Orvosi Hetilap, 1969. június (110. évfolyam, 22-26. szám)
1969-06-01 / 22. szám - Keszler Pál: A bronchiektasia sebészi kezelésének eredménye
vetkezményének tartjuk. Ezért egyetlen ilyen esetet sem vettünk be feldolgozásunkba. A secunder csoportban szereplő tbc-s esetek közé csak a gyermekkori és felnőttkori postprimer folyamatokat soroltuk, amelyekben a nyirokcsomó szerepe Görgényi (9) értelmezésében nyilvánvalóan kimutatható volt. Cavernás eseteket eleve kizártunk, még akkor is, ha a kísérő bronchiektasiát már műtét előtt bronchographiával kimutattuk. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nagy a káosz a tüdő cystás betegségeinek osztályozása terén (1, 30). Ha bevesszük a homogén árnyékot adó, vagyis folyadékkal telt cystákat, akkor ezek közé épp úgy tartoznak a retentiós cysták, mint a lefűződött, vagy eltévedt csírből származó bronchogén cysták. Ebben az esetben azonban már nemcsak a tüdőcystákat kell tárgyalni, hanem a mediastinális, rekeszi, stb. cystákat is. Ha a levegővel teli cystákat tekintjük, akkor érintkezik a bronchogén cysták, cystikus bronchiektasiák területe és ez sokszor kereszteződik a lobaris emphysemával és a degeneratív cystaképződések nagy változatával. Úgy tűnik, hogy a szövettani vizsgálat leghivatottabb arra, hogy eldöntse egy-egy üreg természetét. Sajnos ez sem tudja mindig kimondani a döntő szót. Problematikus a hámbélés kimutatása. Az összefüggő, jellemző csillószőrös hengerhám csak az esetek kisebbik részében látható. A hámbélés metaplasiát szenved, lelapul a gyulladásos jelenségek révén, részben el is pusztul és csak szigetekben, vagy még úgy sem fedezhető fel. Azt is tudjuk, hogy biztosan secunder üregekbe is bekúszhat a hám a dramnáló hörgő felől és ekkor az epithelisak cavernák, tályogok, primer cystákkal téveszthetők össze. Végül az üreg falában számtalanszor megtalálhatók a szöveti dysplasiára utaló jelek: a rugalmas rostrendszer, porc, izomszövet, mirigy és érszövet kóros felépítése. Ezeket azonban nemcsak az üreg falában, de gyakran a cylindrikus bronchiektasiákban is megtaláljuk. A szöveti dysplasia jeleinek kimutatása még mindig nem abszolút bizonyítéka a veleszületett eredetnek, csupán a fejlődési zavarnak. Ezeket a szövettani jeleket gyakran megtaláljuk a klinikailag biztosan degeneratív (emphysemás) típusú cystaképződésekben is. Lehet azonban, hogy a szövetfejlődés zavara, alkati és kiváltó tényezőktől függően egyik esetben bronchiektasiát, másik esetben cystikus emphysemát okoz. Kállónak az a felfogása, hogy a tüdőben rendkívül gyakori a kóros szöveti felépítés (15). Ez sokszor egy életen át rejtve marad és csak akkor manifesztálódik, ha exogén tényezők, pl. a Simkó által részletesen méltatott fibrosis rátevődik (37, 39, 40). Úgy gondoljuk, hogy mindezek alapján leginkább a két kör kereszteződésének területére eső cystikus kórképeket kell a bronchiektasiák közé sorolni és ki kell zárni közülük a jobb oldali kör csoportjait. Ilyenformán 236 operált betegből álló anyagot találtunk, melyek között a János Kórház utolsó tízéves anyagán kívül saját, korábban más intézetben operált, de folyamatosan ellenőrzött betegeink egy része is szerepel. Ebből az anyagból 190 operált beteget tudtunk a 2. táblázaton látható megosztásban ellenőrizni. Minden beteget alaposan kikérdeztünk, a fizikális vizsgálaton kívül minden esetben röntgenfelvételt készítettünk és légzésfunkciós vizsgálatot végeztünk. A panaszkodó, recidivára gyanús betegeket felvettük az osztályra és teljes kivizsgálást, beleértve bronchográphiát végeztünk. A 2. ábra tartalmazza az első bontást: az ún. primer bronchiektasiákat. Primer bronchiektasiának azt nevezzük, amely az ábrán felsorolt kritériumok közül legalább kettőt feltüntet és amellett nem tudjuk biztosan kimutatni az okot: a hörgőstenosist, vagy primer gyulladásos tényezőt. A bronchiektasia és a gyulladás viszonya tipikusan circulus vitiosus. Ezt már Rokitansky is felismerte és az újabb magyar irodalomban Kalló és Simkó (14) tárgyalják részletesen. Az idült gyulladás és a következményes fibrosis bronchiektasiát okozhat, utóbbi pedig retentiós pneumonia, idült bronchitis forrása lehet. Ezek viszont mechanikus, bakteriáus és toxikus ártalmak révén bronchiektasiát okozhatnak, vagy a meglevőt súlyosbíthatják. Ezért a gyerekkori pneumoniák számának feltüntetése, a fertőző gyermekbetegségek kiemelése nem visz közelebb annak eldöntéséhez, hogy melyik bronchiektasia primer és melyik secunder. Meg kell említeni a sino-bronchialis syndroma kérdését. Vajon biztos jele-e — ahogyan többen állítják — a recidiváló sinusitis, orrpolyp betegség az egyidejűleg fennálló bronchiektasia congenitalis voltának? A válasz nemleges. Nyiredyvel 37 ellenőrzött betegünket alapos vizsgálatnak vetettük alá ebből a szempontból. Az anamnesis és BRONCHIEKTALIA MIATT VÉGZETT MŰTÉTEK : 236 ELLENŐRIZVE . ... 190 NEM JELENT MEG ... *2 PRIMER MORT............... 2 10 ÉVEN BELÜLI ■ ... 2 2. táblázat Megfigyelési idő Műtétek 10-15 év 35 5-10 év 63 15 év 92 190