Orvosi Hetilap, 1986. szeptember (127. évfolyam, 36-39. szám)
1986-09-07 / 36. szám - HORUS - Kelemen Gábor: Mihail Bulgakov, a vidéki orvos
bák esetén sem szabad felemésztődnie. Nevelésének erkölcsi tartalmát abban látta, hogy összekapcsolja az orvos egyéni világát a közösség, a társadalom világával és a fiatal orvos önszemléletét a társadalmilag aktív magatartáshoz vezesse el. Akkor még fiatal orvostársaimmal az volt az érzésünk, hogy emberibbé váltunk tanításai, magatartásmintái nyomán, amelyre friss, fiatal érzékkel reagáltunk és mindez csak fokozta előttünk emberi nagyságát. Nagyon fontos volt számára a művészet, és mindenekelőtt a zene. Műértését saját aktív zongorajátéka táplálta. A pihenés órái a család és a muzsika harmóniájában voltak együtt. Most közel két évtizeddel halála után, ha időben egyre távolabb is van tőlünk, gondolatban egyre közelebb és élőbb mindaz a hatás, amit ránk gyakorolt. Bizonyos utolsó írásából tudjuk, hogy foglalkoztatta, miként tekint majd rá az utókor. Talán arra is gondolt, hogy írása porosodó levéltári anyaggá válik csupán, a múlandóság könnyű martaléka. Úgy érzem, az utókor értékelése, a tanítványok ragaszkodása eszméihez, a jó orvos ideáljához, örömmel töltené el. Méltán mondhatjuk tehát, hogy nyugodjon békében, mert szelleme tovább él és tovább tanít. Burger Tibor dr. Mihail Bulgakov, a vidéki orvos Bulgakov egyike azoknak a szovjet íróknak, akiket a magyar értelmiség leginkább olvas. Ez mindenekelőtt A Mester és Margarita című regényéről mondható el, amely 1969-től 1984-ig hét kiadást ért meg, s eddig 315 000 példányt bocsátottak közre belőle, ami nálunk bestsellert jelent. (8) Mihail Bulgakov életében, s még halála után is sokáig elsősorban drámaíróként volt ismert. A Turbin család napjai című drámája tizenöt évig volt a Művész Színház műsorán és Sztálin tizenötször nézte végig, jóllehet úgy nyilatkozott róla, hogy a bolsevizmus legyőzhetetlen erejét demonstráló darab az író szándéka ellenére hasznos. A Menekülésről pedig már egyenesen azt mondta, hogy az kísérlet a fehérgárdisták ügyének igazolására, az osztályellenség rehabilitálására. Ez a kritika nagymértékben befolyásolta művei szovjetunióbeli fogadtatását. „Ha elemzem azt az albumot, amelybe a rólam szóló újságkivágásokat ragasztottam, 301 cikket találok a szovjet sajtóból. Ezek közül 3 dicsérő, 298 pedig ellenséges szidalmazó” — írta Bulgakov abban a megrázó hangú levélben, amellyel 1930-ban Sztálinhoz fordult, s kérte hogy legalább statisztaként, vagy díszlettervező munkásként engedjék dolgozni a Művész Színházban. Levelére ugyan kedvező választ kapott, kinevezték segédrendezőnek, ám újabb írásai kiadásának ügyében alig jutott előbbre. Főműve, az 1940-ben befejezett A Mester és Margarita orosz nyelven is csak 1966-ban vált hozzáférhetővé (9, 11). A regény- és drámaíró mellett kevésbé ismert, a novellaíró Bulgakov. Pedig a medicinával foglalkozók számára éppen a falusi orvos megpróbáltatásait, küzdelmét, helytállását és kudarcait leíró Egy ifjú orvos feljegyzései című kisprózaciklus, a Morfium című elbeszélés és néhány további, magyarra még le nem fordított novella, pl. a Csillagköd nyújthat, tárgyánál és szemléleténél fogva, sajátos élménytöbbletet. Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1891-ben született Kijevben. Apja a kijevi hittudományi főiskola professzora volt. A négy lány és a három fiú között a testvérsorban, Mihail foglalta el az első helyet. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Iskolatársa volt a később ugyancsak híres íróvá vált Konsztantyin Pausztovszkijnak. Irodalmi és színházi érdeklődése ellenére, a gimnázium befejezése után orvostanhallgató lett. Ő maga, félig tréfásan, azzal magyarázta választását, hogy ragyogónak látta az orvosi pályát, és csábította a mikroszkóp titokzatossága is. Orvosegyetemi tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be. 1916-