Ózdi Vasas, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-08 / 1. szám

A művezetői értekezletről Régen volt olyan hasznos műsza­ki tanácskozás gyárunkban, mint január 5-én. Gyárunk műszaki ve­zetői a kultúrotthon tánctermét zsú­folásig megtöltötték. Az elnökségben Kőhalmi Imre elvtárs, a párt-végre­hajtó bizottság titkára, Sütő elvtárs, a Kohász Szakszervezet küldötte, Óvári Antal, a gyár főmérnök he­lyettese, Kisgergely László, a szak­­szervezet üzemi bizottságának el­nöke és Fejes István DISZ-titkár foglalt helyet. A zsúfoltság már az első pillanat­ban nemes vonásokat varázsolt a jelenlevők arcára, melyekről színté ■olvasni lehetett, hogy valami rend­kívüli dologba jöttek össze, s mi­közben az elnöki emelvény mögött festett azúrkék csillagos égboltról 1955 köszöntött boldog új esztendőt, a nemes vonások egyre bizakodób­bak lettek. Ilyen környezetben és Hangulatban nyitotta rm­eg Kisger­gely I­ászló a­l. elnök a műszaki tanácskozást, mely ez évben az első s egyben a legfontosabb műszaki ta­nácskozása, mely összegezi az el­múlt év eredményeit, számbaveszi hibáit és megszabja a felszabadulási verseny feladatait. Óvári Antal elvtárs, a gyár fő­­mérnökhelyettese beszámolójában beszélt az elmúlt év eredményeiről, arról, hogy túlteljesítettük teljes termelési tervünket, határidő előtt eleget tettünk export-kötelezettsé­­gü­nknek. Sikerült javítani a minő­séget. Megköszönte a műszaki ve­zetők ez irányban kifejtett fáradozá­sait és kérte, hogy az eredmények­ben részes jól dolgozókat is dicsér­jék meg. De nem hunyt szemet az elmúlt év hibái felett sem. Különö­sen kihangsúlyozta a munkáslét­szám, a kifizetett bérek és a ter­melés között­­kialakult aránytalansá­gokat. An­nak ellenére, hogy a munkás­­létszám 1­0 százalékkal növeke­dett, a kifizetett bérek 14 5 szá­zalékkal voltak magasabbak, s ugyanakkor a termelés 11,6 szá­zalékkal volt kevesebb. Egyszóval r­ondva: drágábban ter­meltünk 1 tonna acélt mint az elő­ző évben. Ez pedig súlyosan veszé­lyezteti az életszínvonal további nö­velését, az árak csökkentését. — Ez a magyarázta annak, hogy mármost, az év elején úgy szervezzük meg a munkaversenyt, a szocializmus épí­tésének kommunista módszerét, hogy ebben az évben eredményeseb­ben segítsük az úti szakasz politiká­jának megvalósítását — mondotta Óvári elvtárs. S egyben a súlyponti feladatokra is ráirányította a figyel­met: az életszínvonal emelését úgy segíthetjük, hogy nagyobb lesz a termelés. Ezt jelen esetben pedig csak úgy érhetjük el, ha olcsóbban termelünk. Ezt a feladatot nem a munka­bérek leszorításával akarjuk el­érni, hanem takarékossággal. A betétanyagokból hengerelt kihe­-­ zatal növelésével, fegyelmezet­tebb, szervezettebb munkával. Műszaki vezetőinket ennek a tu­datnak kell áthatni és munká­jukat ebben a szellemben kell végezni. * Ezután az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak a Rákosi Mátyás Mű­vek dolgozói által kezdeményezett felszabadulási versenyre tett felhí­vását ismertette, amely az Ózdi Va­sas 1954 december 31-i számában megjelent. Végezetül pedig a műve­zetők feladatait összegezte. Művezetőink foglalkozzanak töb­bet a versennyel. Ismertessék a súlyponti feladatokat, hisz ők tudják legjobban, melyek ezek, mik az üzem előtt ál­ló legfontosabb feladatok. Másik ilyen fontos feladat a műszaki fel­tételek biztosítása. Mit jelent ez a valóságban. Kellő időben gondoskod­ni arról, hogy az anyag, szerszám a munkás rendelkezésére álljon. Ezt csak úgy tudják teljesíteni, ha isme­rik az üzem feladatait, adottságát. S ki tudná ezt legjobban, ha nem a művezető, aki évek óta ott él az üzemben, végzi ezt a munkát. A művezetők bátran éljenek jogaik­kal jutalmazásra javasolják azokat a dolgozókat, akik azt megérdemlik. A gyár vezetősége számít a műveze­tők munkájára, mert csak így, kö­zös akarattal, művezetők, idősek, fiatalok összefogva tudják az 1955- ös tervével, sikerrel kezdeni, a fel­szabadulási versenyben helytállni. Óvári elvtárs beszédét lelkesedés­sel hallgatták a jelenlévők. Ennek az érzésnek adott kifejezést legelő­ször Fila János elvtárs a rakodó­üzem művezetője, ki többek között ezeket mondotta: Óvári elvtárs másfélmillió forintos önköltségcsök­kentésre hívta fel a figyelmet. Mi ettől többet akarunk teljesíteni. Nagyban akadályozza azonban ezt az anyagellátásban tapasztalható hibát, legutóbb két vasúti kocsiban 60 tonna ferromangán ércnek kellett volna érkezni és csak 3,1 tonna volt, 74.000 forint a hiány. Máskor az egyik vagonban 810 mázsa ócskavas­nak kellett volna érkezni és csak 11 1953 hoz képest jóval kisebb volt a balesetek száma és ennek követ­keztében kevesebb munkaóra esett ki a termelésből. Mi most a felsza­badulási versenyben javítani akar­tuk a termelést, de ezt balesetmen­tesen akarjuk elérni. Ezért a mun-Üzemünk gazdaságosabb termelé­sét nagyban elősegítheti, ha csök­kentjük a kocsiállásokért kifizetett büntetőpénzt. A kocsik irányításá­nak jobb megszervezésére a napok­ban a közlekedési üzemeknél új szerv feeti az alulit. Ennek a szerv­nek munkájétól sokat várunk. De szükséges az üzemek támogatása is. Csakis az üzemek illetékes vezetői­— Versenyre hívjuk ki a termelő üzemeket — mondotta Schmidt György, a nagyolvasztó üzemveze­tője felszólalása elején, miután a verseny sikeréhez fűződő reményeit is kifejtette. — A nagyolvasztómű összes műszaki és fizikai dolgozói nevében bátran teszem ezt, mert ta­valy sem volt könnyebb a helyzet, sőt 27 fokos hideg tette szinte elvi­selhetetlenné a munkát és a kon­gresszusi versenyben mégi a 106 szá­zalékos eredményt értünk el. Mi most is versenyezni akarunk. Legna­gyobb ünnepünket, hazánk felszaba­dulásának 10. évfordulóját tervtel-Demeter András, az acélmű üzem­vezető helyettese örömmel üdvözöl­te a kohászok versenyfelhívását és a martinászok nevében elfogadta a kihívást abban a­ reményben, hogy így az acélmű dolgozói több jóminő­­ségű nyersvasat kapnak a kohászok­tól, mázsa volt. Rendet kell teremteni, hogy mérlegelve és annyi anyagot kapjunk, mint a szállítólevélen rajta van. Havédelmi előírások következetes meg­valósít­ásaival a balesetelhárítás módszereinek továbbfejlesztésével, a sérülések miatt kiesett munkaórákat további 9000 órával csökkentjük. — mondotta. Mérai Antal. nek hanyagságából kifolyólag for­­'•’’h'-t elő olyan eset, mint a leg­utóbb Két­ kocsirakomény hetekig az üzembe vándorolt, fizettük a drága kötbért. Vagy ott van a másik eset. Babusák János művezető nem meri a vagonokból kirakatni az öntvényeket, mert nem tudja mi a rendeltetésük — nyilatkozott Kápolnai Vilmos. Jesítéssel akarjuk köszönteni. Jelen­leg a mi üzemünk tervteljesítése a leggyengébb, 100 százalék alatt van. Mi tervet akarunk teljesíteni, ver­senyezzünk hát, de ne csak tervtel­­jesítésben, hanem minőségi terv­­szint túlteljesítése, a mroeramszerin­­ti­te­melés és az önköltség csökken­tésében is. Versenyezzünk, hogy gyárunk másfél százalékos önkölt­ségcsökkentéséhez melyik üzem tud legtöbbel hozzájárulni. Az eredmény értékelésének alapját 1954 utolsó ne­gyedének és ez év első negyedének összehasonlítása adja. Az acélmű párt-végrehajtó bizott­sága nevében Farkas Bertalan szer­vező titkár így nyilatkozott: az acél­mű pártbizottsága teljes súlyával tá­mogatja az acélmű műszaki és fizi­kai dolgozóinak versenyét. Kevesebb baleset mellett többet termelünk Rend­et a kocsikirakások körül Versenyre hívjuk az üzemeket Az acélmű elfogadja a kihívást " ÓZDI VASAS " 1955 január 8. A finomhengermű is csatlakozik Komlósi Antal finomhengerműi gyárrészlegvezető: A kohászok fel­hívásához örömmel csatlakozunk, mert ettől várunk több vasat, így emelni tudjuk a termelékenységét, csökkenteni az önköltséget. A dur­vahengerészek sem akarnak elma­radni . Ezelőtt kb. két éve ugyanezen a helyen Somogyi elvtárs, a gyár igazgatója azt a kijelentést tette, hogy a gyár legfontosabb ügye a kohó megsegítése — kezdte felszóla­lását Puhl László, a durvahengermű üzemvezetője. — A kohó megsegíté­se részünkről most még jobban fon­tos. M°öt már nemcsak az acélműn keresztül érezzük ha a kohóban baj van, hanem közvetlenül is. Miért? Kohógázzal fűtjük melegítő kemen­céinket és ha a kohónál baj van, a hatását rögtön érezzük. Mi ezért minden tőlünk telhető segítséget megadunk a nagyolvasztóműnek és a versenyhez is örömmel csatlako­zunk. Javítsunk a munkafegyelmen Válóczi Elek elvtárs, a Salakvas Kitermelő Vállalat vezetője így nyilatkozott: A versenyhez mi is csatlakozunk, hiszen ahhoz, hogy a nagyolvasztómű több jó minőségű vasat termeljen, az alsóhányó dolgo­zóinak is több szeparátorvasat kell küldeni a nagyolvasztóműbe. Ennek azonban van egy akadálya : a munkafegyelem lazasága. Üzemünk­ben először sok esetben a művezet­­őket és csoportvezetőket kell meg­győzni arról, hogy becsületesen hasz­nálják ki a munkaidőt. Mit várjunk akkor a dolgozóktól? Ezen hamaro­san változtatunk. Segítsük a termelő üzemek versenyét Csomós Pál elvtárs, a közlekedési üzemek vezetője: Tudjuk, hogy csak több termelésből, az olcsóbb terme­lésből emelkedhet az életszínvonal. Mi kiszolgáló üzemek vagyunk. Úgy dolgozunk, hogy az üzemek idejében kapják meg a szükséges alapanya­got és az ózdi dolgozók hazánk 10 éves felszabadulási évfordulójának ünneplésekor újabb munkasikerek­kel büszkélkedhessenek. Ezek után Kőhalmi Imre elvtárs szólt a műszaki tanácskozás részt­vevőihez. Ismertette a második öt­éves terv­ célkitűzéseit, melynek megvalósítása során dolgozó népünk életszínvonalát emelni tudjuk. Ezt az ötéves tervet kell ezévi mun­kánkkal jól előkés­zít­ni a felszaba­dulási verseny az alapjait meg­teremteni, a pártbizottság nevében ehhez a munkához kívánok sok si­­kert, eredményekben gazdag, boldog új évet az elvtársaknak — fejezte be beszédét Kőhalmi elvtárs. A műszaki tanácskozás lelkes han­gulatban ért véget. Műszaki veze­tőink tanácskozása azt bizonyítja: az­ 1955-ös év elején is elindultunk azon az úton, mint az előző években is, mely nagyszerű munkasikerekhez vezetett. Veszélyeztet­ik Kormányunk messzemenően gon­doskodik arról, hogy az üzemben a dolgozókat baleset ne érje. A kol­lektív szerződés előírásának megfe­lelően védő felszereléseket biztosít. Egyes dolgozók azonban nem akar­ják használni ezeket a felszerelése­ket és veszélyeztetik testi épségüket. Az acélmű öntőcsarnok­ban Síje Pál üstös — kinek fia a villamos kar­bantartóknál dolgozik és a kiseb­bik iskolába járt — mit sem törődve saját magával és családjával, nem használja a baleset elhárítására ki­adott bőr lábszárvédőt és bőrkö­tényt. Sőt ellene agitál. Amikor nem volt semilyen védőfelszerelés, akkor követelte. Körülbelül három évvel ezelőtt aszbeszt kötényt kaptak az öntőmunkások, hogy az öntés közben kifröccsenő acéltól megvédjék ma­gukat. A kötény nem tetszett neki, bőrkötényt követelt. Most bőrkötény testi épségükél is van és ezt sem használja. Emiatt többször szenvedett égési sebeket. Arra hivatkozik, hogy 20 éve dolgo­zik az öntőcsarnokban és tud ő vi­gyázni magára. Emlékezzen csak Bus Antal kokillakezelő is igy hi­vatkozott és egyik alkalommal ezt kimondta, a kokilla ráesett. Jobb te­hát előre vigyázni. Tálján Géza felsőöntésű előmun­­kás sem vigyáz eléggé magára. Pe­dig két gyermeke és felesége nem szeretné, ha baleset, érzte. A bőrláb­­szárvédőt a derekára köti és úgy sé­tál. Neki is jobb lesz vigyázni. Mózes Pál üstös is okulhatna Tál­ján Géza és Site Pál példájából. Baleset ellen csakis a védőfelszere­léseik használatával tudják óvni ma­gaikat. BORBÁS VIKTOR munkavédelmi felügyelő, A Hazafias Népfrontbizottság az 1955. évi akcióprogramján dolgozik A Hazafias Népfront­bizottsg erő­teljesen kapcsolódik bele a város terveinek megvalósításába.­­ Minden segítséget megad, hogy az év folya­mán befejeződjön többek között a Molotov út építése, kétmillió forint költségvetéssel, mielőbb üzemképes­sé, váljon a Putnok—Ózd között épí­­tett vízvezeték, hogy ezzel Ózd dol­gozóinak ivóvízellátása jelentős mér­tékben javuljon. A Vöröshadsereg úti 36 családos bérház befejezése az év első negyedében várható. To­vábbi két és félmillió forint érték­ben különböző szakaszon utakat építenek. Mindezekkel a dolgozók számos korábbi panaszát és jogos kívánságát orvosolják, s ezek által is könnyebbé válik a dolgozók élete. A Hazafias Népfront-bizotság fel­kéri a dolgozókat, közérdekű javas­lataikat akár a tanácstagok útján, akir közvetlenül a Hazafias Nép­­front-bizottság elnökségével (váro­si tanács címén) sürgősen közöljék, hogy a legfontosabb közérdekű ja­vaslatok bekerülhessenek az 1955. évben megvalósításra kerülő és je­lenleg kidolgozás alatt álló akció­­programba.­­ A HNF minden ön­tudatos dolgozó támogatására szá­mít, hogy ez évi programja a dolgo­zók kívánságainak és érdekeinek megfelelően készüljön el. A kidolgozott tervről és a felada­tok végrehajtásáról a HNF időkö­zönként tájékoztatja a dolgozókat. Január 19-én lesz az ifjú műszakiak tanácskozása Alig két hete jelent meg a Nagy­üzemi DISZ-bizottság felhívása gyárunk ifjú műszaki dolgozóihoz az Ózdi Vasasban, máris sok érté­kes javaslatot, kezdeményezést jut­tattak el hozzánk ifjú műszaki dol­gozóink. Az idősebb műszaki dolgo­zók részéről is nagy az érdeklődés a DISZ-bizottság kezdeményezése iránt. A beérkezett javaslatokat a Nagyüzemi DISZ-bizottság megvi­tatta, mellyel egyetért és elhatároz­ta, hogy január 19-én dél­kön 3 órai kezdettel a kultúrotthon műszaki helyiségében megrendezi a fiatal műszaki dolgozók által javasolt ifjú műszakiak tanácskozását. Kérünk minden fiatal műszaki dolgozót, hogy vegyen részt ezen a tanácsko­záson. Nagyüzemi DISZ-Bizottság Elfoglaljuk méltó helyünket A nagyüzemi DISZ-bizottság fel­­hívása gyárunk fiatal műszaki dol­gozói, DISZ-tagjai között feltűnést keltett, s azt hiszem sokan egyetér­tenek azzal. Úgy érzem, nemcsak a magam véleményét fejezem ki, ha azt mondom, a fölhívással teljes mértékben egyetértek. Különöskép­pen azért, mert a fiatal műszakiak­nak a termelő munkában való foko­zottabb bevonása, a gazdaságos ter­meléssel egyidejűleg jelenti a mű­szakiak tudásának elismerését, s serkenti őket a még jobb, még ered­ményesebb munkára, olyan munká­ra, amelyet egész­ népünk — Ózd dolgozói — tőlünk vár. Nekünk, fiatal műszakiaknak el kell ismernünk, meg kell becsül­nünk államunk támogatását, s azt a szeretetet, melyet irántunk tanúsít, s meg is kell hálálnunk. Most itt az alkalom erre. Módot, lehetőséget nyújt erre a nagyüzemi DISZ-bizott­­ság felhívása, melynek nyomán mi is intenzívebben bekapcsolódhatunk gyárunk tervteljesítésébe, az önkölt­­ségcsökkentésbe, a technológiai fe­gyelem betartásába, a selejt és a nem meg­felelő minőség elleni harc­ba, nem utolsó sorban az 1955-ös év sikeres megkezdésébe. Remélem, hogy a nagyüzemi DISZ bizottság felhívása sok fiatal mű­szaki társamban is hasonló érzése­ket keltett. S ha ez így van, bizto­sból arra hogy kobászorunk fiatal műszaki dolgozói elfoglalják méltó helyüket a boldogabb életért harco­ló idősebb és tapasztaltabb munká­sok között. SZÖDI PÁL technikus Az ifjú szak­káderek neveléséért .Gyárrészlegünk vezetősége az el-­­múlt napokban megtárgyalta a nagyüzemi DISZ-bizottság felhívá­sát, mely üzemünk fiataljainak fo­kozottabb nevelésére hívta fel a fi­gyelmet. Mi az elmúlt évben is foglalkoz­tunk a hozzánk beosztott ifjú tech­nikusokkal. Gyárrészlegünkben 1954 júliusában 12 Ózdon végzett fiatal technikust helyeztek gyakorlati ta­nulmányra. Tudjuk, hogy az elmélet mellé szükséges a gyakorlat elsa­játítása. Ezért úgy döntöttünk, hogy — mivel sokrétű­­ gyárrészleg va­gyunk — minden műhelyrészt meg­ismertetünk technikusainkkal. Be­osztottuk őket üzemeinkbe, felhívtuk a művezető elvtársak figyelmét az üzemében beosztott fiatalok fejlődé­sére és tanítására. A gyárrészlegvezetőség minden hé­ten szerdán elméleti órát tartott részünkre, melyen a gyakorlat mel­lé még bővítettük az elmélet felké­szültségét is. Vitákat rendeztünk, melyen gyakorlati kérdéseket vitat­tunk meg. Beosztottuk őket fizikai dolgozók közé is. Ifjú technikusaink többségükben megállták a helyüket. Ilyen volt például Kiss Tibor elv­társ a lakatosműhelyünkben. Most ugyanott tanulja a vezetés iskoláját. Nagyszerű felkészültségről tanúsko­dik Szarka Gyula ifjú technikus elv­társ is. Úgy elméleti, mint gyakor­lati téren, látszik rajta, hogy komo­lyan készült az élet nagy iskolájára, s meg is akarja benne állni a helyét becsülettel. Kívánjuk, teljesüljön vágya. Fürjes Tibor ifjú technikus elvtárs a vas- és fémöntödében is­merkedik a technológiában tanítot­­takkal. Szereti ezt a szakmát s el is akarja sajátítani. A félévi tapaszta­lat alapján nem mindegyik techni­kusról lehet ezt írni. Többen cs­ak jogaikat akarják ismerni, a köteles­séget nehezen. Meg kell mondani azt hogy az ifjú technikus elvtársak között találkoztunk olyan nézetűek­­kel is, akik úgy érezték, hogy zse­bükben az oklevél, s nekik már nem is kell tanulni, s így is jó lesz ez a nézet, az eltelt félév alatt kez­dett megváltozni. Számítási példá­kat adunk az elvártaknak, melyet egy-két hét alatt kellett, illetve kell megoldaniuk. A beérkezett példák megoldását megvitatjuk. Ilyen felad­vány volt például egy csavarorsó el­készítése. Műveleti utasítást készí­tettek az iskolában is, azonban a gyakorlati élet sok érdekes problé­mát vet fel mellyel eddig nem talál­koztak. Gyárrészlegünk munkaügyi vezetője, Léka elvtárs, ki maga utolsó éves hallgatója a technikum szerszámgépész tagozatának, lelki­­ismeretesen foglalkozik az ifjú tech­nikum elvtársakkal. Persze eleinte ez is nehezen ment. A fiatalok úgy gon­dolták, hogy­ vége az iskolának, s nem kell többé tanulni. A gyakor­lati élet szépen rávezette őket a to­vábbtanulásra, s ma úgy érezzük, tettünk eddig is valamit azért, hogy az embernevelés alapjait le tudjuk rakni. Tennivalónk még nem zárult le. Az új évben még jobban és többet akarunk foglalkozni a fiatalok ne­velésével. Tudjuk, hogy a tartalék káderek nevelése nehéz, de nagysze­rű feladat. Ezért kérjük mindazokat, kiknek az jutott feladatként, hogy neveljék az ifjú technikusokat, szí­vós munkával és kommunista lelke­sedéssel harcoljanak szép jövőnk új káderei neveléséért. Az ifjú technikus elvtársak felé pedig annyit: nemcsak az iskola padja kötelez a tanulásra, hanem az élet maga követeli a fejlődést. Éppen ezért éljenek pártunk és kormá­nyunk adta lehetőséggel, s a munka frontján becsülettel és odaadással munkálkodjanak, hogy népünk föl­­emelkedéséhez, nagy célunk elérésé­hez a munkában megedzett, elméle­tileg jól felkészült technikussá vál­­­janak. Előre a megkezdett úton! Ifjú technikusok! Az eddigi tapasztala­tokkal gazdagodva, tanuljatok az el­­következendő évben azért, hogy né­pünknek, pártunknak és államunk­nak hű, fegyelmezett és egyenes ve­zetőivé váljatok, s ezáltal gyümöl­csözzön tudásotok a munka nemes frontján. JAVORCSIK JÓZSEF gyárrészlegvezető —Leveleink nyomán Az „Ózdi Vasas“ üzemi lapban 1954 december 11 én megjelent cikkel kap­csolatban közöljük, hogy új vezetékes rádió­hálózat építésére, vagy a meg­lévő hálózat bővítésére ezidő szerint nincs lehetőség. Előre láthatóan a je­lenlegi hálózat bővítésére az 1955. év­ben sem kerülhet sor. MISKOLCI POSTAIGAZGATÓSÁG TÁVKÖZLÉSI OSZTÁLYA

Next