Orvosi Hetilap, 1984. november (125. évfolyam, 45-48. szám)
1984-11-04 / 45. szám - Ozsváth Károly dr. : November 7. elé ...történelmi sodrásban
l 2724 elvont szocialista humánum hirdetéséig jutunk. Ki gondolt arra, hogy a jólét és műveltség növekedésével nem csökken, hanem szaporodik az önsorsrontók aránya, hogy az egészségügyi intézményrendszer és az orvostudomány fejlődésével arányban nem javul a lakosság egészségi állapota. Arra is rádöbbentünk, hogy az egészségügyi ellátás állampolgári joggá emelésének nagyszerű ténye nem jár együtt a vele való általános megelégedettséggel. A tudományos ipari forradalom áthatja az orvostudományt is, ezzel azonban az orvoslás nem válik és soha nem válhat olyan egzakt természettudománnyá, mint a fizika vagy a biológia. Oly korban élünk, amikor az egészségügy terén adódó feladatok megoldásához nem elég az anyagi eszközök felhalmozása, hanem növekszik az emberi kapcsolatok jelentősége. A szocializmust emberek találták ki és teszik valósággá a többi ember számára. Ma még utópiának tűnik az a marxi embereszmény, kinek természetes szükséglete, partikuláris érdeke éppen az, hogy a társai érdekében tevékenykedjék, aki képes egyéni érdekei és nembelisége egyeztetésére. Az ember igazi tragédiája éppen az, hogy miközben egyre inkább hatalmába keríti a természet erőit, újra és újra vereséget szenved saját természetétől. A társadalmi mobilitás és a vele járó azonosságtudat változása progresszív folyamat, az egyénre ható terhelése személyiségformáló tényezőként érvényesül. A mostanában sokat emlegetett társadalmi beilleszkedési zavarok ennek a szükségszerű identitásváltásnak hibás, vagy elégtelen megoldását jelentik. Minden változás az egyént arra készteti, hogy helyzetét újra meghatározza, identitását tovább fejlessze, és a küzdelmet válassza a feladás, a megfutamodás helyett. Ez elsősorban azoknak sikerül, akiknek jó a szociális támogató rendszere, azaz jól funkcionáló családja, örömforrást biztosító munkája és önérvényesítést lehetővé tevő munkahelye van. A nagy társadalmi hatások e mikrokörnyezet prizmáin át érik az egyént, ezeknek az intézményeknek a működésétől függ, hogy a társadalom kitűzte célok, a meghirdetett értékek hogyan válnak az individuum sajátjává, hogyan válnak tevékenységében társadalomformáló erőkké. Ozsváth Károly dr.