Orvosi Hetilap, 1966. április (107. évfolyam, 14-17. szám)
1966-04-17 / 16. szám - Arnulf, G.: Az atheromatosus coronariabántalmak sebészi kezelésének alapjai és módszerei
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PÄL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LETART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. • FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 16. SZÁM, 1966. ÁPRILIS 17. Associé National de I' Académie de Chirurgie, Paris Az atheromatosus coronariabántalmak sebészi kezelésének alapjai és módszerei O. Arnulf dr. A coronariák atheromatosus elváltozásainak sebészi kezelése napirenden van. Többféle kezelési módszer létezik, de távolról sem mondhatjuk, hogy ezek „kodifikálva” lennének. A kezelés céljának és lehetőségének megértése érdekében lényeges, hogy ugyanabból a szemszögből nézzük a coronariabántalmakat, mint általában az atheromatosus elváltozásokat, különösen pedig a végtagerekéit. Természetesen megállapítható, hogy a végtagerekre érvényes módszerek a koszorúerekre is érvényesek, figyelembe véve azt, hogy speciális ellátási területről, a myocardiumról van szó. Jelenleg a következő értágító módszerek léteznek: értágító hatás elérése a coronariák idegein át, revascularisatio létrehozása mechanikus, vagy vegyi úton a pericardium abrasiójával, főként azonban direkt értágító módszerek a koszorúér-keringés helyreállítása útján endarteriektomia vagy érbeültetés segítségével. Ezek közül bármelyik sebészi módszert is alkalmazzuk, azok előfeltételként a laesio pontos kórbonctani ismeretét és coronarographia útján megállapított klinikai diagnosztikáját igénylik. Sorjában foglalkozom: a kórbonctani alapokkal, a coronarographia segítségével végzett klinikai diagnosztikával, az értágító módszerekkel, a direkt módszerekkel; ezek a desubliteratio, valamint az ér tágítása transplantatum vagy lebeny segítségével. Nem kívánok foglalkozni a myocardium revascularisatiójának nevezett módszerekkel, talium-behintéssel (Thompson—Beck), az artéria mammariák implantatiójával (Vineberg), úgyszintén nem az artéria mammária lekötésével sem. Értékükkel a „Chirurgie des Coronaires” című könyvemben foglalkoztam. Tapasztalataim alapján megkísérlem az indikációkat meghatározni, amennyire az jelenleg lehetséges. 1. Kórbonctani alapok Mindenfajta sebészi beavatkozás esetében lényeges, hogy ismerjük a megbetegedés jellegét és helyét. Az atheroma a koszorúerekben stenosist vagy érelzáródást okoz. Ez létrejöhet magától az atheromától, vagy pedig a hozzátársuló thrombustól. 1. Az elváltozások elhelyezkedésének tanulmányozása abból a szempontból érdekes, hogy azok a coronariák ún. sebészi, vagy nem sebészi szakaszán helyezkednek-e el. A sebészi zónán azokat a segmentumokat értem, melyeknek nagysága elégséges ahhoz, hogy rajta a véráramlás helyreállításának céljából direkt műtétet hajtsunk végre: — a jobb oldali arteria coronarián, ami alatt az eredéstől a szív jobb széléig terjedő szakaszt kell érteni. — a bal coronarián, amely a truncus communist, az arteria interventricularis első néhány cm-ét és az artéria circumflexának a kezdetétől a szív bal széléig terjedő szakaszát foglalja magában. A különféle statisztikák alapján (Lenégre, Froment, Plotz) az elváltozások 70%-a a sebészi segmentumokra lokalizálódik: — a jobb oldali arteria coronariák sebészi segmentumára (28,2%-ban), — a bal oldali truncus communis, arteria interventricularis és arteria circumflexára (43,4%ban).