Orvosi Hetilap, 2003. november (144. évfolyam, 44-48. szám)
2003-11-02 / 44. szám - Kristóf Katalin - Latkóczy Krisztina - Rozgonyi Ferenc: Mikrobiológiai és infekciószerológiai diagnosztikai lehetőségek intrauterin és perinatális infekciók esetén
ratóriumban a kórokozó tenyésztésére is van lehetőség, vagy PCR diagnosztikával a parazitában több példányban jelen levő T. gondii Bl repetitív génjének az újszülött vizeletéből, liquorából történő kimutatására. Congenitalis toxoplasmosis gyanújakor az újszülött és anya megfelelő diagnosztikai vizsgálatai mellett meg lehet kísérelni a kórokozó tenyésztését vagy kimutatását (pl. PCR) a placentából is. Nagyon fontos a prevenció: szeronegatív anyák felderítése az első terhességi vizit alkalmával, majd ellenőrzése toxoplasmaspecifikus ellenanyagok jelenlétére 6-8 hetenként. Trichomonas vaginalis Az újszülött a fertőzött szülőcsatornán való áthaladása során fertőződik. Nem szükséges kezelni, kivéve, ha tünetei vannak (12, 40). Diagnosztikus lehetőségek Az anya hüvelyváladékából készített natív (fiziológiás sóoldattal) kenetének fénymikroszkópos vizsgálata 50-70%-os, Gram-festett kenetének értékelése 70-80%-os valószínűséggel igazolja a protozoon jelenlétét (31). Speciális táptalajban (pl. Diamond) való tenyésztése 100%-ra növeli az érzékenységet. Súlyos fertőzöttség esetén gyors eredményt kapunk az anya és újszülött mintájából (cervixváladék ill. gyomoraspirátum) végzett trichomonasspecifikus antigén (ELISA, IF), nukleinsav kimutatásával (PCR) (49). Egyéb protozoon okozta perinatális fertőzés (Trypanosoma és Plasmodium) Magyarországon nem fordul elő. Anyai és congenitalis rubeola Napjainkban a fiatal nők 80%-a szeropozitív, védett a rubeola vírusfertőződéssel szemben. A szeronegatív terheseknél az infekció gyakorisága 0,015- 0,03%, mivel fertőzőforrás is elvétve akad. Az élveszületésekre vonatkoztatva a congenitalis rubeola előfordulása járványos időszakban 0,5%, járványmentes időszakban 0,007% (32). A legsúlyosabb elváltozások akkor jönnek létre, ha az első trimeszterben, az 1-12 terhességi héten történik a fertőződés. Az 1. hóban 50%, a 2. hóban 20%, a 3. hóban 4% a congenitalis rubeola kialakulásának esélye. A terhesség első 3-4 hónapjában történt, igazolt infekció esetében a terhesség megszakítható. A rubeola diagnosztikája a klinikai tünetek alapján megbízhatatlan, ezért rubeolafertőzés gyanúja, nem hólyagos kiütések, fertőzött egyénnel való kontaktus esetén is a terhesek szerológiai vizsgálata elengedhetetlen (39). Mikrobiológiai diagnosztikai lehetőségek Az anya fertőzöttségének igazolása rubeolaspecifikus IgG, IgM kimutatásával lehetséges. Szerokonverzió, IgM pozitivitás friss fertőzésre utal. Friss vakcinálás is IgM pozitivitást eredményez! A magzat által termelt specifikus IgM kimutatására magzatvérből a 22. hét után van lehetőség. Korábban, a 12. héten placentabiopsziából rubeolaspecifikus antigén mutatható ki monoklonális ellenanyaggal, cordocentesissel nyert mintából vírus-RNS kimutatása lehetséges in situ hibridizációval vagy PCR-rel. Az animrális folyadékból, magzatvérből megkísérelhető vírustenyésztés is. Az újszülött immunszerológiai vizsgálata történhet köldökzsinórvérből. Fertőzött, ha a rubeolaspecifikus IgM kimutatható, ha az ellenanyag titerek négyszer nagyobbak az anyáénál, vagy savópárvizsgálatban titeremelkedés tapasztalható. Megkísérelhető vírustenyésztés az újszülött nasopharyngealis és conjunctiva váladékából, faeceséből, vizeletéből, liquorából. 1989 óta életkorhoz kötött kötelező védőoltással rendelkezünk, az élő, attenuált rubeolavírust tartalmazó morbilli-mumpsz-rubeola (MMR) vakcinával. Szeronegatív nőknek javasolható az aktív vakcináció monospecifikus, élő, attenuált rubeolavírust tartalmazó oltóanyaggal, a tervezett terhesség előtt legalább 3 hónappal. Congenitalis és perinatalis cytomegalovirus (CMV-) fertőzés A fiatal nők 80%-a szeropozitív. Kb. 0,7-4%-ban a látens CMV infekció reaktiválódhat, s ekkor a magzat (11%) fertőződhet. A szeronegatív terhesek 2-4%-a eshet át primer fertőzésen, s ekkor a magzat 30-50%-ban fertőződik. A CMV a transplacentárisan átvihető ismert emberi vírusfertőzések leggyakoribb ágense. Az összes újszülött kb. 1%-a fertőződik, de közülük csak 10%-nál alakul ki congenitalis cytomegaliás elváltozás. Intranatális fertőződés kialakulhat, ha az anya terhességben reaktiválódó betegsége miatt az újszülött a cervixváladékkal kontaminálódik (26, 34). Ritkán postnatális fertőzés létrejöhet az anyatejjel, esetleg transzfúziótól. Mikrobiológiai diagnosztikai lehetőségek Az anya szérumában a CMV-specifikus IgG ellenanyagok négyszeres, vagy nagyobb uteremelkedése, az IgM megjelenése akut fertőzésre jellemző (IgM 4- 8 hónapig perzisztálhat). IgG-aviditási vizsgálattal eldönthető, hogy primer vagy rekurrens az anya CMV-fertőzése. A primer fertőzés jele az alacsony aviditású IgG jelenléte immunkompetens egyénben a fertőzést követő 18-20 hétig. Lehetőség van a vírus tenyésztésére az anya teljes natív vér-, cervix-, anyatej-, vizelet- és torokmosófolyadék-mintájából (25). A magzat 20. hét után végzett amniocentesissel nyert mintájából speciális CMV korai antigén kódolásáért felelős génszakasz kimutatását végezhetjük kvantitatív PCR-rel, DNS-hibridizációval, ill. magának a speciális pp65 antigénnek a kimutatásával igazolhatjuk a kórokozó jelenlétét (9, 33). Az újszülött fertőzöttségét igazolhatjuk, ha savójából CMV-specifikus IgM mutatható ki, mely manifeszt formában nagyobb titerben van jelen, mint aszimptomatikus formában. Az újszülött különböző mintáiból (liquor, vér, torokmosó folyadék, széklet, vizelet, nyál) a vírus kitenyészthető vagy jelenléte igazolható a speciális pp65 antigén detektálásával, ill. molekulárbiológiai módszerekkel (PCR, DNS-hibridizáció). Ezeket a vizsgálatokat congenitalis fertőzés gyanúja esetén a 2150 ORVOSI HITILAP 2003 ■ 144. évfolyam, 44. szám