Orvosi Hetilap, 1983. október (124. évfolyam, 40-44. szám)
1983-10-02 / 40. szám - Halász Péter: Az epilepsziás mechanizmusok megítélésének néhány aktuális szemléleti kérdése
1* HALÁSZ PÉTER DR. Az epilepsziás mechanizmusok megítélésének néhány aktuális szemléleti kérdése Orvostovábbképző Intézet, Neurológiai Tanszék (tanszékvezető: Tariska István dr.) A munka összefoglalja az epileptológiai határterület kialakulásának történetét. Az epilepszia nozológiai problémáiból kiragadja a „betegség vagy tünet” kérdését és körvonalazza az „organikus” és „funkcionális” epilepsziás mechanizmusokkal kapcsolatos szemléleti kérdéseket. Tárgyalja a hazai epilepszia ellátás néhány szemléleti és gyakorlati kérdését, valamint a krónikus antiepilepsziás gyógyszeres kezelés veszélyeivel kapcsolatos újabb ismereteket és az antiepileptikum szérumszint ellenőrzés előnyeit, a műtéti kezeléssel kapcsolatos szemléletet, valamint hangsúlyozza a pszichoterápiás megközelítés szükségességét a gondozásban. Az elektroencefalográfia 1940-es években kezdődő klinikai használatba vétele nyomán az epilepszia különböző ismert formái EEG tünetekkel egészültek ki. Az EEG tünetek alapján a korábban klinikailag azonos csoportba sorolt tünetek differenciálódtak, ugyanakkor más, klinikailag különböző formák közös csoportba sorolhatókká váltak. Vagyis az EEG adatok nagymértékben átstrukturálták az epilepsziával kapcsolatos ismereteket, új elektro-klinikai szindrómák alakultak ki. Ennek a folyamatnak a hatására az epilepsziás mechanizmusok kategorizálása és következésképpen az egész epilepsziával kapcsolatos szemlélet az utolsó 20—30 évben teljesen átalakult és még mindig átalakulóban van. Képet nyújt erről a folyamatról az 1969-es nemzetközi epilepszia osztályozás (6), amelyet ugyan nem fogadtak el általánosan és újabban részben módosítottak (5). Az utóbbi évtizedben az epilepsziás rohamok és a rohamok idején felvett EEG tevékenység osztott képernyőn történő egyidejű megfigyelése, képmagnón való tárolása és így ismételt tanulmányozhatósága tovább finomítja az elektroklinikai együttállásokkal kapcsolatos ismereteket. Ugyanez a módszer elősegíti a gyakorlati differenciáldiagnosztikát mind az epilepszián belüli csoportosítást, mind az epilepsziás és pszichogén rohamok megkülönböztetését illetően. A világ különböző epilepsziával koncentráltan foglalkozó neurológiai centrumaiban már elegendő információ gyűlt össze arra is, hogy ne csak az epilepsziás mechanizmusok aktuális (keresztmetszeti) tüneteit ítélhessük meg differenciáltabban, hanem Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 40. szám Some actual conceptional aspects of views about epilepsy. A brief historical account of the development of „epileptology” is given. Within the framework on nosological problems the „disease or symptom” question is treated in a more detailed form. The distinction between „functional” and „organic” epileptic mechanisms is emphasized. Some features in the management of epileptic patients in our current practice is delineated. The new informations regarding the dangers of the chronic use of antiepileptics and the benefit from the monitoring the blood levels of the antiepileptic drugs are reviewed. The views regarding the posibilities and methods of surgical therapies and the importance of psychotherapeutical approach in the care of epileptic patients are also briefly surveyed. bizonyos mértékig ismerjük az egyes tünetegyüttállások kórlefolyásának (hosszmetszet) különböző típusait is. Ez a folyamat azonban még korántsem tekinthető lezártnak, még fenomenológiai szinten sem, hiszen pl. csak az 1960-as években határolták körül és az 1970-es években igazolták a benignus centrotemporalis gyermekkori epilepszia szindrómáját, amely valószínűleg a leggyakoribb gyermekkori epilepsziás tünetegyüttes (2, 3). Az utolsó pár évben pedig a benignus gyermekkori epilepszia különböző más lokalizációjú formáit (7, 14) is megismertük és így ez az epilepszia típus ma már külön csoportot képvisel. Az epilepsziával kapcsolatos ismeretek fokozatos bővülése és differenciálódása egyre inkább epileptológiaként körülírható területet alakít ki. Ez azt is indokolja, hogy az epilepszia korszerű ellátásához szükségessé vált az epilepsziához kapcsolódó neurológiai, pszichiátriai, elektroencefalográfiai, patofiziológiai, farmakológiai ismeretek egyetlen szakemberben, illetve szorosan együttműködő teamben integrálódjanak. Ez a tendencia világszerte jól követhető és a jól ismert határterületi specializáció egyik megvalósulása. Külföldön, számos nyugati és keleti országban kialakult vagy kialakulófélben van a specializált epilepszia ellátás, epilepszia centrumok, vagy specializált kisebb szakegységek formájában. Ez a tendencia hazánkban is már érezhető, nagyobb neuropszichiátriai intézményekben speciális részlegek és specializált szakrendelések alakultak ki mind a fővárosban, mind az egyes regionális centrumokban (16). •* % 2411