figyel­jük az uréternyílásokat, akkor az a jól ismert je­lenség észlelhető, hogy a vizelet az uréterekből nem folyamatosan, hanem szakaszosan ürül és az egyes actioszakaszokban kiürülő vizelet mennyi­sége is változó. Percenként jobb- és baloldalról fel­váltva általában 2—5 actio észlelhető és egy-egy actióban kiürülő vizelet mennyisége átlag­os—2 milliliter. A vizeletelvezető rendszer érdekes működésé­nek lényegét, annak strukturális alapjait és a mű­ködés folyamatát kívánom röviden vázolni. Utána rámutatok azokra a műtéti elvekre, amelyek a­­ gyakorlatban azt a célt szolgálják, hogy a vizelet­elvezető rendszer működésében veseműtétek után minél kevesebb zavar maradjon vissza. Ismeretes, hogy a vesekelyhek, medence, ure­ter összefüggő egységes szerv és működésében a veseállománytól is elválaszthatatlan. A vizelet­elválasztás és elvezetés ugyanígy egymásra hatnak, mert pl. az ureter megbetegedései súlyos következ­ménnyel járnak a veseállományra és megfordítva is áll ez pl. a gyulladásos és daganatos vesemeg­betegedésekben. A vizeletelvezető rendszer a vesekelyhekkel kezdődik, amelyek a kiöblösödő vesemedencében egyesülnek, a vesemedence pedig tölcsénszerű alak­ban a pyeloureteralis határon az ureterbe folyta­tódik. Az ureter distalis vége a vele fejlődéstani egységet képező trigonum vesicae urinariae szélén nyílik a hólyagba úgy, hogy annak falát előbb fer­dén átfúrja. Az ureter ún. iuxtavesicalis, kb. 2—3 cm hosszú szakasza orsóalakban enyhén tágabb, mint a többi része. Ennek a rendszernek a működésével indoko­latlanul kevesebbet foglalkozott az elméleti és kli­nikai orvostudomány, mint a veseállományéval. Ez a mellőzés csak azzal magyarázható, hogy a múlt vesesebészetében a nephrectomia vitte a dön­tőbb szerepet. A vese megtartására törekvő sebész­nek azonban törekedni kell a vizeletelvezető rend­szer minden részletre kiterjedő pontosabb meg­ismerésére is, mert a sebészi beavatkozások na­gyobb részét mindinkább ezen a területen végzi. E rendszer működésére vonatkozó fontosabb ismeretek Narath és Fuchs nevéhez fűződnek. Narath elsősorban a vesekelyhek működésével foglalkozott és az volt a megállapítása, hogy a vi­­zelettransportálás a sima izmok sajátos működésé­vel megmagyarázható. Eszerint a vizelet a papil­lákból a kelyhekbe szivárog. Ott kezdődik a gyűjtő fázis, majd a kehelyfal bizonyos fokú telődés után összehúzódik és az ürítő fázisban a vizelet a pyelumba áramlik. Megállapította még azt is, hogy az összes kelyhek nem egy időben és nem ugyan­azon kapacitással működnek. E kérdéssel kapcsolatban mi úgy véljük, hogy a kelyhek akkor kezdenek üríteni, amikor üregük­ben felgyülemlett vizelet a tónusosan táguló izom­­zatot, amelynek nyálkahártyájában receptorkészü­­lékek is vannak, összehúzódásra serkenti. Hogy egyes kelyhekben mennyi idő alatt gyűlik össze az összehúzódást kiváltó vizeletmennyiség, az függ a kehelyhez tartozó nephronok számától, azok műkö­dési intenzitásától és függ a kelyhek árterétől, amelyekről tudjuk, hogy nem egyformák. Ez a há­rom tényező tehát logikusan indokolja, hogy a kelyhek nem egyszerre húzódnak össze, nem egy időben gyűjtenek és ürítenek. Egyik részük gyűjt, vagy a gyűjtés folyamatában van, más részük ürít, illetve az ürítés különböző szakaszában van. Az i. v. urogrammok is ezt a megállapítást támasztják alá. A medence és ureter működésével Fuchs fog­lalkozott behatóbban és bevezette az ún. cystoid működési elméletet, amellyel a következőkben még foglalkozni kívánok. Előbb azonban néhány gon­dolatot szeretnék előrebocsátani. A csőalakú zsigeri szervek működésében — bár simaizomból álló faluk összefüggő egységet képez — a differenciálódás magasabb fokán bizo­nyos szakaszosság észlelhető. A szakaszos műkö­désnek strukturális alapja is általában megtalál­ható e szervek sajátos alaki megváltozásainak ha­tárain. Tágabb szakaszt alakban is eltérő szűkebb rész követ, vagy megfordítva és e határokon rend­

Next