Orvosok Lapja, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1948-07-04 / 27. szám - László Béla dr.: A digitalis elektrokardiogramm klinikai jelentőségéről
ORVOSOK LAPJA 1948. 27. X. A bradykardiát a digitálisnak a sinuscsomó ingerképzésére gyakorolt gátló hatása okozza. A bradykardia létrejötte therapiás szempontból egyike a legfontosabb változásoknak, mert ezáltal a szív munkája sokkal gazdaságosabbá válik. 2. A voltage-hatás (Winternitz) a kilengések általános megnagyobbodásában mutatkozik és a kiadósabb systolek EKG-ben történő regisztrálása. 3. A féloldali hatás lényege, hogy digitális kezelés során a jobb- vagy balszívtúlsúly fokozódik (Winternitz »Halbseiteneffekt«-je). Farádi nemrég mutatott rá, hogy ezen típust kihangsúlyozó hatása a digitálisnak nem más, mint a dekompenzatió idején kimerült szívfél eltűnt túlsúlyának visszatérése a kompenzálódás kapcsán. Klinikailag igen jól magyarázható a digitáliskezelés alatt gyakran fellépő EKG típusváltozás. A szív helyzete nemcsak a rekeszállástól függ, hanem egyes szívrészek megnagyobbodása és a szívnek ezáltal okozott helyzetváltozása is előidézheti. Ha egy betegnél a balkamra felmondja a szolgálatot, jelentős pangás fejlődik ki a kisvérkörben és ezzel együtt a jobb szív erős dilatatiója jön létre. Ha ezen állapot azutan jelentkezik, oka az igazi asthma cardialenak. Ha viszont chronikus szívizomelégtelenségnél pangásos jelenségek lépnek fel a kisvérkörben, ez is a jobb szív dilatatiójához vezet. Ha digitális kezelés alatt a balszív ereje növekszik, a tüdőpangással együtt a jobbszív dilatatiója is visszafejlődik. Ilyenkor helyreáll a szív eredeti alakja és helyzete, amit átmenetileg a balszív egyoldalú gyengesége eltüntetett. (Korbh.) Ily módon jól magyarázható a digitalis ú. n. féloldali hatása. 4. A digitális kezelés kapcsán igen gyakoriak a pitvarkamrai vezetés zavarai. A PQ relatíve (a kezelés előttihez képest) megnyúlik. Természetesen a pitvarkamrai vezetés kisfokú megnyúlása semmiképen sem jelentheti azt, hogy a digitális kezelést abba kellene hagyni. Csak az atrioventricularis ingerületvezetés nagyfokú zavaránál célszerű a kezelést abbahagyni, vagy csak igen óvatosan folytatni, minthogy a pitvarkannai vezetés zavara teljes blokkhoz vezethet. Érdekes itt megemlíteni, hogy basedowos betegnél a a digitalis sokszor hatástalan marad a frequentiára és a PQ-ra. A frequentia csökkenése és a PQ megnyúlása centrális és peripheriás vagusizgalom eredménye. Basedownál a vagustevékenység visszaszorított, ezért a digitális hatása a frequentiára és a PQ-ra csökkentett. 5. A digitális hatás másik jellegzetes EKG. elváltozása a QT. megrövidülése. Ezen megrövidülés annál feltűnőbb, minthogy a frequentia csökkent. A QT. változása az emberi pathologiában ritka jelenség. Ismeretes, hogy tetaniánál a QT. lényegesen meghosszabbodhat. A digitalis által okozott QT. megrövidülésen kívül csak a vércalciumtükör emelkedése által előidézett QT. megrövidülés ismeretes. Ilyet találunk ostitis fibrosa cysticánál, vagy intravénás calciuminjectio után. 6. Legjellegzetesebbek és a legtöbb vitára adnak alkalmat azok az elváltozások, amelyek a digitáliskezelés kapcsán az ST. szakaszon és a T. hullámon létrejönnek. A cardiologiának egyik legvitatottabb fejezete a digitáliskezelés alatt jelentkező ST és T elváltozások klinikai értelmezése. Legerőteljesebben az utóhullám módosul a digitáliskezelés kapcsán, ami könnyen érthető, minthogy a P hullám változásai annak kicsinysége miatt nem észlelhetők jól, és a főkilengés igen gyorsan lezajlik. A digitális megváltoztatja az ST szakasz alakját, az ST lesülyed, néha igen jelentős mértékben az az isoelektromos vonal alá. Az ST erősen ferde lefutású lesz és törökkardszerű görbülettel meredeken megy át a T hullámba. Ezen elváltozás annyira jellegzetes, hogy a gyakorlott cardiográfus sokszor a görbéből már meg tudja állapítani, hogy a beteg digitális kezelés alatt áll. Sokszor a T hullám is megváltozik, esetleg diphasisos, vagy negatív lehet. Ezen elváltozások három héttel a digitális adagolás abbahagyása után is jelen lehetnek. A T hullám és az ST szakasz elváltozásaival digitális kezelés kapcsán először Nicolas és Simons foglalkoztak. Azóta ezen kérdés körül igen tekintélyes és rendkívül szövevényes irodalom keletkezett, ami tele van ellentmondásokkal, elsietett következtetésekkel és általánosításokkal. A kísérleti és klinikai vizsgálatok körül keletkezett vita alapja elsősorban az, hogy az ST szakasz elváltozásai digitális kezelés kapcsán egészen hasonlóak azokhoz az elváltozásokhoz, amiket coronária-sclerosis, illetőleg coronariainsufficienciával kapcsolatosan találunk. Amerikában Frazer és Jamieson, Cohn, valamint Pardee foglalkoztak behatóan a digitális hatásával az Eggleston-fél nagy dosisok kapcsán is. Minthogy különösen nagy adagoknál láttak digitális által okozott elváltozásokat az ST-szakaszon, azt hitték, hogy ez myokard károsodás következménye. Bauer és Fromherz, Büchner, Weese, és Dickhoff vizsgálatai bebizonyították, hogy subletalis digitalis adagok bizonyos állatoknál súlyos myokarduim nekrosist okoznak. Érdekes módon nyokard-nekrosist digitalis kezelés után ugyanazon állatoknál, nevezetesen macskáknál találunk, amelyeknél az EKG-ben is lényeges elváltozások jönek létre a digitalis adagolással kapcolatosan. Kutyáknál, melyeknél a digitalis csak keveset kumulálódik és csekély elváltozást okoz a kamrai EKG-ben, hiányoznak a nekrosisok is. Az állatkísérletek eredményeit az enberi pathologiára vonatkozólag újabban Grünbaum igyekezett érvényesíteni. Szerinte nagyobb adag digitálisra az embernél is szíviom nekrosisok jönnek léte. Ennek az elgondolásnak egyenes következménye klinikai szempontból az lenne, hogy a digitális kezelést úgy kell vezetni, hogy a T-hullám és az ST-szakasz elváltozásai ne jöjjenek létre. Ezen kérdés eldöntése klinikai szempontból természetesen rendkívüli jelentőségű. Büchner, Weese és Dickhoff, valamint Grünbaum vizsgálataival szemben legkitűnőbb kardiológusaink álláspontja a digitális által okozott ST elváltozásról egészen más. Scherf mutatott rá először 1931-ben, hogy az ST szakasz elváltozásai a szívmunka kétségtelen javulásával függnek össze és nem toxikus jelek, hanem csak természetes kísérőjelenségei a kívánt digitális hatásnak. Hausner és Scherf kísérletileg bizonyították, hogy a szokásos digitális medicatiónak nincs a coronariákra vasoconstrictor hatása. Az ST szakasz elváltozásaiból semmi körülmények között nem lehet feltétlenül a coronariák vagy a szívizom