Orvosi Hetilap, 1966. április (107. évfolyam, 14-17. szám)

1966-04-17 / 16. szám - Arnulf, G.: Az atheromatosus coronariabántalmak sebészi kezelésének alapjai és módszerei

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PÄL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LETART GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. • FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 16. SZÁM, 1966. ÁPRILIS 17. Associé National de I' Académie de Chirurgie, Paris Az atheromatosus coronariabántalmak sebészi kezelésének alapjai és módszerei O. Arnulf dr. A coronariák atheromatosus elváltozásainak sebészi kezelése napirenden van. Többféle kezelési módszer létezik, de távolról sem mondhatjuk, hogy ezek „kodifikálva” lenné­nek. A kezelés céljának és lehetőségének megértése érdekében lényeges, hogy ugyanabból a szemszög­ből nézzük a coronariabántalmakat, mint általában az atheromatosus elváltozásokat, különösen pedig a végtag­erekéit. Természetesen megállapítható, hogy a végtag­erekre érvényes módszerek a koszorúerekre is érvé­nyesek, figyelembe véve azt, hogy speciális ellátási területről, a myocardiumról van szó. Jelenleg a következő értágító módszerek létez­nek: értágító hatás elérése a coronariák idegein át, revascularisatio létrehozása mechanikus, vagy ve­gyi úton a pericardium abrasiójával, főként azon­ban direkt értágító módszerek a koszorúér-kerin­gés helyreállítása útján endarteriektomia vagy ér­beültetés segítségével. Ezek közül bármelyik sebészi módszert is al­kalmazzuk, azok előfeltételként a laesio pontos kór­bonctani ismeretét és coronarographia útján meg­állapított klinikai diagnosztikáját igénylik. Sorjában foglalkozom: a kórbonctani alapokkal, a coronarographia segítségével végzett klinikai diagnosztikával, az értágító módszerekkel, a direkt módszerekkel; ezek a desubliteratio, valamint az ér tágítása transplantatum vagy lebeny segítségével. Nem kívánok foglalkozni a myocardium revascu­­larisatiójának nevezett módszerekkel, talium-behintés­­sel (Thompson—Beck), az artéria mammariák implan­tatiójával (Vineberg), úgyszintén nem az artéria mam­­mária lekötésével sem. Értékükkel a „Chirurgie des Co­­ronaires” című könyvemben foglalkoztam. Tapasztalataim alapján megkísérlem az indiká­ciókat meghatározni, amennyire az jelenleg lehet­séges. 1. Kórbonctani alapok Mindenfajta sebészi beavatkozás esetében lé­nyeges, hogy ismerjük a megbetegedés jellegét és helyét. Az atheroma a koszorúerekben stenosist vagy érelzáródást okoz. Ez létrejöhet magától az atheromától, vagy pedig a hozzátársuló thrombus­­tól. 1. Az elváltozások elhelyezkedésének tanulmá­nyozása abból a szempontból érdekes, hogy azok a coronariák ún. sebészi, vagy nem sebészi szaka­szán helyezkednek-e el. A sebészi zónán azokat a segmentumokat értem, melyeknek nagysága elég­séges ahhoz, hogy rajta a véráramlás helyreállítá­sának céljából direkt műtétet hajtsunk végre: — a jobb oldali arteria coronarián, ami alatt az eredéstől a szív jobb széléig terjedő szakaszt kell érteni. — a bal coronarián, amely a truncus commu­nist, az arteria interventricularis első néhány cm-ét és az artéria circumflexának a kezdetétől a szív bal széléig terjedő szakaszát foglalja magában. A különféle statisztikák alapján (Lenégre, Fro­­ment, Plotz) az elváltozások 70%-a a sebészi seg­­mentumokra lokalizálódik: — a jobb oldali arteria coronariák sebészi seg­­mentumára (28,2%-ban), — a bal oldali truncus communis, arteria in­­terventricularis és arteria circumflexára (43,4%­­ban).

Next