Orvosképzés, 1924 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1924 / 1-2. szám
A DIABETES MELLITUS GYÓGYÍTÁSÁNAK ÉS PATHOLOGIÁJÁNAK EGYES KÉRDÉSEIRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ INSULINRA, írta : BÁLINT REZSŐ dr. egyetemi tanár. Tisztelt Orvosegyesület! Hosszú ideje áll a diabeteses anyagcserezavar a tudományos vizsgálódás középpontjában; a legkülönbözőbb irányból világították meg azon chemiai, energetikai és egyéb folyamatokat, amelyeknek pathologiás megváltozása a diabeteshez vezet, anélkül, hogy még ma is tisztán látnánk e kérdésben. Therapiája, nevezetesen diaetás therapiája nagyrészt függetlenül fejlődött ezen tudományos megállapításoktól, sőt ezen megállapítások nagy része csak az empiriásan fejlődött gyógyítás eredményeinek igazolásául és magyarázatául szolgált. A pankreas jelentőségének felismerése a betegség létrehozásában a betegség pathologiájának ismeretéhez nagy lépéssel közelebb vitt bennünket, gyógyítását azonban nem igen befolyásolta a legutolsó évekig, amikor is az insulin felfedezése fordulót látszik jelenteni minden irányban. Egyrészt a gyógyítás irányában, amelynek pathogenetikus problémáját bizonyos körülmények között már eddig is megoldotta, másrészt a tudományos kutatás irányában, amelynek terén széleskörű lehetőségeket biztosít. Az insulin jelentőségének kérdése az, amely ma az egész világ tudományos orvosi köreit és gyakorlóorvosait egyaránt izgatja, s amely engem is bátorít, hogy e kérdésről, ma már saját tapasztalataim alapján is, önök előtt néhány szót szóljak. Azon kiváltságos helyzetben voltam, hogy ma, midőn szomorú gazdasági viszonyaink folytán az insulinnal való sok, sok milliót jelentő kísérletezés szinte lehetetlennek látszott, a vezetésem alatt álló klinikán mégis 16 betegen próbálhattam ki annak a hatását. Ennek lehetőségét annak köszönhetem, hogy egyrészt Jendrassik Aladár vegyészmérnök úr, aki a közelmúltban Amerikában többek közt az insulingyártást is tanulmányozta, több ezer egység insulint hozott magával, melyet kipróbálásra nekem adott át, amiért is neki e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki; másrészt a klinikának egy amerikai kurzistája Amerikába visszatérvén, hálája jeléül szintén küldött 2000 egység insulint. Ennek folytán, mint mondottam, abban a helyzetben vagyok, hogy nemcsak a külföldi irodalom adatairól, hanem saját, tapasztalataimról is referálhatok. * A Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1924 január hó 26-án tartott előadás. Orvosképzés, XIV. évf. 1—2. füzet. 1