Orvosi Hetilap, 1981. július (122. évfolyam, 27-30. szám)
1981-07-26 / 30. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Korányi György: Újszülöttkori osteomyelitis és szeptikus arthritis
tartós szívás után a 6. bordán C-re utaló rtg. képet láttunk, mely további 3 hétig tartó Lincomycin kezelésre gyógyult. G. H. K. 1080 g-os iker koraszülöttet súlyos Pseudomonas aeruginosa okozta szepszis miatt kezeltük. Ezután retrolentaris fibroplasia miatt — szemészeti javaslatra — steroid kezelést kapott. Ennek elhagyása után tüdőgyulladást és mellékleletként a bal felkaron lezajlott O-re utaló periostealis megvastagodás látszott. (Az eset részletes ismertetését lásd a 9. közleményünkben.) Megbeszélés Az új, nagy hatású antibiotikumok bizonyos mértékig megváltoztatták az UO klinikumának egyes jellemzőit. Az újszülöttfertőzésekben alkalmazott steroid kezelés elősegítheti lappangva kifejlő UO előfordulását. Az 50-es évek nagy Staph, a pandaemiája idején a világ számos országában a nagy gyermekgyógyászati intézetek évente 3—5 esetről számoltak be. A 60-as évek közepétől az UD-ek száma lényegesen csökkent (14). Az O prognózisa újszülöttkorban az antibiotikumok bevezetése előtt nagyon súlyos volt. A halálozás 30—50%-os volt és a deformitások előfordulása hasonlóan magas. Az antimikrobás szerek bevezetése óta az ő halálozása sokat csökkent. Számos — főleg amerikai — szerző 270, 1945—1972 között észlelt esetéből 15 halálozás volt (14). Az aminoglykosidák bevezetése óta a halálozás 10% alá esett. Késői tünetek még ma is gyakoriak. Szükség lehet sequestrotomiára, orthopaediai korrekcióra, de csaknem mindig habilitációs mozgásterápiára. Az UO kezelésének két alapvető követelménye: a) a gyors diagnózis és b) a kórokozó azonosítása. A gyors diagnózisnak különösen koraszülöttekben lehetnek akadályai. A koraszülött specifikus betegségei, légzési adaptációs zavarok késleltethetik a diagnózist. A kórokozó azonosítását lehetőleg még a kezelés elkezdése előtt szükséges elvégezni. Ennek eredménye sokszor döntő a beteg gyógyulásának szempontjából. Ha a bakteriológiai vizsgálatra genny nem nyerhető és Gram-festés sem végezhető, akkor az eredmény megérkeztéig penicillinase rezisztens Oxacillint, Methicillint javasolt először adni, mert ez nemcsak a staphylococcusokra, hanem az A és B csoportú streptococcusokra is hat. Ha valamilyen Gram-negatív bélbaktériumra van gyanú, ez idő szerint Gentamycin a választandó gyógyszer. Ezután az antibiotikus érzékenység alapján lehet és kell a kezelést irányítani. Szükséges az adott intézetben a kórokozók antibiotikum rezisztenciáját ismerni. Igen fontos a sebészi kezelés, az incisio és a drainage. Ennek ellenére az UD kezelése ma már elsődlegesen nem gyermeksebészeti feladat, hanem a neonatológus kötelessége, mert az újszülöttkori szepszis kezelésének csaknem minden tényezője elengedhetetlen összetevője a kezelésnek. Az antibiotikumokat legalább 3—4 hétig kell adni, sokszor lényegesen hosszabb ideig is. A Staph. a. okozta O háromheti kezelése után még 2—4 hétig Lincomycin, esetleg Clindamycin kezelés jöhet szóba, melyek per os is adhatók. Az UO esetek ismertetését azért tartottam időszerűnek, mert lényegesen ritkábban fordul elő, mint azelőtt, továbbá azért, mert az ő klinikai megjelenési formája, felismerése és kezelése is bonyolultabb lett, sőt a kórokozók is változtak. Ezúton mondok köszönetet Intézetünk Gyermeksebészeti osztályának a gyermeksebészeti adatok átengedéséért és a Röntgen osztálynak, a felvételek elkészítéséért. összefoglalás: A szerző ismerteti az 1973—79. években 6 újszülöttkorban észlelt osteomyelitis és 2 szeptikus arthritis esetét. A kórokozó 4 esetben Staphylococcus aureus, 1—1 esetben E. coli, illetve Pseudomonas aeruginosa volt. A szerző ismerteti az újszülöttkori osteomyelitis különböző megjelenési formáit, prognózisát és kezelését. IRODALOM: 1. Cockburne, F., Drillien, J.: Neonatal Medicine. Blackwell Sci. Publ. Oxford 1974. — 2. Fox, L. Sprint, K.: Pediatrics 1978, 62, 535. — 3. Golban, E. J., Matvejeva, E. S.: Pediatrija (Moszkva) 1979, 58, 46. — 4. Hervei S.: Gyermekgyógy. 1975, 26, 510. — 5. Korányi Gy.: Orvosképzés 1979, 54, 365. — 6. Korányi Gy. és mtsai: Orv. Hetil. 1980, 121, 1325. — 7. Korányi Gy. és mtsai: Orv. Hetil. 1980, 121, 1381. — 8. Korányi Gy. és mtsai: Orv. Hetil. Megjelenés alatt. — 9. Korányi Gy., Závodi E.: Orv. Hetil. 1980, 121, 2923. — 10. Lilien, L. D. és mtsai: J. Pediat. 1976, 88, 478. — 11. Menon, I. A. és mtsai: Am. J. Dis. Child. 1979, 133, 921. — 12. Merten, D. F., Gooding, C. A.: Radiology 1970, 95, 333. — 13. Quershi, M. E., Puri, S. P.: Brit. Med. J. 1971, 2, 28. — 14. Remington, J. S., Klein, J. O.: Infectious Diseases of the fetus and Newborn Infant. W. B. Saunders Co. Philadelphia, /~ London, Toronto 1976. — 15. Siskind, B. és mtsai, J.T/T Pediat. 1975, 87, 659. — 16. Szabó D.: Gyermekgyógy. XI 1978, 29, 71. — 17. Weisberg, E. D. és mtsai: Pediatrics 1974, 53, 505. 1827 K. Gy. A bal femur distális végén a kontúr szakadozott, benne kisebb áttűnő területek, körülötte kevés periostealis reakció .*