Orvosi Hetilap, 1967. március (108. évfolyam, 10-13. szám)

1967-03-05 / 10. szám - Ungár Imre - Bárász Zoltán - Scherer Éva - Szarvas Ilona: Tüdőgümőkór miatt végzett resectiók késői eredményei

434 ORVOSI HETILAP ből származó alábbi­­ anyagunk kiegészítésére és összehasonlítására. A gümőkór miatt végzett resectiók késői ered­ményeinek vizsgálatakor két kérdésre kerestün választ: 1. Milyen 5—8 év távlatából akkori sebes munkánk eredménye; 2. A késői eredmények ismeretében kell-e vál­toztatnunk mai indikációs felfogásunkon. Amikor az 1955—1957-es évek beteganyagát választottuk vizsgálat tárgyául, tisztában voltunk azzal, hogy az anyagnak bizonyos értelemben tör­ténelmi jelentősége van, hiszen azóta a gümőkór kezelése alapvetően megváltozott. Az M­H követ­kezetes alkalmazása és a hosszan tartó continuális gyógyszeres kezelés a sebészi indikációk beszűkü­léséhez vezetett, ugyanakkor a betegek stabilizál­­tabb, jobban elhatárolt folyamattal kerülnek mű­tétre. A sebészi indikációk is kiforrottabbak és a műtéti technika is sokat fejlődött. A betegek ma, folyamatuk súlyossága és előrehaladottabb koruk ellenére is kedvezőbb körülmények között kerülnek műtétre, mint 8—10 évvel ezelőtt. Mégis úgy érez­tük, hogy vállalnunk kell ezeket az alapvető kü­lönbségeket annak érdekében, hogy valóban késői eredményeket tudjunk vizsgálni. Az akkori gyógy­szeres kezelés és műtéti technika fogyatékosságai legfeljebb még határozottabban hozzák ki azokat a buktatókat, melyeket ma már el tudunk és el kell kerülnünk, amilyenek a túl rövid műtét előtti gyógykezelés, az elégtelen resectió és így tovább. A fő kérdésre, a cavernás gümőkór komplex, sebészi kezelésének sok éves eredményére a vizsgált beteg­csoport, az említett fenntartással, mégis felvilágo­sítást ad és ezért tartjuk anyagunkat bemutatásra érdemesnek. Beteganyag Az Országos Korányi Tbc Intézet sebészeti osz­tályán 1955—1957 között operált budapesti betege­ket hívtak be válogatás nélkül, a műtéti napló sorrendjében. A budapestieket választottuk azért, hogy minden beteget személyesen is meg tudjunk nézni. Minden betegről pontos anamnesist vettünk fel, ríg-----esetleg réteg-------felvételt készítettünk és bakteriológiai vizsgálatot végeztettünk mind­azoknál, akiknél az utolsó 3 hónapban nem tör­tént vizsgálat. A gondozóintézetek és intézetünk 1. táblázat 1955—57. években tbc miatt resecáltak ellenőrző vizsgálata (Csak budapesti betegek) Statisztikai-Módszertani osztálya messzemenően se­gítségünkre voltak mind a betegek felkutatásában, mind a kért adatok szolgáltatásában. Ezért ezúton is hálás köszönetet mondunk. A betegek felkutatása rendkívül nehéz volt és nem egy teljes évig tartott. Végül eredményes­­bizonyult, mert a behívott 305 beteg közül 268, az esetek 88%-a megjelent, ill. az elhaltakról (24 eset) pontos értesítést kaptunk. Ez a felkutatási arány az eredmények értékelését reálissá tette. 2. táblázat Betegek kora a műtét idején A beteganyag korösszetétele (2. táblázat) azt az ismert tényt mutatja, hogy 8—10 évvel ezelőtt még a 20—40 éves korcsoportból kaptuk betegeink csak­nem 80%-át. Ez az arány azóta a 40—60. évekre tevődött át. Eredmények A vizsgálat eredményeit a 3. táblázat mutatja. Morphológiai szempontból a cavernás betegek folyamata az, amit abszolút indikációknak kell te­kintenünk. Ezeket a betegeket ma is megoperál­juk, elsősorban az ismételt gyógyszeres kezelésben részesülteket. Biztos, hogy mai gyógyszeres keze­lésünkkel az akkor operáltak közül jó néhány ca­­vernát műtét nélkül is zárni lehetett volna. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a bete­gek a műtét időpontjában cavernásak voltak. Bizonyos fenntartással kontroll csoportként lehet elfogadni Ságodi (11) adatait, aki intézetünkből 1958— 1959-ben cavernával elbocsátott betegek késői gyógy­­eredményét vizsgálta és azt találta, hogy a tenyésztés­sel is pozitív betegek (83 eset) közül 5—7 év múlva 25,3% meghalt, és aktív cavernás gondozott volt 36,1%. A direktben is pozitív cavernások között 5—7 év táv­latában 55,6% halt meg és 28,9% volt aktív cavernás gondozott. A két csoportból mindössze 47 beteg (26,1%) gyógyult a megfigyelési­ idő alatt, ebből 29 gyógyszer­rel és 18 műtéttel. Mint láthatjuk, az először kezeltek gyógyered­­ménye jobb, mint azoké, akik csak ismételt inté­zeti kezelés után kerültek műtétre, mert előbbiek 91%-a meggyógyult a műtét segítségével, míg az is­mételt kezelés után operáltaknak csak 82%-a. Ez azért érdekes, mert a két csoport közötti különbség ma is ugyanez, annak ellenére, hogy az eltelt idő­ben a gyógyszeres kezelés sokat változott. A nem cavernás betegek között a műtéti eredmény csak­nem 100%-os. Mindössze egy esetünk van, akinek az ellenoldalán aktív folyamatot találtunk. Az össz­­beteganyagra vonatkoztatva az eredmény 87%. Ez a szám a recidiva nélkül gyógyult 80% (235 beteg) és az ismételt gyógyszeres kezelés, ill. újabb sebé­szi beavatkozással gyógyult további 18 (7%) eset összege. Megoldatlan 15 (5%) és meghalt 24 (8%). A műtét ideje Operáltak száma Utóvizsgálaton (1964-ben) megjelent, ill. az elhaltakról pontos értesítést kaptunk Ismeretlen 1955 114 1077 1956 87 834 1957 104 1022 összesen 305 (100%) 292 (96%) 13 (4%) Év 20 21-30 31-40 41-50 51-60­­ 1­15 126 90 574

Next