Orvosi Hetilap, 1973. február (114. évfolyam, 5-8. szám)

1973-02-04 / 5. szám - Dr. Sós József (1906-1973)

Érdeklődési köre fokozatosan bővült, hosszú, de logikailag szükségszerű út vezetett a hiánybetegségektől a táplál­kozási ártalmakon át a civilizációs és urbanizációs hatásokig, azok következményeiig és elhárításukig. Látóköre így tágult a tanyai nép élelmezési kérdéseitől az egész világot aggódva foglalkoztató nemzetközi problémákig. A táplálkozástudomány területén végzett kutatásait értékelve, mint az arra leginkább érdemes szakembert bízták meg az Országos Dietetikai Intézet szervezési feladataival. A megbecsülés és az elismerés jelei az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács elnökeként eltöltött évtized, a rektori kinevezés, az akadémiai tagság, és a kitüntetések közül a Kossuth­­díj, a ,,Kiváló orvos” cím és a Munka érdemrend arany fokozata, amelyekkel egyaránt értékelni kívánták a nép ügyé­nek tett szolgálatait, kutatásainak eredményeit és emberi kvalitásait. Sokirányú tevékenységének kétségtelenül szerény töredéke volt, amit Sós József professzor 15 év óta az Orvosi Hetilap szerkesztő bizottsági tagjaként kifejtett. Működésének megszűnése azonban a Hetilap számára annál súlyo­sabb veszteség. A szerkesztő bizottsági tagság hivatalos és puszta megjelölése nem is tükrözi helyesen kapcsolatát a Hetilappal. Valójában a nagymúltú lap odaadó barátja volt inkább, aki szívügyének tekintette annak minden meg­mozdulását és kezdeményezését. Szerteágazó munkássága közepette is kötelességének tartotta, hogy minden szerkesztő bizottsági ülésen megjelenjen, és úgyszólván sohasem hiányzott a Markusovszky-ünnepségekről. Bölcs józansága, halk szavú igazságkeresése a reális megfontolás légkörét szilárdította meg a szerkesztő bizottság tanácskozásain. — Minden ünnepi évfolyamban megjelent egy-egy jelentős tanulmánya és patriotizmusa tiszteletre méltó kifejezését érez­tük abban, hogy dolgozatai első ízben általában itthon és magyar nyelven jelentek meg. Fáradhatatlan volt, ha a ma­gyar orvosi hagyományok ápolásában és az Orvosi Hetilap ügyéért kellett munkálkodnia. Egyaránt készségesen vál­­ lalt ünnepi tanulmányt vagy előadást. Az Orvosi Hetilap iránt érzett baráti megnyilvánulásai jelentős mértékben fakadtak hagyománytiszteletéből. A hazai orvostörténelmet művelők közül kevesen voltak hozzá hasonlók, akiket érdeklődésük és kegyeletérzésük tan­székük múltjának megismerésén túl az egyetemes magyar orvosi múlt tanulságainak felhasználására vezették egészség­ügyünk tervezése és formálása érdekében. Orvostörténeti fejtegetései számos példát adnak arra, hogyan nyerhet értelmet és serkentést a hagyományok meg­ismerése a fejlődés számára, hogyan kapcsolódik a múlt a jelenhez és hogyan segít alakítani a jövőt. Az 1965. októ­ber 1-én, Markusovszky születésének 150. évfordulóján megtartott emlékbeszédében azt mondja Markusovszkyról, hogy „olyan alkotásai vannak, amelyek máig is éltető elemei a magyar orvostudománynak” — ezek közé sorolva az Orvosi Hetilap­ot, az Országos Közegészségügyi Tanács­ot, az orvosképzést és annak eszközeit. Az elsők között csatlakozott Markusovszky egészségügyi-szervezői szerepének felismerőihez. Őszinte örömtől sugárzott, amikor Markusovszky születésének 150. évfordulójára megvalósulhatott a magyar orvostársadalom nagy ünnepe. Ha valaha megírják a Markusovszky-ünnepségsorozat előkészületeinek történetét, szót kell ejteni arról is, hogy Sós József professzortól származik a Markusovszky tér kijelölésének ötlete, melynek gyakorlati megvalósulásáért kitartóan harcolt a bürokrácia megújuló ellenszegüléseivel. Markusovszky szerepét méltatva az orvoskari építkezésekben Sós József professzor arra is alkalmat talált, hogy a feladatokra is rámutasson: „Most, fél évszázaddal a Markusovszky által megindított egyetemi építkezések megállása után ismét terveznünk és építenünk kell. Ebben a nagy feladatban a régi tervezés áttanulmányozása rendkívül komoly segítséget jelent, és mint láttuk, Markusovszky elvei ma is irányító szerepűek e munkánkban. Másutt: ,,Egész­­ségügyi intézményeink létesítésének problémái Markusovszky­tól máig'’ címmel a múltból indulva a kórházépítés történetének olyan körképét adja, amely az igényességnek és biztató lelkesítésnek sincs híjával és fél évszázadra tekint előre. „Szükséges, hogy az orvosok és más egészségügyiek ma is törődjenek munkahelyük építési problémáival, amint azt Markusovszky és kortársai tették. Túl az elszálló szavakon, mint rektor, fáradhatatlanul tevékenykedett a Nagyvárad téri új egyetemi elméleti tömb tervezésében, az építkezések megkezdésének szorgalmazásában, melynek előkészítő bizottsági elnöke volt. Nem titkolt — de most már teljesületlen vágya maradt, hogy a Kórélettani Intézet új épületében ő indíthassa meg a munkát, irányíthassa az első évek tudományos kutatását. Mint tudománypolitikust, működési területén túlnőve széles perspektívából ítélte meg a befejezett kutatásokat, rangsorolta az aktuális tennivalókat és a jövő feladatait. Tájékozottsága a multidiszciplináris ismeretek terén, képessége a rejtett összefüggések felismerésében, széles látó­köre és mélyreható szakismerete sokáig fogják éreztetni hiányát, és egyénisége, halkszavú, őszinte embersége ezt a hiányt pótolhatatlanná teszik. Sós Józsefről bizton elmondhatjuk, hogy élete munkája, példamutató morális élete megbecsült hagyománya lesz az elkövetkező orvosnemzedékeknek. Szerkesztőség

Next