Orvosi Hetilap, 1968. augusztus (109. évfolyam, 31-34. szám)
1968-08-04 / 31. szám - Kerpel-Fronius Ödön: A gyermekkori veseelégtelenség
ORVOSI HETILAP 1685 Más esetekben sokáig húzódó ismert vesebajos gyermeken pl. nephrotikusan lép fel fokozatosan a polyuria és polydipsia, ami azt jelenti, hogy a betegség a végstádiumba érkezett el. Csaknem állandó kísérő tünet a nagymérvű vérszegénység. Nem egyszer éppen a gyermek nagyfokú sápadtsága, bágyadtsága miatt keresik fel a szülők az orvost. A növekedés elmaradása a hosszabb ideig húzódó gyermekkori veseelégtelenség klasszikus kísérője. Már a régi szerzők is ismerték ezt a kapcsolatot, „renalis infantilismus”-ról beszéltek. A növekedés gátlásának közvetlen okai nem teljesen tisztázottak. Biztos, hogy hormonális tényezőknek, a növekedési hormon, a pajzsmirigy, a mellékvesék esetleges dysfunctiójának nincs döntő szerepe. A lényeges okot a veseműködés beszűkülésének valamilyen következményében kell keresnünk. Szerepelhet a concentrálóképesség csökkenésével kapcsolatos polyária, ha nem biztosítjuk ugyanekkor a megfelelő nagyságú vízbevitelt. Ilyenkor a chronicus exsiccosis és hypernatraemia gátolhatják a növekedést. Ilyen helyzet azonban csupán a csecsemőkorban fordulhat elő, amennyiben a környezet pl. diabetes insipidus folyamán, későn veszi észre, hogy a csecsemőnek a szokásosnál jóval nagyobb vízfelvételre van szüksége. Amint a diagnosist felállítják, és biztosítják a kellő vízfelvételt, megindul a növekedés. Kétségtelenül nagy, talán döntő szerepe az acidosisnak van a növekedés megállásában (23, 24). Bizonyítja ezt az a tény, hogy a növekedés nemcsak globális veseelégtelenség okozta acidosisban, hanem renalis tubularis acidosisban, tehát egy olyan kórképben, melyben nincs maradék nitrogénemelkedés, is megáll. E kórképben kálium- és calciumcitrattal, ill. bicarbonáttal kiegyensúlyozható az acidosis és ezt követően olyan hatalmas ütemben indul meg a növekedés, hogy az elmaradás meglepő gyorsan egyenlítődik ki. Az acidosis jórészt kalium, de különösen calcium deficitet (17) okozva gátolja a növekedést. Globális veseelégtelenségben a calciumhiányt fokozza a calcium rossz enteralis felszívódása. Ezért lényeges a globális veseelégtelenség kezelésében az állandó D-vitamin adagolás. Ez már azért is fontos, mert a törpenövés sokszor, de nem szükségszerűen kifejezett rachitissel, az ún. renalis rachitissel társul. Persze vitatható marad, hogy mennyiben kívánatos globális veseelégtelenségben a növekedésfejlődés meggyorsítása. A gyarapodásnövekedésből a pusztuló vesék ki vannak rekesztve. Aránytalanság keletkezik tehát a növekedéssel fokozódó kiürítést igénylő anyagcseretermékek menynyisége és a vese teljesítőképessége közt, a dráma tehát esetleg gyorsabban pereg le. Az uraemiába torkolló chronicus veseelégtelenség klinikai képe, az elmondott gyermekkori sajátosságoktól eltekintve, egyezik a felnőttkori betegséggel. Érdekes, hogy még magas, 100—150 mg%-os RN mellett is gyakran nem tesz nagyon súlyos benyomást a beteg. Ilyenkor azonban nem egyszer hypocaliaemiás görcsroham lép fel. Az acidoticus magas légzés megjelenése ominózus jel. Azt jelenti, hogy a vér pH-ja 7,2 alá süllyedt és figyelmeztet arra, hogy a beteg napjai meg vannak számlálva. Összefoglalás: Kiemeljük, hogy mind az acut, mind a chronicus veseelégtelenség aránylag gyakori a gyermekkorban és komoly tétele a gyermekhalálozásnak. Különös figyelmet érdemel a pyuria, ill. pyelonephritis, mert az a chronicus veseelégtelenség vezető oka és korán felismerve sokszor gyógyítható. Hangsúlyozzuk, hogy a chronicus veseelégtelenségben szenvedő gyermeknek esetleg még az azotaemiás fázisban is kevés a panasza és az egyszerű vizeletvizsgálat is sokszor negatív, vagy jelentéktelennek látszó eredményt ad. Anaemiára, alacsony növésre, polyáriára fel kell figyelni, mert ezek a chronicus veseelégtelenség gyanújelei. IRODALOM: 1. Albright, F., Butler, A. M. és Blomberg, E.: Am. J. Dis. Child. 1937, 54, 529. — 2. Prader, A.: Mod. Probi. Pediatrie. 1960. Basel, Karger. 1960. — A. J., Kaidi, L. és Tappan, V.: Am. J. Dis. Child. 1945, 69, 323. — 5. West, J. R. és Kramer, J. G.: Pediatrics. 3. Sichler, G. B.: J. Pediat. 1963, 63, 942. — 4. Waring, 1955, 15, 424. — 6. Cenani, A., Friederiszick, F. K.: Z. Kinderh. 1963, 88, 329. — 7. Visser, H. K. A., Degenhart, H. J., Cost, W. S. és W. Croughs: In „The adaptation of the newborn infant to extrauterine life” Nutricia Symposium. Stenfert Kroese. Leiden. 1964. — 8. Kerpel-Fronius Ö. és Csordás J.: Orv. Hetil. 1967, 108, 1929. — 9. Camacho, A. M. és Blizzard, R. M.: Am. J. Dis. Child. 1962, 103, 535. — 10. Lightwood, R., Payne, W. W. és Black, J. A.: Pediatrics. 1953, 12, 628. — 11. Albright, F., Burnett, C. H., Parson, W., Reifenstein, E. C. J. és Ross, A.: Medicine. 1946, 25, 399. — 12. Gautier, E.: Moderne Probleme der Paediatrie. 1960. Basel. Karger. — 13. Bull, G. M., Joekes, A. M. és K. G. Lowe: Clin. Sei. 1950, 9, 379. — 14. Gasser, C., Gautier, E., Steck, A., Siebenmann, R. E. és Oechslin, R.: Schweiz, med. Wschr. 1955, 85, 903. — 15. Hammond, D., Lieberman, E., Wright, H. T., Heuser, E. T. és S. I. Rapaport: Am. J. Dis. Child. 1967, 114, 440. — 16. Moschkowitz, E.: Arch. Int. Med. 1925, 36, 89. — 17. Royer, P., Habib, R. és Maihielt, H.: Nephrologie im Kindesalter. G. Thieme. Stuttgart. 1967. — 18. Allen, T. D.: New Engl. J. Med. 1965, 273, 1421. — 19. Steck, R. E., Leadbatter, G. W. és Crawford, J. D.: New Engl. J. Med. 1963, 269, 883. — 20. Debré, R., Marie, J., Royer, P., Léveque, B. és Kaplan, L.: Ann. Pediat. 1960. 763. — 21. Fanconi, G., Hanhart, E., Albertini, A., Ühlinger, E., Dolivo, J. és Prader, A.: Helvet. paed. Acta. 1959, 6, 1. — 22. Alport, A. C.: Brit. Med. J. 1927, 1, 504. — 23. West, C. D. és Smith, W. C.: Am. J. Dis. Childr. 1956, 91, 460. — 24. Cook, R. E., Boyden, D. I. és Haller, E.: J. Pediat. 1960, 57, 326.