Ötlet, 1984. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-22 / 47. szám

Címlap-sztori „...Miért kellett volna épp őmiattuk törnöm magam..." Vihar tíz tányér levesben „...Ezen az alapon megkérdezhetnék a szülőket, hogy hol étkeztetik gyerme­küket az iskolai évben. Mondjuk például az új budaörsi gimnáziumban. 240 gyerek közül 160 kap közétkeztetést. De a kiválasztás az külön szám!!! Nevet azért nem írok, mert lányom utóvizsgával tette le az első évet. Ezért például ebéd sem jár neki, mert ez az egyik kitétel. Itt semmibe veszik a szülők szociális helyzetét. Az iskola igazgatóját jó volna megkérdezni, mi a véleménye erről. »Egy éhes gyermek anyja«" - Ennyi lenne a levél! - mondom a telefonba dr. Veresegyházi Béla igazgatónak. Hiába vá­rok hitetlenkedő nevetést „nahát, hogy miket ki nem találnak!" vagy méltatlankodást ,,mégiscsak sok, hogy mit ki nem találnak!” - ezért abban maradunk, hogy másnap meg­keresem a gimnáziumban. • A budaörsi gimnázium státusát tekintve al­bérlő. Az általános iskolának havonta több mint 100 ezer forintot fizetnek a közös fedé­lért, s azért a 160 ebédért is, amit a közép­­iskolások elfogyaszthatnak. Később, ha a de­mográfiai hullám eléri a gimnáziumi korcso­portot, egyre több termet foglalnak majd el az iskolában, s akkor talán változik a jog­állásuk is, de most „vendégek” a toronyházak közé ékelt sárga falú épületben. Dr. Veresegyházi Béla szerint étkeztetés szempontjából jobb helyzetben vannak a fő­városi átlagnál: tavaly 160 helyre 130, idén ugyanennyi ebédre 170 gyerek jelentkezett. A tíz kimaradt gimnazista közül öt már fel­jött a „várakozólistáról”, mert néhányan le­mondták az ebédet vagy más iskolába irat­koztak. Engem éppen az öt gyerek érdekel; azok, akiknek „szociális háttere” megfelelő, nem élnek csonka vagy túl nagy családban, mégis gyengén tanultak, s ezért koplalásra ítélte őket a rendtartás, meg a tanárokkal kö­zösen döntő osztály-diák bizottság. Jó ideje győzködjük már egymást az igaz­gatóval, de valószínűleg úgy búcsúzunk majd el, hogy nem sikerül közös nevezőre jutnunk.­­ Amikor megkaptuk a keretszámot, min­den osztályfőnök benyújtotta a saját jelentke­zési listáját. A gimnáziumban nem szokás kereseti kimutatást kérni, nálunk a család­­látogatás tapasztalataira és a gyerekek „ön­bevallására” támaszkodva döntik el, hogy ki kapjon ebédet, és az 50-170 forintos határ között ki mennyit fizessen - magyarázza dr. Veresegyházi Béla. - Amíg van hely, addig nincs gond, ha betelik a keret, akkor igenis meg­nézzük, hogy ki hogyan produkált. Gimná­ziumba járni nem kötelező, az ebéd pedig olyan szociális juttatás, amit nagyon olcsón kapnak a középiskolások. Nem tartom igaz­ságtalannak, hogy aki bukik vagy osztályt ismétel, az éppúgy ne részesedhessen ebből, mint ahogyan - például - tanulmányi ösztön­díjat sem kaphat.­­ Egy gyerek a tanulmányi ösztöndíj évi 2-3 ezer forintja nélkül kibírja valahogy. De ha nem eszik? Gondolom, itt sem kelnek hajnal­ban a szülők azért, hogy villásreggelivel éb­resszék a csemetéjüket, büfé nincs az isko­lában, ebédet nem kap, az egyetlen közeli étterem kicsit drága mulatság lenne. Vagy éhesen marad, vagy hideget eszik napközben és este is, mert a családok többsége nincs be­rendezkedve arra, hogy kétfogásos meleg va­csorával zárja a napot. Nem túl nagy büntetés ez egy tizenéves gyereknek a rossz bizonyít­ványért ? -Elég baj, hogy a szülők reggeli nélkül indítják el a gyereket iskolába. De függetlenül mindentől, 160 menzai férőhelye van az isko­lának, ennyien ehetnek. Nem én döntöttem el, s nem is változtathatok rajta, mert a keret­számok megállapítása a megyei tanács fel­adata, a konyhát pedig az általános iskola üzemelteti. Azoknak a szülőknek, akiknek kifogása volt a diák szociális bizottság hatá­rozata ellen, jogukban állt volna itt vagy a tanácsnál fellebbezni. - Miért, akkor mi történt volna ? - Megtudhatták volna ugyanezt, írásban. - Ön meg sem próbálta elérni, hogy plusz öt férőhellyel bővítsék a gimnázium étkezési keretét vagy legalább a közeli étteremben kap­janak kedvezményes ebédet a gyerekek ? Meg­történhetett volna az a csoda is, hogy senki nem bukik vagy az, hogy a keretszám meghatáro­zása után ideköltözik egy család öt kitűnő előmenetelű gimnazista gyerekkel, aki családi helyzetük és tanulmányi eredményük alapján is jogosultak lennének az ebédre. - Kénytelenek lettek volna várni, amíg meg­üresedik néhány hely a menzán vagy meg­emelik a keretszámot. - A két iskolát ellátó étterem hány adag ebédet főz naponta? - Tudomásom szerint, 500-600 általános is­kolás, 160 gimnazista és a pedagógusok ebé­delnek itt. - Ilyen mennyiség mellett muszáj volt ki­hagyni öt gyereket, csak azért mert megbuk­tak ?! - Félreértett. Nem csak azért maradtak ki, mert rossz volt a bizonyítványuk, hanem azért, mert nem volt több hely. Ezeknek a gyerekek­nek sem a szociális háttere, sem a munkája nem indokolta, hogy kedvezményben része­süljenek. Vitatkozhatunk bármeddig, de akkor sem látom be, hogy miért kellett volna épp őmiattuk „törnöm” magam; a tanácsnál, az általános iskolánál és a konyhánál kilincsel­nem azért, hogy ehessenek.­­ Azért, mert gyerekek, akiknek szükségük lenne arra, hogy naponta egyszer főtt ételt egyenek. Attól, hogy egy bukott diák nem ebé­del, legfeljebb a gyomra megy tönkre, de a bi­zonyítványa nem lesz jobb... . - A városban nem egy általános iskola és gimnázium van, ahol sem a jó, sem a rossz tanulók nem kapnak enni, mert nincs konyha, amelyik megfőzze az ételt. Valahogy ők is ki­bírják. Egyébként, nem biztos, hogy ennek a megoldásnak semmilyen nevelő hatása nincs... • A lépcsőn lefelé viháncoló három gimnazista nem osztja az igazgató véleményét. Már csak azért sem, mert a „szociális hátteret” vizsgáló osztályfőnöki családlátogatásból eddig kima­radtak ; szerintük mindenki olyan anyagi hely­zetről számol be az iskolában, amilyen neki tetszik. (Becsületükre legyen mondva, meg­esik, hogy épp a gyerekek „reklamálnak” ma­gasabb térítési díjért.) Arról, hogy igazságos-e az iskola döntése, megoszlanak a vélemények. Egyikük szerint nincs sok értelme, mert az ő osztályukban az egyik bukott még belefért a keretbe, a másik már nem. Végül abban egyez­nek meg, hogy igazából a szülőkkel „tolnak ki”, mert az étterem sokkal drágább, mint a menza. Két napba és néhány telefonba kerül, míg megtudom, hogy az étkeztetési keretszám nem „kőbe vésett törvény”, annyit jelent, hogy a tanács ennyi gyerek étkeztetési hozzájárulását tudja vállalni. Ahol a konyha kapacitása és a KÖJÁL engedi, a napi 12,50 forintos norma ellenében ebédelhetnek a gyerekek. A buda­örsi gimnázium konyhája napi 1000 adag ebéd elkészítésére „jogosult”. Ebből látják el a környék általános iskoláit, a gimnáziumot és az óvodát, de semmi akadálya, hogy öt ebéddel többet adjanak ki, ha a gimnázium is úgy akarja. Minderről a gimnázium augusztus 15-én kinevezett új igazgatója talán nem tud, valószínűtlen, hogy szándékosan hagyta volna ki azt a pár gyereket. Végül tehát elhárul minden akadály, s az egész ügy nem is olyan nagy ügy. Kötözködés lenne most azon meditálni, hogy vajon miért éppen az iskola igazgatója nem tud arról, milyen könnyen lehet elérni plusz öt-tíz tányér étel kiszolgálását, s hogy miért bízik jobban egy szülő a névtelen levélben, mint az iskola, a tanács vagy a konyhás nénik jóindulatában és rugalmasságában. De ezek a kérdések nem is a közétkeztetéshez tartoznak. SZENES ÉVA (~~ ÖTLET 84 . November 22. )

Next