Orvosi Hetilap, 1980. november (121. évfolyam, 44-48. szám)
1980-11-02 / 44. szám - Juszt Lajos: Évfordulóra
sen az elosztás gyengeségein túlmenően, gazdasági lehetőségeink függvénye. A közelmúltban irodalmi lapunk hasábjain kibontakozó vitában olyan álláspont is nyilvánosságot látott, hogy társadalmunkban a gazdasági kérdések túlzottan előtérbe kerültek a humánus tevékenységgel szemben. Gyakran előfordul vitáink során az egészségügyön belül is ennek az álláspontnak, ha nem is pontosan, de lényegét tekintve hasonló kifejtése. Sokszor hallani olyan véleményt, hogy nem az a lényeg, hogy mibe kerül, hanem meg kell lenni; vagy más formában, hogy a társadalom kötelezettsége — gazdasági lehetőségétől függetlenül — a gyógyító munka minden feltételének biztosítása. Hamis ez az álláspont két oldalról is, hiszen szakmai oldalról sokszor vitatható az, ami túlzott követelményeket takar, másrészt az anyagi feltételek, a gazdasági környezettől nem lehet függetleníteni az egészségügy továbbfejlesztését, anyagi megalapozását sem. A gazdasági lehetőségek reális számbavétele tehát a jelen, s a jövő számára is alapvető kérdés. Mai munkánk, s a következő tervidőszak szakmapolitikai célkitűzéseinek kialakítása, megfogalmazása ezeket a reális törekvéseket tartalmazza. A VI. ötéves tervidőszak kidolgozott szakmapolitikai irányelvei, amely a tudomány és a gyakorlat szakembereinek széles körű vitája során alakult ki, ezt figyelembe véve szabta meg az előrehaladás reális útját. A társadalom jogos igénye az egészségügy felé, hogy erejét a jövő fejlesztésében, s a mindennapi munkában a társadalom tagjait legjobban károsító, s veszélyeztető elemekre irányítsa. A halálokok gyakorisága, a megbetegedések fő veszélygócainak feltárása határozza meg a társadalomnak azt a követelményét az egészségügy számára, amelyre fő erőit koncentrálnia kell. Ezért kerül középpontba a tudományos kutatás és a gyakorlat, de az anyagi eszközök koncentrálása oldaláról is a szív- és érrendszeri, a daganatos megbetegedések, az ideg-elme és a mozgásrendszeri betegségek gyógyításának problémái. Joggal vetődik fel a mindennap gyakorlatában, s vitái során, hogy ez azt jelenti-e, hogy elhanyagoljuk a gyógyító munka más területét, hogy kevésbé veszélyesnek tartjuk a kisebb számban jelentkező haláloki vagy megbetegedéseket, mint az előzőekben említetteket. A válasz természetesen egyértelmű, nem lehet más, mint az, hogy a gyógyító munka minden területe egyformán fontos, s az örök küzdelem az emberért, az ember egészségéért egyforma jelentőségű. Az így kialakuló látszólagos ellentmondásra, a válaszunk nem lehet más, mint az, hogy az egyes orvos, az egyes egészségügyi dolgozó szembetalálkozva a betegséggel, egyforma erővel kell hogy küzdjön az emberért. A lehetőségek felhasználása a gyorsabb előrehaladásra, erőnk koncentrálását jelenti csupán, a kiemelés a fő irányok meghatározása. A gazdasági növekedés lassuló üteme, a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mérséklődése közepette is a politikai és állami vezetés nagy figyelmet fordított az alapvető ellátásra és ezen belül 2684 az egészségügyi ellátásra. A mozgó árrendszerből fakadó többletkiadások ellensúlyozásában ez éppúgy megnyilvánult, mint abban, hogy beruházási, fejlesztési lehetőségeink ha nem is nőnek a korábbi évek üteméhez hasonlóan, módot adnak a szolid továbblépésre. Éppen ezért erkölcsi kötelességünk is — az érvényes határozatok végrehajtása mellett — hogy a feszített gazdasági helyzet következtében rendelkezésünkre álló anyagi, pénzügyi eszközöket a legjobban, legcélszerűbben használjuk fel. Nem elégedhetünk meg itt sem a múlt elemzésével, hanem fel kell ezeket használni napi munkánkban és a jövő tervezéseinkben egyaránt. Vonatkozik ez szellemi és anyagi erőink elosztására és ha szükséges, újraelosztására éppúgy, mint munkánk jobb megszervezésére. Folyamatban van az egészségügyi intézmények létszám-ellátottságának felülvizsgálata és ez sem azért, hogy abszolút megtakarításokat érjünk el, tehát összességében csökkentsük az egészségügyben dolgozók létszámát, hanem azért, hogy a szükséges új feladatokra tudjuk átcsoportosítani a dolgozókat onnan, ahol valamilyen ok miatt talán bőséges is a rendelkezésre álló munkaerő. Vonatkozik ez a műszerellátásra is, az újak beszerzésére és a meglévőknek, különösen a speciális ellátást szolgáló eszközöknek a szükséglet szerinti koncentrálására, és nem utolsósorban anyagi alapjaink megerősítése érdekében az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglévő intézményeink állagának megóvására, a szükséges korszerűsítés végrehajtására, mert kevesebb új építésére lesz lehetőség. Sok lehetőség rejlik még az ellátás színvonalának emelése érdekében teendő szervezési intézkedéseinkben is. A betegek irányításában, kellő színvonalú ellátásuk biztosítása érdekében fontos lépést jelent az új beutalási rendszer. Megkezdődött és jó néhány intézményünkben kiemelkedően jó tapasztalatokat hozott a felvételi (sürgősségi) osztályok megszervezése, a folyamatos munkarend bevezetése stb. Az emberek gyógyítását, közérzetének javítását az egészségügyi intézményi rendszer munkájának elismerését ezek az intézkedések éppúgy szolgálják, mint a társadalom által ránk bízott anyagi eszközök jobb kihasználását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világméretű változást hozott társadalmi, politikai téren egyaránt. A gyarmati sorból felszabadult százmilliók ezt éppúgy igazolják, mint a tőkés országok gazdasági-politikai rendszerében bekövetkezett nemegyszer kényszerű törekvések és változások. A Forradalom győzelmének eredménye, a szocialista tábor létrejötte és köztük hazánk lehetősége, az új igazságosabb szocialista rend építésében. A múlt tapasztalatai nem képezhetők le a mára, iránya, kezdeményezése, tanúsága azonban tapasztalatot ad mai munkánkhoz is. Gondjaink, valós problémáink számosak. Elért eredményeink azonban ezt meghaladják. Azért kell dolgoznunk, hogy a helyenként nehéz, változott körülmények között is egyre inkább eleget tegyünk társadalmunk jogos igényének, a mind magasabb színvonalú egészségügyi ellátás biztosítása érdekében, ezzel is továbbvive a 63 évvel ezelőtt megkezdett nagyszerű folyamatot. Juszt Lajos dr.