Orvosi Hetilap, 1988. december (129. évfolyam, 49-52. szám)
1988-12-04 / 49. szám - Füst György: Az AIDS: realitások és remények
Az AIDS-járvány várható alakulása a jövőben Az epidemiológusokat ma a leginkább foglalkoztató probléma az, hogy a ma már joggal pandémiának nevezhető járvány a jövőben ugyanilyen ütemben terjed-e mint eddig, vagy lelassul, esetleg spontán kialvására számíthatunk? Ez a további gyakorlati tennivalók, az AIDS- propaganda intenzitása és irányai, sőt hosszabb távra az egész egészségügy szakmai és költségtervezése szempontjából alapvető kérdés. Érthető ezért, hogy AIDS-epidemiológiai előrejelzéssel igen sokan foglalkoznak, az elmúlt időben számos matematikai modellt dolgoztak ki erre vonatkozóan. Könnyen belátható, hogy az iparilag fejlett országokban a járvány további alakulását a heterosexuális úton való terjedés üteme határozza meg, hiszen az eddigi fő rizikócsoportok tagjai, tehát a homosexuális férfiak és az intravénás kábítószerezők a lakosság kis részét képezik, jelentős hányaduk már megfertőződött, és remélhető, hogy az intenzív propaganda hatására e csoportokban a terjedés üteme lelassul. Erre már a kábítószerezők körében is van példa a világ több részéből is. A vita tehát elsősorban arról folyik, hogy átcsap-e az AIDS-pandémia a kizárólag heterosexuális nemi életet élőkre is, és ha igen, akkor mikorra és milyen ütemben következik ez majd be. Az USA-ban nyert adatok egyértelműen bizonyítják a heterosexuális úton szerzett AIDS-vírusfertőzés előfordulási gyakoriságának növekedését. Míg 1985-ben az összes AIDS-beteg 1,7%-a, addig 1987 végén 3,9%-uk szerezte a HIV-fertőzést heterosexuális nemi aktus során. E betegek abszolút száma azonos az 1983 közepén az USA-ban észlelt AIDS-megbetegedések össz-számával. Míg az USA-ban az előző 12 hónapos periódushoz viszonyítva 1986 augusztusa és 1987 augusztusa között az AIDS-esetek száma 46%-kal nőtt, addig a heterosexuális úton akvirált eseteké 85%-kal (17). Egyszerű projekció alapján a CDC becslése szerint 1991-re heterosexuális fertőzés lesz a felelős az összes AIDS-megbetegedés 5-10%-áért (13). A bonyolultabb matematikai számítási módszerek is hasonló vagy még pesszimistább előrejelzéseket adnak, bár minden szerző hangsúlyozza, hogy túl sok ahhoz a bizonytalansági tényező, hogy a heterosexuális járvány és így az egész AIDS-pandémia további alakulása pontosan megjósolható lenne. De Gruttola és Mayer (6) számos tényezőt figyelembe vévő, igen óvatos és nagy matematikai apparátussal alátámasztott modellje szerint 1998-ra az USA-ban 53000-150000 heterosexuálisan akvirált AIDS-esetre kell számítani, akiknek több mint háromnegyede nő lesz. Folyamatosan növekvő arányú HIV-seroprevalenciát jósolnak az ezredfordulóig. A legkedvezőtlenebb esetben 200000 HIV-fertőzött férfire és 500000 HIV-fertőzött nőre számítanak a nem kábítószerező, heterosexuális nemi életet élők között. Az átlagos partnerszámot figyelembe véve valószínűnek látszik, hogy a heterosexuális nemi életet élők között a járvány sokkal lassabban fog terjedni, mint ez a homosexuálisok között végbement, a kétszereződési idő akár 14 év is lehet a homosexuálisok között észlelt a járvány kezdetén 1 évvel szemben (!), azonban várható, hogy (ha ezt felvilágosítással-neveléssel megváltoztatni nem leszünk képesek) ez az ütem évtizedeken keresztül töretlenül folytatódik majd. Ugyanakkor az is biztosra vehető, hogy a heterosexuális lakosság egyes intenzív és erősen promiszkuus nemi életet élő csoportjai között az átlagosnál sok 2612 kal gyorsabb lesz az AIDS-járvány terjedése (1). Időszakonként megnyugtatóbb becslések is napvilágot látnak, közöttük olyanok is, amelyek a heterosexuálisok között igen valószínűtlennek tartják a HIV-járvány kialakulását (10). Ezeket természetesen a nagyközönség és az orvosok jelentős része is nagy megnyugvással fogadja. A szakértők többsége azonban egyetért abban, hogy ezek nem megalapozott remények. Joggal figyelmeztet arra Johnson (17), hogy a megalapozatlan optimizmus ugyanúgy elkésetté teheti erőfeszítéseinket a járvány terjedése elleni küzdelemben, mint ez a járvány elején, a homosexuálisok közötti csaknem kizárólagos terjedés időszakában történt. Annál is inkább igaz ez, mert a heterosexuális úton való HIV-infectio terjedésének feltételei a fejlett országok egyes lakosság csoportjaiban igen kedvezőek, így pl. amíg a nemibetegségek aránya a homosexuálisok között csökkenő tendenciát mutat, addig ez az arány az összpopulációban az USA-ban (3) és Nagy Britanniában (28) is folyamatosan nő. 1987-ben mind a syphilis, mind pedig a penicillin-rezisztens gonorrhoea esetek száma gyorsabban nőtt, mint az elmúlt 17 év során bármikor (3), az emelkedés elsősorban az 14—24 évesek között volt észlelhető és túlnyomóan az USA azon területein, ahol a HIV a leggyakrabban fordul elő. Közvetlen bizonyítékok is mutatják, hogy a HIV-fertőzés prevalenciája már ma sem elhanyagolható a heterosexuális fiatalok között, így pl. a katonai szolgálatra jelentkező 17 évesek között a nőknél kétszer gyakrabban észleltek seropozitivitást mint a férfiak között. Ezért aztán igen lényegesnek látszik, hogy a heterosexuális módon való HIV-terjedés ütemét a lehető legnagyobb pontossággal nyomon lehessen követni. Ennek szükségességét ma már csaknem minden egészségügyi kormányzat felismerte, nálunk is folynak már évek óta ilyen jellegű vizsgálatok az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetben. Mivel a lakosság teljes körű és ismételt szűrését az országok túlnyomó többségében nem tartják indokoltnak, egyes csoportok (etikai okokból sokszor anonym) vizsgálatával igyekeznek a terjedés ütemét monitorozni. Ezek a csoportok a következők: prostituáltak, nemibeteg-klinikák betegei, kórházakban ápolt betegek általában, balesetes osztályok betegei, terhes nők, újszülöttek, tényleges katonai szolgálatot teljesítők, katonai újoncok, véradók. Egymagában egyik csoport sem reprezentálja az össz-populációt, azonban több csoport egyidejű longitudinális vizsgálatával várhatóan megbízhatón nyomon követhető a HIV-fertőzés terjedése a heterosexuálisok populációiban. Igen lényegesnek látszik a HIV- fertőzöttek partnereinek felkutatása is, amely hazánkban az első esetek észlelése óta folyik. A heterosexuális terjedés veszélye arra figyelmeztet minket, hogy az ifjúság sexuális nevelését minél korábban, lehetőleg már a gyermekkorban el kell kezdeni, mert csak ettől várható, hogy a jövendő, a HIV-fertőzéstől már erősen veszélyeztetett nemzedék megfelelő, az infekció elkerülését lehetővé tevő módon kezdje el és folytassa a nemi életet. A HIV-diagnosztika legújabb irányai A HIV-vel kapcsolatos kutatás kétségkívül leggyorsabban fejlődő ága a diagnosztika. A HIV-fertőzöttség kimutatásának elvi alapja az ellenanyag-vizsgálat. Valószínűleg ez a jövőben sem változik majd, mivel amíg a burok antigén elleni antitestek a fertőzés folyamán egy