Orvosi Hetilap, 1985. június (126. évfolyam, 22-26. szám)
1985-06-02 / 22. szám - HORUS - Megemlékezés Dr. Wald Béláról
HORUS Megemlékezés Dr. Wald Béláról 1984. szeptemberében lett volna 80 éves és 1985. január 31-én már 25 éve volt, hogy eltávozott közülünk Dr. Wald Béla, a II. világháború után önállóvá lett Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet, majd az Országos Onkológiai Intézet első igazgatója. Mindössze 56 évet adatott meg élnie, de e viszonylag rövid idő alatt is sokat és maradandót alkotott. A radiológiát olyan mesterektől tanulta, mint Weiss Ármin, Bársony Tivadar, akik nemcsak a szakma és a betegek szeretetére, az önfeláldozó, elmélyült tudományos munkára tanították meg a fiatal orvost, hanem ezekben az években vált fogékonnyá az egyén betegsége mellett és azon túl, a társadalom súlyos, a fasizmus ideje alatt reménytelenül gyógyíthatatlan betegségeire. Ekkor eszmélt rá azokra a társadalmi igazságtalanságokra, amelyeknek gyógyításáért egész életén át nem szűnt meg küzdeni. Ereje teljében éri a gyászos 1944-es év, amikor mint munkaszolgálatos dolgozik a János Kórházban, és itt éri a felszabadulás, amely számára is elhozza az alkotóképesség gyors és eredményes kiteljesedését. Rövid ideig régi munkahelyén, a Szabolcs utcai Zsidókórházban dolgozik, majd 1945-ben nevezik ki az Eötvös Loránd Rádium- és Röntgen Intézet osztályvezető főorvosává. Az Intézet ekkor még szervezetileg a Rókus Kórházhoz tartozik, de Wald Béla már ekkor megkezdi erőfeszítéseit annak érdekében, hogy önálló intézetté téve, a magyar rákellenes küzdelem központjává fejlődjék. A Rókus Kórháztól való szervezeti különválás után ő lesz az Intézet igazgatója, de változatlanul megtartja osztályvezetői betegellátó tevékenységét, összekapcsolva a beteg egyén gyógyítását a társadalmi méretű rákellenes szervezés kereteinek Magyarországon addig ismeretlen, az egész lakosságot magába foglaló kiépítését. Fáradhatatlan szervező munkát végez egy, Magyarországon még ugyancsak ismeretlen, és nem kevés bizalmatlansággal fogadott orvosi szakma, az onkológia megalapítására és elfogadtatására. A Magyar Tudományos Akadémia 1950. november 27-én a magyar orvostudomány történetében először tűzte napirendre az onkológiai szervezés, ellátás és kutatás kérdéseinek összefoglaló tárgyalását. Ezen a tanácskozáson Wald Béla az onkológia káderkérdéseinek ma is nagyon időszerű kérdéseit ismertette. Átolvasva a 35 évvel ezelőtti sorokat, azok elveit ma is korszerűnek, nem egy vonatkozásban, főként a vidéki, úgynevezett kerületi onkológiai intézetek vonatkozásában, meg nem valósultnak kell látnunk. „Az onkológus orvos a daganatok elleni küzdelem problémáinak szakértője”, válaszolta meg Wald Béla az Akadémián, az általa ott megfogalmazott, de előtte és azóta is sokszor feltett kérdést ,,... mit értünk onkológus orvos elnevezésen?” De azonnal Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 22. szám hozzátette, hogy e fogalmat, az onkológus orvos fogalmát korlátozni kell, mert „alig képzelhető el, hogy egy szakorvos mindazokban a szakmákban, melyek a daganatos betegekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak, megfelelő jártasságra tegyen szert. Onkológuson az olyan sebész, nőgyógyász, patológus vagy radiológus szakorvost értjük, aki kizárólag daganatos betegek ellátásával foglalkozik, és aki a daganatok kérdésében a maga szakmájának határait túlhaladó onkológiai ismeretekkel rendelkezik.” Ugyanezen előadásában felvázolta a magyar onkológiai szervezet főbb vonásait, szükségleteit és feladatait, a képzés és továbbképzés állomásait és tematikáját, onkológiai tankönyv megírásának szükségességét. Javaslatot tett az Akadémiának e tankönyv szerkesztőbizottságának kijelölésére. Felismerte és foglalkozott a speciálisan képzett középkáderek fontosságával: „... mert a hazai rákellenes küzdelem a káderproblémák megoldásával áll, vagy bukik”. Megszervezte az Onkológus Szakcsoportot, útjára indította a „Magyar Onkológia” c. folyóiratot, melynek most kezdjük 29. évfolyamát. Az Akadémián tett javaslata az onkológiai tankönyv megírására meghallgatást talált, így 1952-ben az Egészségügyi Kiadó gondozásában megjelent az 1359