Orvosi Hetilap, 1961. december (102. évfolyam, 49-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám - Földes Pál: Az immunitás mechanizmusának klon-elmélete
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. . SÓS JÓZSEF DR. . SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 102. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1961. DECEMBER 3 Budapesti Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet Az immunitás mechanizmusának klón-elmélete Földes Pál dr Az 1960. évi orvosi Nobel-díjat — több, mint ötven évvel azután, hogy Paul Ehrlich 1908-ban az immunitás mechanizmusának oldallánc-elméletéért ugyanebben a kitüntetésben részesült — F. M. Burnet ausztráliai víruskutatónak és P. B. Medawar angol zoológusnak ítélték oda az immunitás alapfolyamatára vonatkozó ún. klone-elmélet (teljes nevén: szelekciós klon-elmélet) felállításáért. Immunitás eredetileg fertőzés elleni védettséget jelent. Az immunitástan első művelői ennek megfelelően mikrobiológusok voltak. A századfordulóval az immunitástan önálló tudománnyá fejlődött, amely megszűnt csupán a fertőző betegségek elleni küzdelem tanának egyik fejezete lenni és ma már felöleli mindazokat a védekező mechanizmusokat, amelyek a szervezetet a testidegen (nem saját állományához tartozó) anyagok és sejtek, azaz antigének károsító hatása ellen védik. Ez a tágabb értelemben vett immunitástan számos, a fertőző betegségek körén kívül eső területre terjed ki, u. m. az allergia-tanra, a vércsoportszerológiára, a transplantációval kapcsolatos immunitástani jelenségekre és az ún. autoaggressziós állapotok kutatására (immun-haematológia stb.). * Szükségesnek látszik mindjárt bevezetőben a klonfogalom definícióját megadni. Eszerint klonnak nevezik a közös ősi sejttől a szekszuális szaporodással származó utódsejtek homogén populációját. Ilyen sejtpopulációk, vagyis tiszta klonok nyerése a mikrobiológiai kutatás mindennapi feladatai közé tartozik, így a bakteriológiában használatos standardtörzsek fenntartása is izolált telepiekről, vagyis egyetlen baktérium egyedtől származó tiszta klonokról történik. Különösen nagy a tiszta klonok jelentősége a baktériumgenetikában. A klán fogalom azonban nemcsak a mikrobiológiában bír jelentőséggel. Klánoknak tekintik az ellenanyagtermelésért felelős mesenchymális sejtek (lymphocyták, plasmasejtek), vagy akár a tumor sejtek homogén populációit is. Ehrlichtől napjainkig számos kísérlet történt olyan átfogó elmélet felállítására, amely kielégítő magyarázatát adja az immunitás mechanizmusának. Maga Ehrlich a sejtet óriási fehérje molekulának fogta fel, amelynek az antigén megkötésére képes atomcsoportjai (receptorai) vannak. Ha nem így volna, nem tudna az antigén a sejthez kötődni és így nem jöhetne létre a megbetegítő hatás. E receptorokat, mint a sejtet reprezentáló fehérje molekula oldalláncait képzeli el. Ezeket a hozzájuk kapcsolódó antigén közömbösíti, mire a sejt új receptorok termelésével, sőt túltermelésével válaszol. A hyperregeneráció bizonyos fokán a termelt receptorok leválnak a sejtről és mint ellenanyagok jelennek meg a vérsavóban. A továbbiakban az immunitástan igyekezett lépést tartani a fehérjekémia fejlődésével, amely azonban maga is még olyan kezdeti állapotban volt, hogy sokszor az ugyancsak hipotétikus spekuláció stádiumában lévő immunológiára kellett támaszkodnia. Így alakult ki a századforduló immunitástanában az a helyzet, melyet Kesztyűs találóan „vak vezet világtalant" szavakkal jellemez. A következő lépést Landsteiner tette meg, akinek a kemospecifikus antigénekre vonatkozó klaszszikus vizsgálatai a lehetséges antigén-féleségeknek és a megfelelő immunválaszoknak olyan sokaságát mutatták ki, hogy ezek után már tarthatatlannak látszott az Ehrlich-féle oldallánc-elméletnek az a feltételezése, hogy mindezek az ellenanyagváltozatok a sejtben praeformáltan lennének jelen. A kiutat az ún. template teóriák (Haurowitz—Pauling) jelentették, amelyek aktív szerepet tulajdonítottak az antigénnek az ellenanyag szerkezetének kialakításában. Eszerint az antigén volna az a felületi modell (templater modell, sablon, minta), amelyre felgombolyodva a polipeptid láncok az antigénnel analóg szerkezetű globuláris fehérjékké.