Orvosi Hetilap, 1988. szeptember (129. évfolyam, 36-39. szám)
1988-09-11 / 37. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
, 1988 Haemophilus aegyptius bacteriaemia brazíliai purpurás lázban. S. Berkley és mtsai (Brazíliai purpurás lázkutató Csoport, CDC, Atlanta), Lancet, 1987, 2, 761. Hivatkoznak az előző — 1984. évi — járványt leíró közleményre. Az általuk észlelt, 1986. évi március—májusi járvány 11, egy tíz éves gyermekbeteget érintett. 10 gyermek véréből és 1 vérrel szennyezett liquorából Haemophilus aegyptiust izoláltak. Öt eset klinikuma hasonlított az előzőkhöz, öt másik enyhébb volt, nem történt bőrvérzés. Megállapították, hogy a haemocultura érzékeny módszer a BPF (Brazilian Purpuric Fever) diagnosztikájában. A conjunctivitis kezelése nem akadályozta meg a BPF klinikai tüneteinek kialakulását, mégis a systemás betegség heveny stádiumában alkalmazott iv. ampicillin, chloramphenicol therápia jobb túlélési lehetőséget jelentett, jelezvén, hogy a korai kezelés megelőzheti a betegség progresszóját. A pozitív haemoculturák jelzik a mikroorganizmus direkt kóroki szerepét a BPF pathogenesisében. Barna Kornél dr. Legionellák előfordulása kórházak és szállodák melegvíz-mintáiban. Habicht, W. Müller, E. H. (Stall. Med. Unters. Amt, D-3300 Braunschweig), Hyg. + Med. 1987, 11, 233. A szerzők 39 kórházból és 62 szállodából származó melegvíz-mintákból Legionellákat tenyésztettek ki. 772 minta közül (480 kórházi, 292 szállodai) összesen 554 Legionella törzset (476 kórházi, 68 szállodai eredetű) tenyésztettek ki. A kitenyésztett törzsek közül 6 L. dumoffi-nak, 133 L. pneumophilanak bizonyult, a többi azonosítása még hoszszabb vizsgálatokat igényel. A L. pneumophila 10 alcsoportja közül 8 alcsoportba való törzset találtak, a legtöbb a 3-as, majd az 1 -es és a 2-es alcsoportba tartozott (55,34, Ш, 28). Az eredmények azt mutatták, hogy a kórházi és szállodai melegvíz-hálózat a Legionellák tenyészhelye. A Legionella szeret amoebákkal együtt előfordulni, s a törzsek 57%-a amoebás vízből tenyészett ki. Általában a kissé savanyú, magas vezetőképességű vizek a legkedvezőbbek a Legionellákra, a legjobb a 45—55 °C, s réz jelenléte gátolja e mikrobák szaporodását. A kórházi vizek magas pozitív aránya megmagyarázza a kórházi légionárius betegség — esetleg járványszerű — előfordulását. Nikodemusz István drvakat gázkromatográfiával határozta meg. Az összes legionella külső sejtfalában lévő proteinek identifikálására elektroforézist alkalmazott. Legionella pneumophilában sikerült egy fő proteint (MOMP) kimutatni, melynek molekulasúlya 29 kg. Az ubiquinonok, zsírsavak és membránproteinek elemzésével a Legionella pneumophila törzsek jelentős számát lehetett mind a betegekben, mind a müncheni ivóvízellátás területén megtalálni, ami egybevágott a törzsek immunológiai úton történt kiválasztásakor kapott eredményekkel. Legionella pneumophila membrán antigénjei házinyulak hyperimmunszérumaival reagálva fajspecifikus kötések mellett, egyes 22 és 28 kg közötti csoportspecifikus mintát is mutattak, amelyek ezüstfestéssel a bakteriális sejtfalhoz tartozó lipopopolysaccharidákhoz tartoztak. Indirekt immunfluorescens assay és/vagy egy a szerző által kifejlesztett enzim immunfluorescens assay (ELISA) alkalmazásával kb. 15000 beteg szérumát vizsgálták meg legionella ellenes antitestek irányában. Közülük 400 legionellosist tudtak bizonyítani. A szerológiai és tenyésztéses eljárások mellett kiegészítésként FITC-jelzett antiszérummal direkt legionella, a vizeletben ELISA valamint nitrocellulose (dot-blot) segítségével antigén kimutatást is végeztek. A betegek szérumával és a legionella sejtfalantigénnel végzett immunológiai (immunbiot) vizsgálatok arra utaltak, hogy a megbetegedés korai szakában elsősorban a csoportspecifikus lipopolysacharid szerkezetekkel szemben képződnek ellenanyagok. Az alkalmazott immunbiott technika rendkívül hasznosnak bizonyult a diagnosztika számára, mivel a jellegzetes immunkomplexek alapján lényeges következtetések vonhatók le az ELISA és IFA fajlagosságát vonatkozóan. Hasonló kísérleteket más, pathogénként ismert legionella speciesek sejtfalantigénjével is végeztek. Ezáltal sikerült mintegy 70 nem Legionella pneumophila által okozott megbetegedést verifikálni. A más legionella speciesek által létrehozott pneumoniák viszonylagos gyakorisága eléri a 30%-ot. Barzó Pál dr. Emberi szemgödör fertőzése Aspergillus stromatoides-szel. Sacho, H. és mtsai (Dept. Med. Microbiol. Univ. Witwatersrand, Johannesburg), Mycopathologia, 1987, 97, 97. Az Aspergillus stromatoides eddig nem szerepelt az emberi pathologiában, még nem írtak le általa okozott megbetegedéseket. Feltehető azonban, hogy gyengült immunrendszerű egyéneknél különböző gyulladásokat idézhet elő. A szerzők egy szemgödörben lévő szövetek fertőzését figyelték meg, amelyekért a fenti mikroba volt felelőssé tehető. A szemgödri lágyrészek fertőzése 3 és fél éven át tartott, eleinte nem okozott különösebb zavart. A kezelés, amivel próbálkoztak, Amphoptericin , 5-fluorocytosin, továbbá rifampicin, nem járt eredménnyel. A páciens ez után agyi következmények miatt — feltehetően a kórokozó folyamatosan ráterjedt az agyra — kórházba került, itt 7 hónapos, szintén sikertelen kezelés után, amely a fenti gyógyszerekkel történt, meghalt. Nikodemusz István dr. Nem minden legionella pneumoniát Legionella pneumophila okoz. Ehret, W. (Max v. Pettenkofer-Institut für Hygiene und Medizinische Mikrobiologie der Universität München): Fortschr. Med. 1987,105, 646. A Legionella pneumophila 12 felfedezett szerológiai variánsa mellett további 21 species vált ismertté. Ez a változatosság igen megnehezíti a bakteriológiai diagnosztikát. A szerző ezért célul tűzte ki, hogy a legionellák sejtfalának alkotórészeit felderítse, amelyek mint antigének igen hasznosak a legionellák szerológiai izolálásához. A bakteriális sejtburok ubiquinonjainak vizsgálatát HPLC (High Pressure Liquid Chromatography) segítségével, a Legionella pneumophila sejtfalában lévő zsírsaAspergillosis májátültetés után, mint kórházi fertőzés. Lie, T. S. és mtsai (Chirurg. Univ. Klinik 5300 Bonn), Dtsch. med. Wschr. 1987, 112, 297. Májátültetés után 3 héten belül 5 ugyanazon kórteremben lévő beteg közül 3-nál műtét utáni aspergillosis fejlődött ki. Mindhárom eset halállal végződött. Az első betegnél nem voltak specifikus tünetek s a fertőzést csak a boncolás után sikerült megállapítani. A második betegnél a tüdőtünetek s a harmadiknál az agyi tünetek jellemezték a fertőzést, ezen utóbbi két betegnél a kórokozó, Aspergillus fumigatus, kinőtt a köpetből és a bronchusmosó folyadékból. A betegség mindhárom esetben gyors lefolyású volt s az alkalmazott kezelés nem járt sikerrel. Megkísérelték a fertőzés forrásának a kiderítését; valószínűleg az intenzív osztály mellett lévő virágállvány volt a gomba kiindulásának helye. A szerzők javasolják, hogy az Aspergillus esetleges gócait is tartsák távol az immunológiailag legyengült betegektől. Nikodemusz István dr. Parvovirus B19-fertőzések gyakorisága. Schwarz, T. F. és mtsai (Max von-Pettenkoffer-Inst. f. Hygienie und Med. Mikrobiologie der Universität München): Dtsch. med. Wschr. 1987, 112, 1526. Az emberi parvovirus 2 119 felfedezése a hepatitis-B-szűrés program keretében történt (Cossart, Y. E. és mtsai, 1975). A parvovirusokkal történő fertőzések számos állatfajnál ismeretesek és a jelentőségük különböző. Emberi vonatkozásban a B19-fertőzést különböző kórképekkel hozták összefüggésbe, leggyakrabban az erythema infectiosum-mal, de egyéb körfolyamatokra is kiterjedhet: anaemia ehr.haemolytica, mint a thalassaemia, pyruvatkinase-hiány, sphaerocytosis, hydrops fetalis (40%) stb. A fertőzés útja: cseppfertőzés, de vérrel és plazmatermékekkel is lehetséges. Rövid idő óta a B19 csontvelőkultúrákban is szaporítható. A szerzők először végeztek az NSZK- ban seroepidemiológiai vizsgálatokat a B19-fertőzés praevalentiáját illetően. Gyermekek, serdülők, felnőttek B19-elleni IgG-osztályú antitesteit (anti-B 19-IgG) ELISA-eljárással vizsgálták. A további vizsgálataikban az anti-B 19-IgM pozitív betegek klinikai spektrumát tanulmányozták. 768 gyermek és serdülő (1—15 éves) egyén savóját vizsgálták a müncheni egyetemi gyermekklinikáról (n = 76), valamint 18—68 éves donor (n = 692) vérét a Bajor Vöröskereszt véradó szolgálatától ELISA-technikával anti-B 19-IgM-re. A savók 38,4%-a volt anti-B 19-pozitív. A nők (47,5%) a férfiak (32,5%) közti anti- B 19-IgG-praevalentia szignifikáns különbséget mutatott. 49 esetben friss B 19-fertőzést tudtak az anti-B 19-IgM kimutatásával megerősíteni. A következő kórképek savaiban tudták kimutatni: erythema infectiosum (n = 7), tisztázatlan eredetű exanthema (n = 26), hydrops fetalis (n = 2), átmeneti anaemia (n = 1), juvenilis polyarthritis (n = 1), lymphadenitis, arthralgia (n = 1), és asymptomás lefolyású kórkép (n = 2). Egy asymptomás donor vérkonzervében és egy hydrops fetalis amnionfolyadékában nucleinsav hydrolisatióval viralis B19—DNA-t mutattak ki.