Orvosi Hetilap, 1979. november (120. évfolyam, 44-47. szám)
1979-11-25 / 47. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Veszelovszky Iván - Nagy Zoltán, B. - Pataki Ilona: A magzatvíz ostriol értéke a méhen belüli állapot megítélésére
KLINIKAI TANULMÁNYOK Városi Kórház, Szentes, Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály (főorvos: Veszelovszky Iván dr.), Központi Laboratórium (főorvos: Pataki Ilona dr.) A magzatvíz peszicol értéke a méhen belüli állapot megítélésére Veszelovszky Iván dr., B. Nagy Zoltán dr. és Pataki Ilona dr. A terhesség alatti oestrogen-anyagcsere megismerése az elmúlt évtizedek eredménye (4, 13, 14, 22, 28). Az anyai vizeletben ürített oestriol (továbbiakban OE) prognosztikai jelentőségére elsők közt Cassmer (10) hívta fel a figyelmet, azóta a foetoplacentáris egység egyik legmegbízhatóbb fokmérőjeként és a harmadik trimester egyik legjelentősebb diagnosztikus eszközeként vált ismertté (4, 9, 13, 15, 18, 20, 21, 26, 31, 32, 33, 35, 41). A módszer terjedésével fogyatékosságai is felszínre kerültek. A methodikából adódó 10% feletti hibalehetőség mellett az ürítés komoly napszaki ingadozást mutat, a gyűjtés hibaforrásai is közismertek. Esetenként a terhesség utolsó harmadában az intrauterin állapot megítélésére csak az OE ürítésből lehet következtetni. Primaer vesebetegség, de ugyanígy gestosis talaján károsodott, beszűkült anyai veseműködés is nagyban nehezíti az értékelést. Befolyásolja diabeteses anyák glycosuriája vagy toxaemiában alkalmazott diuretikum. Siebert és Meitinger (35) és Nagy (31) számoltak be arról, hogy az újszülöttkori respiratiós distress syndroma megelőzése miatt alkalmazott szteroidbeadást követően 7—12 napig az ürített OE mennyiségének komoly csökkenését eredményezi. E hibaforrások kiiktatására számos próbálkozás történt. A vizeletgyűjtésből adódó eltérések kiküszöbölése, a kapott OE értékek statisztikai elemzése, az oestriol-kreatinin ratio bevezetése, a laboratóriumi módszerek módosítása csak csökkentik, de nem szüntetik meg az OE téves értékelésének lehetőségét (3, 5, 12, 16, 18, 19, 21, 25, 27, 29, 30, 34, 42). Kézenfekvőbb a foetoplacentáris egységből az anyai vesének mint hibaforrásnak kiiktatása. Így elterjedőben az anyai szérum OE szintjének megorvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 47. szám határozása. Lauritzen (28), Jakobovits (23) megbízhatóságát pathológiás terhességekben is igazolta. A módszer hátránya, hogy magas műszerezettségű izotóp laboratóriumhoz kötött. A magzatvíz biokémiai vizsgálataival párhuzamosan az utóbbi években a magzatvíz OE tartalmának értékéről több, részben ellentmondó közlemény jelent meg (2, 4, 6, 7, 9, 19, 43). Jorgensen és mtsai (24), majd Häffele és mtsai (17) igazolták, hogy normális terhességben a magzatvíz és anyai vizelet OE értékei szoros korrelációt mutatnak. A magzatvíz OE szintjének ellentmondó értékelése késztetett arra, hogy a magzatvíz OE prognosztikai értékét vizsgáljuk azon esetekben, ahol a vizelet OE értékelhetősége jelentősen csökkent és egyébként is indokolt volt a magzatvíz analysise. Anyag és módszer 1976. december 1-től 1977. augusztus 31-ig különböző indikációból végzett magzatvíz-analysiseink részeként az amnion-folyadék OE szintjét is meghatároztuk a kreatini, összfehérje és cukortartalom, Clements-teszt és üledék orangeophyl sejtjeinek számán kívül. Amennyiben a magzatvizet amniocentézissel nyertük, úgy a placentát ultrahanggal lokalizáltuk. Az OE meghatározás 0,5 ml magzatvizet igényel. A Morvay és mtsai (30) által módosított — eredetileg vizeletre kidolgozott — metódust alkalmaztuk. A módszer hátránya, hogy relatíve alacsony, 0,05—0,01 mg% alatti tartományt kimutatni nem tud. A magzatvíz OE érték változását gesztációs hetekkel, születési súllyal, anyai és magzati állapottal vetettük össze, figyeltük az OE szint és anyának adott gyógyszerek esetleges kapcsolatát, korrelációt az anyai vizeletben ürített OE-val. Egészséges terheseken a szülés közben nyert amnion-folyadék OE tartalmát is meghatároztuk kontrollként, ill. normális értékeink alapjaként. Eredményeink feldolgozása a jól ismert statisztikai módszerek segítségével (médián és percentilisek, matematikai átlag, szórás, standard deviáció) történt. Eredményeink 96 alkalommal határozták meg a magzatvíz OE szintjét. Vizsgálataink számszerű adatai Aleem (2) I. és II. csoportjának értékeinél egy nagyságrenddel kisebbek, nálunk csak a „nem kimutatható” tartományba kerültek. Eredményeink statisztikai feldolgozása során úgy látszik, a 37. gesztációs héttől a magzatvíz OE tartalma a terminusig egyenletesen emelkedik, jól korrelálva a számított idővel. A terminus után rohamosan csökken, a 42. hét után elérve a 37. hét átlagának megfelelő szintet. A magzat születési súlyának és magzatvíz OE szintjének kapcsolatát, Beling (4) adataihoz hasonlóan mi is megfigyeltük, de átlagértékeink körüli szórás egy nagyságrenddel nagyobb mint az OE szint és gesztációs hetek közt. Eseteink feldolgozása kapcsán a gesztációs hetekhez, ill. születési súlyhoz tartozó OE értékek szummációs átlagát az 1. ábrán látható koordinációs rendszerben mutatjuk be. Az 1. táblázaton statisztikai feldolgozásunk számértékeit — a szummációs átlagon kívül a pozitív, ill. negatív irányú szórás mértékét, valamint a standard deviációt — tüntettük fel. (Feldolgozásunk befejezése után ezen értékeket tekintjük nor-% 2845