Orvosi Hetilap, 1963. december (104. évfolyam, 48-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám - Budai József - Farkas Elek - Nyerges Gábor - Csapó József: A gamma-globulin hatásmódja a kanyaró elleni védelemben
228 ORVOSI HETILAP os kérdést, hogy a bevitt ellenanyag árnyékában kialakult immunitás tartós-e és ha igen, úgy meddig nyújt védettséget. Anyag és módszerek Vizsgált gyermekek: 12 olyan 2 év körüli gyermeket vizsgáltunk, akiknek az anamnézisében ma nem szerepelt. A gyermekek pontosan ismert időpontban masszív kanyarós fertőzésen mentek át és ettől kezdve 40 napig rendszeres kórházi megfigyelés alatt állottak. Naponta többször végeztünk fizikális vizsgálatot és lázmérést, a 8. naptól pedig naponta ellenőriztük a fehérvérsejtszámot is. A g. gl. alkalmazásánál két ellentétes szempontot vettünk figyelembe. Biztosítani akartuk egyrészt, hogy a szervezetben szaporodó vírus minél tartósabb és erőteljesebb antigénhatást fejthessen ki, másrészt a klinikai tüneteket teljes biztonsággal akartuk kivédeni. Az első cél megvalósítása érdekében a g. gl.-t a szokásosnál később adtuk be, az esetek felének a 7. a másik hatnak a 8. inkubációs napon. A teljes védelem biztosítására pedig a Csapó által erre az időre megadott határadag négyszeresét inficiáltuk, 2,0 ml/kg 10%-os g. gl.-t. Az ilyen nagy menynyiségű g. gl.-nal létrehozott passzív immunitás mérvének és az ellenanyag kiürülésének a vizsgálatára három nem fertőződött és szerológiailag negatív gyermeknek hasonló adag g. gl.-t adtunk. A vérvételek közül az elsőt a fertőződés napján, a másodikat a g. gl. beadását követő 4. napon végeztük, a harmadik és a negyedik ezután 1 hónappal, illetve 1 évvel történt. Azoktól a gyermekektől, akiknél a vizsgálatok eredményei ezt szükségessé tették, 1 és 3/4 év múlva is vettünk vért. A három nem fertőződött gyermektől a g. gl. beadása előtt, majd utána a 4. és 30. napon történt a vérvétel. Szerológiai vizsgálat: A neutralizációs próbákat részben egy in vitro passzálható humán amnion sejttörzsön végeztük, az 1 és 2 éves mintákat HeLa sejttörzsön titráltuk meg. Az egyes savóhígításokból egyegy csőre jutó mennyiséget 30—100 szövetkultúrára patogén egységnyi (TCID..0) vírussal (Leningrad 4 törzs) kevertük össze. Általában 1:4—1:1024 savóhígításokat állítottunk be 1:4 léptékkel. A keverékeket csőre oltás előtt éjszakán át +4 ° C-on tartottuk. Minden egyes vírus-savó keverékből 3—3 csövet oltottunk, csövenként 0,1 ml-rel. A leolvasás legtöbbször a vírusfertőzés után 7 nappal történt. A savó neutralizációs titerének azt a hígítást vettük, amely a három kultúra közül egyet vagy kettőt megvédett a fertőzéstől. Ha a teljes védelmet biztosító hígítás után következő már egyik kultúrát sem védte meg, akkor a két hígítás geometriai átlagát tekintettük titernek. Ha a savó 1:4 hígításban a cytopathiás hatást kifejezetten késleltette és csökkentette, de egyik csőben sem akadályozta meg teljesen, akkor a titert 1:4-nek adtuk meg; ha a savó még ennyi védelmet sem nyújtott, akkor 0-nak. Eredmények: Az inkubáció alatt minden gyermek tünetmentes volt, eltekintve a nagy mennyiségű g. gl. beadását követő hőemelkedéstől vagy jelentéktelen láztól, ami csak pár óráig tartott. A lappangás 8. napjától kezdve mutatkozó klinikai és laboratóriumi adatokat a táblázat tünteti fel. Exanthemát két esetben észleltünk. Az 1. számú gyermeknél a fertőződéstől számított 12. napon az arcon és a törzsön halvány rózsaszínű, nem öszszefolyó, maculo-papulosus, morbilliform kiütés jelentkezett. Megjelenését sem láz, sem hurutos tünet nem előzte meg és leukopenia sem kísérte. A bőrjelenségek a 14. napon eltűntek. A 2. számú kislány a lappangás 10. napján lett lázas, hőmérséklete 38,2 ° C-ig emelkedett. Másnapra láza megszűnt, törzsén és arcán halvány rózsaszínű, két napig tartó, maculo-populosus exanthema jelent meg. Hurutos tünet itt sem mutatkozott. A 11. napon fehérvérsejtszáma 3200 volt. A 6. számú gyermek leukopeniája a lappangás 9. napján jelentkezett 3900-as értékkel. A többi gyermek az egész kísérleti periódus alatt tünetmentes volt. Táblázat A szerológiai eredményeket a táblázat mutatja. A fertőzésen átesett 12 gyermek tizetein kívül ezen tüntettük fel a három nem fertőződött kontroll adatait is. A gyermekek besorolása a klinikai tünetek és a szerológiai eredmények figyelembevételével történt. Ily módon a kísérlet kezdetén, a negatív anamnézis alapján homogénnek tartott csoport négy különálló részre bomlott. Az elsőt az 1. és 2. számmal jelzett gyermek alkotja, akiknél klinikai tünetek jelentkeztek és szervezetükben tartósnak látszó ellenanyagtermelés indult meg. A második csoportba sorolt 3. és 4. számú gyermek savóra, a negatív anamnézis ellenére, már a kísérlet kezdetén ellenanyagot tartalmazott, melynek elég magas titere változatlan maradt. A harmadik csoportba az 5. és 6. számú gyermek került. Bár a fertőzés az ő esetükben klinikailag észlelhető jel nélkül zajlott le, ennek ellenére immunanyagtermelés indult meg bennük és ez egyelőre tartósnak mutatkozik. A negyedik csoport a 7., 8., 9., 10. és 11. számú gyermekből áll. Mindegyikükben megindult ugyan az ellenanyagok termelése a kísérlet alatt, de a védettség az első év végén már nem volt kimutatható. A 12. számú eset 1 év utáni vizsgálatát elvégezni nem tudtuk. A három kontroll neutralizációs titere a g. gl. beadása utáni 4. napon magas értéket mutatott, de passzív védettségük az 1 hónappal később végzett vizsgálat alkalmával már eltűnőben volt. Sorszám Név Klinikai tünetek Titerek (1) láz exanth.leukopenia I. (0. nap) II. (4. nap) III. (1 hó) IV. (1 év) V. (21 hó) 1. M. E.+ 0 32 64 644 2. N. É.+ + + 0 32 128 128 643. B. J.— — 256 256 256 256— 4. M. J.— — — 256 256 256 256— 5. B. E.— — — 0 128 256 648 6. B. Em.— — + 0 64 128 1288 7. J. K.— — 0 32 2560 — 8. M. M.— — — 0 128 640 — 9. H. A.— — — 0 64 128 -94— 10. K. E.— OL— 0 64 320 — 11. B. G.— — —10 64 324— 12. L. F.— — — 64 32 64— — K 1. B. G.0 644 _ K 2. G. E.0 644 — — K 3. O. K.0 644—