Orvosi Hetilap, 1972. május (113. évfolyam, 19-22. szám)
1972-05-07 / 19. szám - Szabó Lajos: A mucopolysaccharidosisok jelentősége a klinikai gyakorlatban
Szegedi Orvostudományi Egyetem, Gyermekklinika (igazgató: Boda Domokos dr.) A mucopolysaccharidosisok jelentősége a klinikai gyakorlatban Szabó Lajos dr.* A mucopolysaccharidosisnak (továbbiakban mps.) nevezett hereditaer kötőszöveti betegségcsoport prototípusa az ún. gargoylismus, az első leírói után elnevezett Hunter-, illetve Hurler-kór (1—5). Klaszszikus, súlyos manifesztációval járó formái olyan jellegzetes alkati sajátosságokkal rendelkeznek (groteszk arc, törpeség, nagy has, csontdeformitás, mentalis retardatio), hogy a betegek már inspekcióval is felismerhetők. A kórformával kapcsolatos kutatások az 1950-es évek elejéig a phenotypiás manifesztációval, ennek klinikai sajátosságaival, a kórlefolyással, a morfológiai, továbbá a radiológiai vonatkozásaival foglalkoztak. A biokémiai manifesztációhoz, a savanyú mucopolysaccharidák (továbbiakban mps.-k) tárolásához az első bizonyítékot 1952-ben Brante szolgáltatta (6), majd néhány évvel később Dorfman (7), ill. Meyer (8) a betegek vizeletéből nagy mennyiségű, normális körülmények között alig ürülő mps.-kat, chondroitin-sulphat B-t (CSB) és heparitin-sulphatot (HS) izoláltak (10). Az utóbbi évtizedben a mps.-ok számos újabb formáját írták le, a betegségcsoport kibővült, túlnőtte a klaszszikus gargoylismus kereteit (3, 5). táblázat. A legújabb időszakban az ultrastrukturális sajátosságok, a szöveti mps.-k és lipoidok kémiai analízise és a pathomechanizmusban minden bizonnyal alapvető szerepet játszó hibás génproduktumok, enzymdefektusok felderítésére irányulnak a vizsgálatok. Így született meg a mps.-ok lysosomalis raktárbetegség koncepciója Hers vizsgálatai révén, aki a lysosomális degradatív enzymeknek hibás funkciójára, tehát a katabolismus zavarára vezeti vissza a kettős tárolást: a mps.-k és a gangliosidák felhalmozódását (11, 12, 13). A primaer enzymdefektus azonban még egyetlen típus esetében sem kapott kétségbevonhatatlan bizonyítást. A klinikai gyakorlat számára az egyes betegségformák osztályozása jelenleg is csak a morfológiai, radiológiai, vizeletvizsgálati adatok alapján lehetséges és nem tekinthető véglegesnek. A kórismérés nehézségeit fokozza az atípusos, variáns és az ún. pseudo-Hurler betegségformák megismerése is (5, 7, 12, 14, 15, 16). A mps.-ok gyakorisága és klinikai jelentősége egyelőre bizonytalan. Ezekhez a problémákhoz kapcsolódva jelen közleményünkben — anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk — a szegedi Gyermekklinikán öt éven át folytatott vizsgálataink eredményeiről kívánunk beszámolni. Az 1951—1970. évek között, tehát húsz éves időszak összbetegfelvételi adatait négy (I—IV.) ötéves periódusra osztottuk. Az egyes periódusokon belül feltüntettük a felvételre került anatómiai (A) és biokémiai (B) fejlődési rendellenességek együttes (A + B) és külön-külön (A és B) számát és azt, hogy ily módon az összbetegfelvétel hány százalékát tették ki ezek az esetek. A III. periódusban 99, a IV.-ben 236 congenitális anyagcserebetegségben, molekuláris betegségben szenvedő beteget diagnosztizáltunk. E beteganyag több mint 30, ill. 45 féle, jórészt enzymopathiás jellegű kórformából tevődött össze. E kategóriában a IV. periódusra eső jelentős esetszámnövekedés elsősorban a nagyszámú mps.-os beteg észleléséből adódott. Míg 1951—1965 között egyetlen beteg szerepel diagnóziskönyvünkben gargoulismussal, addig 1966—1970 között 84 esetünk volt. Különösen feltűnően nagy e betegségcsoport előfordulási gyakorisága, ha — amint ez a táblázat alján látható — néhány közismertebb anyagcsere-betegség beteganyagunkban észlelt gyakoriságával hasonlítjuk össze. 2. Diagnosztikai vizsgálatok mucopolysaccharidosis irányában A gyanús esetek szűrésére több szakma képviselőiből munkaközösséget alakítva, az alábbi diagnosztikai sémát alkalmaztak. I. Klinikai, fizikális leletek 1. Alkati rendellenességek (dysmorphysius) „Gargoyle” arc. Tömegesebb koponya, elődomborodó homlok, sűrű, lenőtt haj, tátongó, későn záródó kulacs. Lapos, széles orrgyök, szuszogó légzés, hyperterorizmus, duzzadt ajkak, nagyobb nyelv, rendetlen fogzás, gingiva hyperplasia. Durva arcvonások, aránytalanul erős alsó arcfél. Hypotonia, hyperflexibilis vagy merev ízületek. Nagy has, nagyfokú lordosis, köldök és inguinális sérvek. Fehér, vaskos, a kézháton durva ráncokba szedhető bőr, hypertrychosis. 2. Csontdeformitások (dysproportionáltság) : Rövid nyak és végtagok, tömpe ujjak. hyphosis (ülve), scoliosis, sternum behúzódása vagy elődomborodása, az alsó bordaszélek rachitisre emlékeztető felperdülése, genu valgum, luxatio gyanú, merev, előrehajló testtartás. 3. Szomatikus retardatio (alacsony növés, testsúly) Neurológiai defektusok, görcsök, psychomotoros nyugtalanság, bizarr viselkedés.% 1095 4. Mentális retardatio * Budapest, János Területi Vezető Kórház, Gyermekosztály. Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 19. szám *