Orvosi Hetilap, 1997. október (138. évfolyam, 40-43. szám)
1997-10-19 / 42. szám - Pék László: Winston Churchill kórrajza (1874-1965)
(2). Ez nem véletlen, hiszen Churchill a 71. évében van és ötévi napi 16 órás, vagy még több, megfeszített, idegtépő munka áll mögötte csak néhány órai alvással, pihenéssel. Mások is észrevették fáradtsága jeleit, így Kaczynski gróf, a londoni lengyel nagykövet (6), aki 1944. május 3-án így ír: „... első találkozásunkkor úgy láttam, hogy Churchill igen fáradt benyomást kelt és kérdéses, hogy felfogta-e, miről is van szó. Bizonyára megvan az oka arra, hogy miért ismételgeti ugyanazokat a mondatokat.” Tedder légimarsall megjegyzi, hogy 1944 tavaszára Churchill igen fáradt benyomást keltett, és az 1940 óta eltelt időszak megpróbáltatásai életerejét kimerítették. A munkáspárt 1945. júliusi, elsöprő választási győzelme igen mélyen érintette és a depresszió „fekete kutyái” ellen (ahogy ő ezeket az állapotokat nevezte) nincs védelme, kényszerpihenésre szorult, de a politikai csatározásokban változatlanul részt vett. 1949. augusztus 24-én a korai órákban hirtelen észrevette, hogy jobb kezének ereje lényegesen csökkent. Enyhe szélütést állapítottak meg. A közvéleményt influenzáról tájékoztatták. 1950 januárjában átmeneti és enyhe agyérgörcs tünetei léptek fel. Hetvenhét éves korában, 1951 októberében újra elfoglalta a miniszterelnöki széket. Súlyosabb volt azonban az az érgörcs, amely 1952 februárjában érte és átmeneti beszédkieséssel járt (5). John Colville, magántitkárságának vezetője szerint, ekkor már időnként nem volt képes az adequat ítéletalkotásra és problémamegoldásra, így ismételten megkövetelte, hogy pl. az öt oldalból álló jelentést egy bekezdésre rövidítsék. Hasonló véleménye volt a királynő magántitkárának is (4). Churchill azonban mereven visszutasította, hogy az aktív munkából visszavonuljon és a lordok házában foglalja el székét. 1953. június 23-án érte a kabinetülés alatt súlyos agyérgörcs. Nem volt képes beszélni és megmozdulni a bal testfélre kiterjedő érzészavarok és motoros kiesések miatt. De szerencsére ezek a tünetek csak átmenetinek bizonyultak, és összeszedve erejét kiválóan szerepelt a konzervatív párt októberi kongresszusán, majd 1953 decemberében a Bermudákon találkozott Eisenhower amerikai elnökkel és a francia kormányfővel. Bár a hírközlés még a tevékeny államférfi attraktív képét tartotta fenn, de 1954 eleje óta közvetlen környezete észrevette, hogy már nem kötik le az államügyek, inkább regényeket olvasott vagy kártyázott. 1954 júliusában a lordkancellár közölte dr. Morannal, hogy Churchill nem képes már követni a minisztertanács ülésén elhangzottakat. Azt a beszédet, amit a konzervatív párt 1954. évi októberi kongresszusán tartott, össze sem lehetett hasonlítani az egy év előttivel, olyan gyenge volt előadása, amit számos hibás mondatfűzés és egyéb tapsus tarkított. Sőt az a szégyen is érte, hogy a ház nyilvánossága előtt kényszerült mentegetőzni 1954. december 1-jén, mert korábbi beszédében meg nem történt eseményre hivatkozott. Még megengedték, hogy elnököljön a nemzetközösség miniszterelnökeinek ülésén 1955. február elején, de a konzervatív párt korifeusai távozását követelték. 1955. április 6-án, 81 éves korában mondott le. Ebben az időszakban ideje nagy részét ágyban töltötte, csak a kormányülésekre kelt fel. Kétségtelenül élete során a nagy fellángolásokat depresszív szakok követték; élete utolsó éveit inkább az utóbbi jellemezte. 87 éves korában olyan szerencsétlenül esett el Monte- Carlóban, hogy combnyaktörést szenvedett. De ebből is szerencsésen felépült, bár ereje tovább fogyott. Szóba sem került, hogy jelöltesse magát az 1964-es választásokon. Ekkor fejeződött be 65 évig tartó parlamenti karrierje. Ez év végén töltötte be 90. életévét. 1965. január elején megfázott és ágynak esett. Január 15-én újabb agyvérzést kapott, eszméletét elvesztette és január 24-én meghalt. [Megjegyzés: Többen hivatkoznak arra, hogy a magas életkort megért Churchill nem vetette meg a tömény szeszes italokat és a fényképek többnyire szivarral a szájában ábrázolják. Azonban 75 éves korában Churchill Maurice Mességué francia természetgyógyásznak, akit köhögés miatt keresett fel, bevallotta, hogy az idők folyamán a szeszfogyasztást lényegesen csökkentette. Azért, hogy brit buldog természetéhez hasonló, megalkuvást nem ismerő, kemény államférfi képét fenntartsa, egy félig szívott szivart tartott állandóan a zsebében, amelyet akkor vett szájába, amikor a láthatáron egy fényképész feltűnt (8).] Churchill vitathatatlanul kiváló államférfi volt rendkívüli tehetséggel, akarat- és tetterővel. Utolsó kiemelkedő alakja volt annak a brit világbirodalomnak, amely a XX. század negyvenes éveitől kezdve lassan széthullt. Ezt a folyamatot Churchill sem volt képes megakadályozni. IRODALOM: 1. Accoce, P, Rrentchnick, P: Ces malades qui nous gouvernent. Stock. Paris, 1976. - 2. Bryant, A.: Triumph in the West. Collins. London, Philadelphia, Cambridge, 1952. - 3. Churchill, W. S.: The Second World War. Cassel and Co. Melbourne, Sydney, Toronto, Johannesburg, Cape Town, Auckland, 1948. - 4. L'Etang, H.: The Pathology of Leadership. Hawthorn Books, Inc. New York, 1970. - 5. McMoran, W.: Winston Churchill: The Struggle for Survival. Constable. London, 1966. - 6. Raczynski, E.: In Allied London. Weidenfeld and Nicolson. New York, Philadelphia, 1951. - 7. Singer, K.: Tales of the Unknown, cit. Der Spiegel. Nachrichtenmagazin. Hamburg, 1997, 51, 204. - 8. Truhanovskij V. G.: Winston Churchill. Kossuth Könyvkiadó,. Budapest, 1976. Pék László dr. A rendezvények és a kongresszusi híranyagok leadásának határideje a lap megjelenése előtt 40 nap, a 6 hetes nyomdai átfutás miatt. Kérjük megrendelőink szíves megértését. Springer Hungarica Kiadó Kft. 2682