Orvosok Lapja, 1946. július-december (2. évfolyam 13-26. szám)

1946-07-01 / 13. szám - Farkas Károly dr.: Kísérleti féregnyúlvány-gyulladás

ORVOSOK LAPJA 1946. 13. sokszoros és mély elhalásaival. Ez a kép az ulcero­­nekrotikus féregnyulvány-gyulladásnak felel­ meg. Phlegmonét nem észleltem, a sejtes beszűrődés a legsúlyosabb ulcero­nekrotikus esetekben is túl­nyomóan eozinofil szemcsés és endothelialis fehér­vérsejtekből áll és mértéke nem sokkal haladja meg az első fokozatban említetteket. A vázolt górcsövi jelenségek lényegükben megfelelnek a Rössle és mások által is túlérzékenységi szöveti ellenhatásnak, illetőleg gyulladásnak megjelölt képnek. Természetesnek látszanék az elváltozás sú­lyosságát párhuzamba állítani­ a kísérlet tartamá­val. Ez azonban csak olyan értelemben sikerül, hogy a legsúlyosabb képet abban az állatban találtam (E3 jelzésű), amely egyfolytában 20 órát tartózkodott 7000 méternek megfelelő alacsony­nyomáson, de hasonló súlyos volt annak a pat­kánynak féregnyúlvány gyulladása is, amely egy ízben hat és a rákövetkező alkalommal három órát töltött a 7000 méteres névleges magasság­ban. Több olyan állatban viszont, amelyek az előbbinél többször és hosszabb ideig voltak meg­felelő alacsony­ nyomáson és az ott tartózkodás összidőben messze meghaladta még az E3 jelzésű állat 20 órás csúcsidejét is, az elváltozás viszony­lag szelídebb volt. Ezek szerint úgy látszik, hogy nem az alacsony nyomáson tartózkodás összideje a döntő, hanem az, hogy a megszakítás nélküli tartózkodás ideje elég hosszú legyen. Szembetűnő összhang látszik az elváltozás súlyos­sága és a kísérleti állatok kora között : a kisebb testsúlyú, általában fiatalabb állatokban a leg­többször súlyosabb elváltozást találtam. Ezek szerint valószínű, hogy az egyéni adottságok, tehát lényegében ismeretlen tényezők mellett döntő lehet az állatok kora és pedig olyan érte­lemben, hogy a fiatalabbak érzékenyebbek. Mint külső tényező fontosnak látszik, az alacsony nyomáson tartózkodás megszakítás nél­küli időtartama. A fenti észlelések tehát azt mutatják, hogy az elhúzódó magassági tartózkodás alatt a kísér­leti állatok féregnyúlványában durva szövetkáro­sodás alakulhat ki, amelynek legsúlyosabb alakja az ulcero-nekrotikus féregnyúlványláb. Bár a Selye által közölt phlegmonés gyulladást nem ész­leltem, mégis felvehető, hogy az elváltozás lénye­gében "megegyezik azzal, amit a nevezett szerző a histaminnak gyűjtőérbe, illetőleg formatinnak a hasüregbe való adagolása után észlelt. E feltevés igazolására elvégeztem a Selye által ismertetett kísérleteket. Riehter-féle 12%-os hist­amin dihydrochlorid-oldatból 2 ccm-t adtam aetherrel bódított, 100—120 gr-os hímpatkányok farok­vénájába. Az állatok egy része percek alatt, más része 1 óra után és végül a III. csoport 12 órával a histamin beadása után pusztult el vagy került leölésre. Sorozatonként egy-egy állat 24 órával is túlélte a histamin-mérgezést. A féreg­nyúlványokban talált elváltozás lényegében és részleteiben is megegyezik a magassági kísérletek kapcsán észleltekkel annyira, hogy részletezés helyett utalhatok az azokról elmondottakra. Összefüggés ismerhető fel az állatok befecskendezés utáni élettartama és az elváltozás súlyossága között. A legszelídebb, elsőfokú szöveti reakció , a hajszáleres vérbőség és szöveti vizenyő, már 5—10 perccel a histamin i. v. adagolása után megtalálható, a III. fokozatbeli súlyos, már makroszkóposan is észrevehető nyálkahártya­károsodások pedig már két óra után megjelen­hetnek. Ennél súlyosabb kép még azokban az állatokban sem volt, amelyek legalább 24 órával túlélték a histamin beadását. A következő kísérleti sorozatban a hasüregbe adott formalin hatását vizsgáltam. E célból a histamin kísérletre használt állatokkal megegyező súlyú patkányok hasüregébe cseppenként adagol­tam %.ccm 4%-os formalint. Az így alkalmazott­­ formalin igen heves ellenhatást váltott ki és sok állat azonnal megdöglött. Tartósabb hatást csak igen lassú adagolással érhettem el, de még így is több állat percek alatt elpusztult, mások viszont 12—24 órát is éltek. A 10—20 percet élt állatok­ban a hashártya élénken belövelt, a legalább pár órát éltekben pedig e mellett savós folyadék is található a hasüregben. A legalább 12 órát élt állat féregnyúlványában már szabad szemmel is jól láthatók a nyálkahártya-vérzések. A szövet­tani elváltozás súlyosságában ugyanazokat a fokozatokat találjuk, mint amilyeneket a magas­sági kísérletekben vagy a histamin visszérbe ada­golása mellett észleltünk és ez elsősorban azzal az időtartammal áll párhuzamban, ami eltelik a formalin beadása és az állat elhullása között. Úgy látszik, hogy a formalin mennyisége csak másodsorban döntő. Már 10 perc után megtalál­ható az első fokozatbeli hajszáleres vérbőség és szöveti vizenyő, majd nem sokkal később a lebe­­nyes magvú fehérvérsejt­es és hisziocytás beszűrő­dés, a formalin beadása után 24 órával leölt állat­ban pedig már a legsúlyosabb fekélyes gyulladás mutatkozhat. Phlegmonés elváltozást e sorozat­ban sem észleltem. Egy további kísérleti sorozatban a feltétele­zett histaminhatást állati szénnek, a histamin közismert ioo%-os adsorbensének alkalmazásá­val próbáltam semlegesíteni. E célból az 1 egr histamint tartalmazó 2 ccm oldatot 1 ccm 1%-os állati szén-suspensióval kevertem össze. Az így beadott histamin hatástalan maradt, de ugyanígy elmaradt a hatása, ha 1 ccm szén-suspensio lassú visszeres beadását követően jutott be a histamin. Ha a histamin megelőzte a szén bevételét, a leírt elváltozásoknak első és második fokozata kiala­kulhatott, de ennél súlyosabb még akkor sem, ha a histamin 2 egr-nyi, tehát a szokásos adag két­szeres mennyiségében került az állat szervezetébe. A formatinnal befolyásolt állatok megvédése állati szénnel nem sikerült. Ugyanígy sikertelen volt a próba annál a patkánynál is, amelyik i cem szén beadását követően került alacsony nyomásos kamrába és ott megszakítás nélkül 22 órát töltött 7000 méteres névleges magasságon. Viszont négy fiatal, 80—90 gr súlyú patkányban, amelyek négy egymásutáni nap 6—6 órát tartóz­kodtak 7000 méternek megfelelő alacsony nyo- 770

Next