Orvosi Hetilap, 1982. március (123. évfolyam, 10-13. szám)
1982-03-07 / 10. szám - Magyar Imre: A hepatitisek kérdése
Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Belgyógyászati Klinika A hepatitisek kérdése Magyar Imre dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány 1973-ban, az Orvosi Hetilap újraindulásának 25 éves évfordulóján a Szerkesztőség felkérésére öszszeállítottam a hepatitisek nagyjából 25 éves történetét (33), meglehetősen szubjektív módon, minthogy a történetnek akkor magam is szereplője voltam. Az újabb évforduló arra indít, hogy megkíséreljem áttekinteni folytatólagosan az elmúlt évek eseményeit a hepatitiseknek és következményeiknek történetében. A szubjektivitás egyre kevesebb. Ennek egyik oka az, hogy a haladás útját a pathológia, különösen az immunpathológia és a virológia adja meg, a klinikum és a klinikai kutatás háttérbe szorul és amennyiben nem, elsősorban ma is morphológiai és immunológiai irányú. Az Australia-antigén felfedezése volt a kezdete annak a hatalmas fejlődésnek, melynek eredményeképpen ma módunkban van morphológiai és virológiai, elsősorban szerológiai módszerekkel felismerni a különböző vírusok által okozott hepatitiseket, a hepatitisen átesett személyeket, a vírushordozókat, sőt nyerhetünk bizonyos prognosztikus adatokat is (63). Az endémiásan, epidemiásan, ma azonban, kisebb járványokat nem tekintve, főleg sporadikusan előforduló, rövid (15—40 napos) inkubációjú A hepatitis (HA) kórokozóját, a hepatitis A-antigént (HAAg) a székletből ki lehet mutatni és a fertőzést a széklettel, de vérrel is át lehet vinni bizonyos majmokra (marmoset 14), csimpánzra is (17). Az inficiált állatok májában a kórokozó — 27 nm nagyságú részecske, RNA-t tartalmazó enterovirus —■ kimutatható (22) és kimutatható a fertőzött állatok és emberek székletében is (18, 43, 48). A beteg szérumában immunanyag (anti-HA) mutatható ki, a hepatitis lezajlása után is. Ez bizonyos védelmet nyújt újabb fertőzéssel szemben (14, 55). Ilyen ellenanyag a lakosság jelentékeny részében kimutató ható, minél idősebb korosztályban vizsgáljuk, annál gyakrabban. Az NSZK felnőtt lakosságának 50— 80%-ában megtalálható (24). A betegség jóindulatú. Sem vírushordozó nem ismeretes, sem arra vonatkozólag nem találunk adatot, hogy az λ-vírus által okozott akut hepatitis krónikus formába menne át. A betegség kiállása után gyakorlatilag is tartós immunitás marad vissza. A parenterális átvitellel, a beteg ember vagy a nem beteg vírushordozó vérével vagy ebből készült termékekkel, ezekkel akár szájon át, valamint sexuális úton is terjedő, hosszú inkubációjú (50—180 Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 10. szám пар) hepatitis (HB), mely haemodialysissel, szervtransplantatióval foglalkozó személyzeten, injekciók alkalmazásakor, transfusio után gyakori, egy 42 nm átmérőjű részecske, az ún. Dane particulum (12) hatására keletkezik. Ma ez a részecske hepatitis kórokozójának tekinthető (1, 21), a fertőző virion maga. Két részből áll, melyek morphológiailag és szerológiailag is különböznek. Egy központi mag (core) körül burok helyezkedik el. A mag antigénje (HBcAg) és a felületi antigén (HBsAg, surface - felület) egyaránt ellenanyagok keletkezését váltja ki. A mag-antigénben körkörös szerkezetű DNA és specifikus DNA-polymerase-enzim mutatható ki, a felületi antigén 20 nm átmérőjű kerek testecskék vagy hengeres képződmények formájában figyelhető meg, és míg a HBcAg csak a májsejtben, annak magvában, ritkábban cytoplasmájában mutatható ki, a HBsAg extrahepatikusan is megtalálható. Mindkét antigén kimutatható elektronmikroszkóppal és immunfluorenciás módszerekkel, de bizonyos festési módszer segítségével a HBsAg fénymikroszkóppal is láthatóvá tehető (49). A HBsAg-пек bizonyos antigén-heterogenitását is kimutatták és szubtípusai is ismeretesek (adw, ayw, adr, ayr). Ezek jelentősége nem bizonyult a klinikumban használhatónak (9). Gyakorlatilag is fontos azonban az ismertetett antigének hatására keletkező ellenanyagok (Ab) kimutatása a szérumban. HBcAb-t vagy anti-HBc ellenanyagot és HBsAb-t vagy anti-HBs ellenanyagot ismerünk. Megismertünk azonban egy harmadik antigén—antitest-rendszert is, melyben az antigént HBeAg-nek, az ellenanyagot anti-HBe-ellenanyagnak nevezzük. Ez utóbbi a Dane-particulum képződésével és valamilyen módon a fertőzőképességgel függ össze és a Dane-particulummal lép reakcióba (39). Úgy látszik, hogy a HBeAg pozitivitás arra utal, hogy krónikus hepatitis keletkezik (34). Az IgM típusú anti- HBc antitest a vírus aktivitásának mindenképpen jele. Az olyan vírushordozók, akiknek vérében HBsAg van, de HBeAg nincs, csak mérsékelten fertőzők, HBeAg jelenléte azonban biztos fertőzőképesség jele. A HBsAg meghatározása a mindennapi gyakorlat rutinmeghatározásává vált, a különböző módszerek azonban változó érzékenységűek és a szövettani vizsgálat eredménye nem mindig egyezik a kémiai-laboratóriumi vizsgálat eredményével. Legmegbízhatóbbnak a rádioimmuno-esszé (RIA) vizsgálat látszik. Az ellenanyagok meghatározására csak speciális laboratóriumok képesek. Mint látjuk, a kezdetben felismert Australiaantigén (Au-antigen) az idők folyamán egyre pontosabban ismertté vált. Egy ideig HBAA-nak is nevezték (hepatitis - associated antigen), ma azonban — miután tudjuk, hogy a Dane-particulum a B-hepatitis kórokozója — megegyezésszerűen a HBAg kifejezést használjuk. A HAAg és a HBAg ismeretében és az ellenanyagok ismeretében az A-hepatitist, a B-hepatitist és következményeit biztosan fel tudjuk ismerni. Vannak azonban a májnak olyan akut hepatitisnek megfelelő betegségei, melyekben sem HA, sem HB antigen, vagy ellenanyag nem mutatható ki. Ilyen esetek jobbára transfusio 579 1*