Orvosi Hetilap, 1964. március (105. évfolyam, 9-13. szám)
1964-03-01 / 9. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
426 ORVOSI HETILAP mind jódnegatív, vagy jódvilágos területen volt található. A jódpróba előnye abban áll, hogy semmi nagyobb felszerelést nem igényel, gyakorlatlan vizsgáló is könnyen értékelhető leletekhez jut és ez így főképpen a gyakorló orvos számára értékes, akinek más korai diagnosztikus eljárások nem állnak rendelkezésére. Nemes János dr. * A Schiller-féle jódpróba összehasonlítása a méhnyak szöveti metszeteiben talált glykogeneloszlással. Kern—Botke E. és Kern G. (Universitäts-Frauenklinik Köln). Arch. für Gyn. 1962. 197. 197 esetben vizsgálták a portré felszínén a Schiller-féle jódpróba viselkedését, ami minden esetben összehasonlítottak a szöveti metszetek PÁL reakciójával és a kolposkópos leletekkel. A jód világos, vagy jódnegatív területek a Dr. Métneki János Dr. Zalányi Sámuel A GYAKORLÓ ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI felvilágosítási TEVÉKENYSÉGE 170 oldalára fűzve 20,50 Ft Világszerte megnőtt az érdeklődés az egészségügyi felvilágosítás iránt. Általános műveltség ma már elképzelhetetlen egészségügyi műveltség nélkül. A kultúra és a civilizáció egyik elsőrendű fokmérője a társadalom egészségügyi ismereteinek fejlettsége. A szocialista egészségügy az egészségügyi dolgozók fontos feladatává teszi az egészséges életmód elősegítésére, a betegségek megelőzésére irányuló felvilágosítási tevékenységet. Az egészségügyi felvilágosítás hatékonysága érdekében szükséges, hogy mindazok, akik az egészségügyi felvilágosítás gyakorlati megvalósításában részt vesznek, az egészségügyi felvilágosítás elvi, szervezési és módszerbeli kérdéseiben kellő tájékozottsággal rendelkezzenek. A gyakorló orvosnak ehhez a tevékenységéhez kíván a könyv segítséget nyújtani. Megjelent a Gyakorló Orvos Könyvtára című sorozatban Kapható az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban és a Semmelweis Könyvesboltban Budapest VIII., Baross utca 21. normális portré felszínén histológiailag ektopiás cervix epithelnek, vagy túlnyomó részben glykogenszegény, vagy glykogen-mentes többrétegű laphámnak feleltek meg. Az ún. korai rák esetek (mikrocarcinoma, carcinoma in situ, súlyos homatypiák), esetleges glykogen-tartalom ellenére is mindig, mint jódvilágos vagy jódnegatív területeket jeleztek. A kóros hámnak kb. a fele (56%) a vizsgálati anyagban ugyanolyan kiterjedést mutatott, mint a jódnegatív festés. A kóros elváltozások 26%-a lényegesen kisebb kiterjedésű volt, mint a jódnegatív terület. A többi esetben (18%) azon korai rák esetek fordultak elő, melyeket a positiv Schiller-próba ellenére a cervix csatornában kell keresni. A jódpróba jelentősége a rákkutatás szempontjában abban van, hogy a positiv cytologiai lelet mellett az esetek 82%-ában útmutatót ad a kóros hám lokalizációjához. A kérdést, hogy vajon a méhnyak laphámjának glykogen-hiányát malignus elfajulás jeleként kell-e felfogni, ilyen formában tagadni kell. Ezt támasztják alá számos más szerzők vizsgálatai, valamint a szerző anyagában talált nagyszámú glykogen-szegény és glykogen-mentes normális regeneratiós laphám-lelet. A fiatal többrétegű laphámrák éppúgy, mint a malignus, kevés vagy semmi glykogent nem tartalmaz. Másrészről rá kell mutatni, hogy a carcinoma in situ és a két laphámrákok változó mennyiségű glykogent tartalmaznak. Ez tűnik ki a szerző anyagából is. A szerzőnek mégis az a benyomása, hogy a pathologiás hámban lényegesen csekélyebb a glykogen, mint az ezt körülvevő ép többrétegű laphámban, úgy, hogy a Schiller-féle jódpróbával lényeges színdifferencia jelentkezik. Jódpozitív carcinomát vagy carcinoma in situt még nem észleltek. Szerzők megpróbálják a Schiller-féle jódpróbát a rákszűrés szempontjából értékelni és anyaguk lapján megállapítják, hogy a Schiller-féle jódpróba csak a cytológiai lelettel kombinálva nyújt értékes diagnosztikus segítséget. Mielőtt nagyobb szövetkivételt (conisatiót) végeznénk, pozitív cytológiai lelet mellett a Schillerféle jódpróba útmutatást ad a célzott excisio kiviteléhez. Ezek mellett, ha conisatio végzésére kerül sor, a portio felszínén vezetett körkörös metszést a jódpozitívan festődő ép hámon belül kell vezetni. Nemes János dr. Haematológia A sejt-elektroforézis a klinikai diagnosztikában. Frissen vett vér-, nyirokcsomó és tumorsejtek elektroforetikus vizsgálata. Rueff F., Fuhrmann und G. Rubenstroth- Bauer (Max-Planck-Inst. f. Biochemie und Chir. Klinik der Universität München) Münch, med. Wschr. 1963. 24. 1242—1250. A vizsgálat azon a tényen alapszik, hogy a sejtek felszínének negy elektromos töltése különböző, ezért elektromos térben is különböző gyorsasággal mozdulnak el az anód felé. Methodikai nehézségek miatt csak néhány éve került alkalmazásra ez az igen szellemes, már a századfordulón ajánlott módszer. A Zeiss gyár által konstruált cytopherometerben fiziológiás sóoldatban vagy plasmában suspendálják a vizsgálandó sejteket és stopperórával mérik egy meghatározott távolságon történő vándorlás idejét. Normális egyéneknél a legnagyobb a vvs-k sebessége, kisebb a lymphocytáké és legkisebb a granulocytáké. A monocyták vándorlási sebessége különböző. Nagy általánosságban, minél éretlenebbek az egyes sejtek, annál nagyobb a vándorlási sebességük. Ebből a meggondolásból kiindulva különböző haematológiai kórképekben vizsgálták a vér fehérvérsejtjeit. Chr. lymphoid leukaemiában a normális lymphocyta és granulocyta sejtblokk helyett a sejtfractio vándorlási sebessége elég nagy, majdnem megfelel az erythrocytákénak. Érdekes módon az összes lymphoid és myeloid sejteknek kb. azonos vándorlási sebességük van, jóllehet különösen az utóbbi kórképben a granulocyták között éretlen és érett sejtek is vannak. Hodgkin-kórban annak ellenére, hogy a fehérvérsejtek nem mutatnak morphológiai eltérést a normálistól a szórás igen nagy volt, ami a sejteknek meglehetősen különböző elektromos töltésére utal. Lymphosarkomában és malignus csonttumoroknál a leukocyták vándorlása nagyjából hasonló gyorsasággal történik mint az előbbi betegségekben. Reaktív leukocytosis sejtblokkja hasonló volt a myeloid leukaemiában talált elváltozáshoz, tehát a módszer nem alkalmas arra, hogy a reaktív leukocytosist a myeloid leukaemiától eldifferenciálja. A normális csontvelő sejtjei, túlnyomórészt granulocyták és éretlen sejtek; ezek ugyanúgy viselkednek mint az említettek. Gyulladásos és daganatos nyirokcsomók sejtjeinek haemocytophaerogrammjai között szintén nem észleltek olyan különbséget, mely alkalmas lett volna a kétféle kórkép eldifferenciálására.