Orvosi Hetilap, 1984. november (125. évfolyam, 45-48. szám)

1984-11-04 / 45. szám - Ozsváth Károly dr. : November 7. elé ...történelmi sodrásban

l 2724 elvont szocialista humánum hirdetéséig jutunk. Ki gondolt arra, hogy a jólét és műveltség növekedé­sével nem csökken, hanem szaporodik az önsors­­rontók aránya, hogy az egészségügyi intézmény­­rendszer és az orvostudomány fejlődésével arány­ban nem javul a lakosság egészségi állapota. Arra is rádöbbentünk, hogy az egészségügyi ellátás állam­­polgári joggá emelésének nagyszerű ténye nem jár együtt a vele való általános megelégedettséggel. A tudományos ipari forradalom áthatja az or­vostudományt is, ezzel azonban az orvoslás nem válik és soha nem válhat olyan egzakt természet­­tudománnyá, mint a fizika vagy a biológia. Oly kor­ban élünk, amikor az egészségügy terén adódó fel­adatok megoldásához nem elég az anyagi eszközök felhalmozása, hanem növekszik az emberi kapcso­latok jelentősége. A szocializmust emberek találták ki és teszik valósággá a többi ember számára. Ma még utópiának tűnik az a marxi embereszmény, ki­nek természetes szükséglete, partikuláris érdeke ép­pen az, hogy a társai érdekében tevékenykedjék, aki képes egyéni érdekei és nembelisége egyezteté­sére. Az ember igazi tragédiája éppen az, hogy mi­közben egyre inkább hatalmába keríti a természet erőit, újra és újra vereséget szenved saját természe­tétől. A társadalmi mobilitás és a vele járó azonos­ságtudat változása progresszív folyamat, az egyénre ható terhelése személyiségformáló tényezőként ér­vényesül. A mostanában sokat emlegetett társa­dalmi beilleszkedési zavarok ennek a szükségszerű identitásváltásnak hibás, vagy elégtelen megoldá­sát jelentik. Minden változás az egyént arra kész­teti, hogy helyzetét újra meghatározza, identitását tovább fejlessze, és a küzdelmet válassza a feladás, a megfutamodás helyett. Ez elsősorban azoknak si­kerül, akiknek jó a szociális támogató rendszere, azaz jól funkcionáló családja, örömforrást biztosító munkája és önérvényesítést lehetővé tevő munka­helye van. A nagy társadalmi hatások e mikrokör­nyezet prizmáin át érik az egyént, ezeknek az in­tézményeknek a működésétől függ, hogy a társa­dalom kitűzte célok, a meghirdetett értékek hogyan válnak az individuum sajátjává, hogyan válnak te­vékenységében társadalomformáló erőkké. Ozsváth Károly dr.

Next