Orvosi Hetilap, 1972. május (113. évfolyam, 19-22. szám)
1972-05-14 / 20. szám - Balázs Mihály - Pár Alajos - Palka István - Deák Gábor - Jávor Tibor: Autoimmunitás krónikus májbetegségekben
Pécsi Orvostudományi Egyetem, I. Belklinika (igazgató: Jávor Tibor dr.) Autoimmunitás krónikus májbetegségekben II. A cellularis immunnitás vizsgálata lymphoblastos transformatióval Balázs Mihály dr. Pál Alajos dr., Palka István dr., Deák Gábor dr. és Jávor Tibor dr. A májbetegségek immunvonatkozásainak tanulmányozása kapcsán sokáig elsősorban a humorális immunitás megnyilvánulásaival, a keringő antitestekkel foglalkoztak, csak az utóbbi években került előtérbe a celluláris immunmechanizmusok szerepének vizsgálata. A krónikus aktív hepatitis histológiai elváltozása — a széli májsejtek necrosisa és a periportalis terek lebenykékbe is beterjedő nagyfokú lymphoplasmasejtes infiltratiója — igen hasonlít a kísérletes májtransplantatum kilökődése során látható szöveti reakcióhoz (60). A májkivonattal végzett immunizálás során előidézett kísérletes hepatitis főleg lymphocytákkal és nem a serummal volt átvihető (58). Végül, a gammaglobulinaemiás egyénekben is észleltek progresszív májbetegséget (61). Mindezen megfigyelések arra utalnak, hogy a sejthez kötött immunreakcióknak fontos szerepe van az autoimmun hepatitisek pathogenesisében. Mindezek alapján célszerűnek tartottuk különböző típusú idült máj betegségekben a cellularis immunitás tanulmányozását. Vizsgálatainkhoz a lymphocyták blastos transformatióját használtuk. Ezen in vitro test két szempontból is alkalmasnak látszott: egyrészt a „nem specifikus mitogen” (pl. phytohaemagglutinin) okozta blastos transformatio tükrözheti az immunreakcióban részt vevő kis lymphocyták biológiai aktivitását (62), másrészt a szöveti antigének mint „specifikus mitogének” hatására bekövetkező blastképződés jelezheti az adott antigénnel szemben fennálló késői típusú hypersensibilisatiót (63). Vizsgálataink alapján a következő kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. mutatkozik-e különbség a lymphocyták „nem specifikus” immunválaszában a feltehetően autoimmun és a nem autoimmun májbetegségben szenvedők között? 2. homológ májszövetből nyert subcellularis májsejt-komponensekkel mint „specifikus antigénnél” kiváltható-e blastos transformatio, s ha igen, akkor főleg melyik sejtkomponensek képviselik a mitogén ingert? Van-e különbség a különböző típusú idült máj betegségekben ezen „specifikus mitogenre” kapott választ illetően? 3. a celluláris immunreakciók milyen viszonyban vannak a humorális autoantitestekkel? Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 20. szám Beteganyag és módszer összesen 30 májbeteg és kontrollként 10 egészséges egyén lymphocytáival végeztük el a vizsgálatokat. A betegek diagnózis szerinti megoszlása a következő volt: 9 krónikus aktív hepatitisben, 5 krónikus persistáló hepatitisben, 11 cirrhosis hepatisben és 5 beteg steatosis hepatisben szenvedett. A kórismét a klinikai tünetek és a máj-biopsia histológiai lelete alapján állítottuk fel, az egyes betegcsoportok főbb jellemzőit közleményünk első részében ismertettük (64). A lymphocytatenyésztést Moorhead és mtsai eljárása szerint végeztük (65). „Nem specifikus” stimulátorként Bacto-Phytohaemagglutinin-P-t (Disco Laboratories Detroit, Midh. USA) alkalmaztunk. „Specifikus mitogenként” a kultúrákhoz homológ májszövetből ultracentrifugás izolálással nyert subcellularis sejt-fractiókat tettünk. (Ezen antigénanyag azonos volt az immunserológiai vizsgálatoknál leírt complementkötési reakciókban használt sejtkomponensekkel (mag, mitochondrium, microsoma és supernatans), amelyeket Appelmans és mtsai módszerével állítottunk elő (24). Párhuzamosan minden esetben beállítottunk mitogén nélküli „negatív kontroll” tenyészeteket is. Az értékelés ezen előzetes vizsgálataink végzésekor még egyedül a morphológiai kritériumok alapján történt. 1000 sejtet olvastunk le és százalékban adtuk meg a lymphoblastok arányát. Az ún. átmeneti sejtalakokat nem soroltuk a blastok közé. Az értékelés során a vizsgáló előtt nem volt ismeretes, hogy melyik csoportba tartozó beteg készítményét nézi. (Jelenleg a 3H-thymidin beépülés liquidscintillatiós mérésével történik a vizsgálatok értékelése, ez utóbbi módszerrel kapott eredményeket későbbi munkában kívánjuk ismertetni.) Eredmények A) „Spontán transformatio”: A mitogén nélküli, ún. „negatív kontroll” tenyészetekben a „spontán” transformatiós arány mindegyik csoportban egyaránt igen alacsony volt, a blastok aránya nem haladta meg a 0,5%-ot. B) Phytohaemagglutinin (PHA)-stimulatio: 1. Egészségesek csoportjában minden esetben kifejezett blastos transformatiót figyeltünk meg, átlagosan a sejtek 64,4 ± 2,8%-a mutatott blastos átalakulást PHA-ra. [Átlag + 1/^’(х~7х)2 I n(n—1) 2. Krónikus aktív hepatitisben a kontroll csoporthoz képest jelentősen csökkent volt a blastos átalakulás mértéke: a 9 beteg közül 8 esetében kaptunk normál érték alatti transformatiót ( 45%), átlag: 35,9 ± 3,6%. 3. Krónikus persistáló hepatitisben általában normális mértékű volt a transformatio, csak egy esetben volt csökkent. Az átlag: 65,6 + 6,3%. 4. Cirrhosis hepatisban minden esetben normális választ kaptunk, átlag: 62,7 ± 2,3%. 5. Steatosisban is kifejezett volt a transformatio, átlagosan: 60,4 + 4,5%. C) Subcellularis májsejt-fractiókkal történt stimulálás: A különböző subcellularis májsejt-fractióknak a tenyészetekhez való hozzáadása során egyedül a 1055 *