Ózdi Vasas, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-08 / 1. szám
A művezetői értekezletről Régen volt olyan hasznos műszaki tanácskozás gyárunkban, mint január 5-én. Gyárunk műszaki vezetői a kultúrotthon tánctermét zsúfolásig megtöltötték. Az elnökségben Kőhalmi Imre elvtárs, a párt-végrehajtó bizottság titkára, Sütő elvtárs, a Kohász Szakszervezet küldötte, Óvári Antal, a gyár főmérnök helyettese, Kisgergely László, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke és Fejes István DISZ-titkár foglalt helyet. A zsúfoltság már az első pillanatban nemes vonásokat varázsolt a jelenlevők arcára, melyekről színté ■olvasni lehetett, hogy valami rendkívüli dologba jöttek össze, s miközben az elnöki emelvény mögött festett azúrkék csillagos égboltról 1955 köszöntött boldog új esztendőt, a nemes vonások egyre bizakodóbbak lettek. Ilyen környezetben és Hangulatban nyitotta rmeg Kisgergely Iászló al. elnök a műszaki tanácskozást, mely ez évben az első s egyben a legfontosabb műszaki tanácskozása, mely összegezi az elmúlt év eredményeit, számbaveszi hibáit és megszabja a felszabadulási verseny feladatait. Óvári Antal elvtárs, a gyár főmérnökhelyettese beszámolójában beszélt az elmúlt év eredményeiről, arról, hogy túlteljesítettük teljes termelési tervünket, határidő előtt eleget tettünk export-kötelezettségünknek. Sikerült javítani a minőséget. Megköszönte a műszaki vezetők ez irányban kifejtett fáradozásait és kérte, hogy az eredményekben részes jól dolgozókat is dicsérjék meg. De nem hunyt szemet az elmúlt év hibái felett sem. Különösen kihangsúlyozta a munkáslétszám, a kifizetett bérek és a termelés közöttkialakult aránytalanságokat. Annak ellenére, hogy a munkáslétszám 10 százalékkal növekedett, a kifizetett bérek 14 5 százalékkal voltak magasabbak, s ugyanakkor a termelés 11,6 százalékkal volt kevesebb. Egyszóval rondva: drágábban termeltünk 1 tonna acélt mint az előző évben. Ez pedig súlyosan veszélyezteti az életszínvonal további növelését, az árak csökkentését. — Ez a magyarázta annak, hogy mármost, az év elején úgy szervezzük meg a munkaversenyt, a szocializmus építésének kommunista módszerét, hogy ebben az évben eredményesebben segítsük az úti szakasz politikájának megvalósítását — mondotta Óvári elvtárs. S egyben a súlyponti feladatokra is ráirányította a figyelmet: az életszínvonal emelését úgy segíthetjük, hogy nagyobb lesz a termelés. Ezt jelen esetben pedig csak úgy érhetjük el, ha olcsóbban termelünk. Ezt a feladatot nem a munkabérek leszorításával akarjuk elérni, hanem takarékossággal. A betétanyagokból hengerelt kihe- zatal növelésével, fegyelmezettebb, szervezettebb munkával. Műszaki vezetőinket ennek a tudatnak kell áthatni és munkájukat ebben a szellemben kell végezni. * Ezután az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak a Rákosi Mátyás Művek dolgozói által kezdeményezett felszabadulási versenyre tett felhívását ismertette, amely az Ózdi Vasas 1954 december 31-i számában megjelent. Végezetül pedig a művezetők feladatait összegezte. Művezetőink foglalkozzanak többet a versennyel. Ismertessék a súlyponti feladatokat, hisz ők tudják legjobban, melyek ezek, mik az üzem előtt álló legfontosabb feladatok. Másik ilyen fontos feladat a műszaki feltételek biztosítása. Mit jelent ez a valóságban. Kellő időben gondoskodni arról, hogy az anyag, szerszám a munkás rendelkezésére álljon. Ezt csak úgy tudják teljesíteni, ha ismerik az üzem feladatait, adottságát. S ki tudná ezt legjobban, ha nem a művezető, aki évek óta ott él az üzemben, végzi ezt a munkát. A művezetők bátran éljenek jogaikkal jutalmazásra javasolják azokat a dolgozókat, akik azt megérdemlik. A gyár vezetősége számít a művezetők munkájára, mert csak így, közös akarattal, művezetők, idősek, fiatalok összefogva tudják az 1955- ös tervével, sikerrel kezdeni, a felszabadulási versenyben helytállni. Óvári elvtárs beszédét lelkesedéssel hallgatták a jelenlévők. Ennek az érzésnek adott kifejezést legelőször Fila János elvtárs a rakodóüzem művezetője, ki többek között ezeket mondotta: Óvári elvtárs másfélmillió forintos önköltségcsökkentésre hívta fel a figyelmet. Mi ettől többet akarunk teljesíteni. Nagyban akadályozza azonban ezt az anyagellátásban tapasztalható hibát, legutóbb két vasúti kocsiban 60 tonna ferromangán ércnek kellett volna érkezni és csak 3,1 tonna volt, 74.000 forint a hiány. Máskor az egyik vagonban 810 mázsa ócskavasnak kellett volna érkezni és csak 11 1953 hoz képest jóval kisebb volt a balesetek száma és ennek következtében kevesebb munkaóra esett ki a termelésből. Mi most a felszabadulási versenyben javítani akartuk a termelést, de ezt balesetmentesen akarjuk elérni. Ezért a mun-Üzemünk gazdaságosabb termelését nagyban elősegítheti, ha csökkentjük a kocsiállásokért kifizetett büntetőpénzt. A kocsik irányításának jobb megszervezésére a napokban a közlekedési üzemeknél új szerv feeti az alulit. Ennek a szervnek munkájétól sokat várunk. De szükséges az üzemek támogatása is. Csakis az üzemek illetékes vezetői— Versenyre hívjuk ki a termelő üzemeket — mondotta Schmidt György, a nagyolvasztó üzemvezetője felszólalása elején, miután a verseny sikeréhez fűződő reményeit is kifejtette. — A nagyolvasztómű összes műszaki és fizikai dolgozói nevében bátran teszem ezt, mert tavaly sem volt könnyebb a helyzet, sőt 27 fokos hideg tette szinte elviselhetetlenné a munkát és a kongresszusi versenyben mégi a 106 százalékos eredményt értünk el. Mi most is versenyezni akarunk. Legnagyobb ünnepünket, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját tervtel-Demeter András, az acélmű üzemvezető helyettese örömmel üdvözölte a kohászok versenyfelhívását és a martinászok nevében elfogadta a kihívást abban a reményben, hogy így az acélmű dolgozói több jóminőségű nyersvasat kapnak a kohászoktól, mázsa volt. Rendet kell teremteni, hogy mérlegelve és annyi anyagot kapjunk, mint a szállítólevélen rajta van. Havédelmi előírások következetes megvalósításaival a balesetelhárítás módszereinek továbbfejlesztésével, a sérülések miatt kiesett munkaórákat további 9000 órával csökkentjük. — mondotta. Mérai Antal. nek hanyagságából kifolyólag for'•’’h'-t elő olyan eset, mint a legutóbb Két kocsirakomény hetekig az üzembe vándorolt, fizettük a drága kötbért. Vagy ott van a másik eset. Babusák János művezető nem meri a vagonokból kirakatni az öntvényeket, mert nem tudja mi a rendeltetésük — nyilatkozott Kápolnai Vilmos. Jesítéssel akarjuk köszönteni. Jelenleg a mi üzemünk tervteljesítése a leggyengébb, 100 százalék alatt van. Mi tervet akarunk teljesíteni, versenyezzünk hát, de ne csak tervteljesítésben, hanem minőségi tervszint túlteljesítése, a mroeramszerintitemelés és az önköltség csökkentésében is. Versenyezzünk, hogy gyárunk másfél százalékos önköltségcsökkentéséhez melyik üzem tud legtöbbel hozzájárulni. Az eredmény értékelésének alapját 1954 utolsó negyedének és ez év első negyedének összehasonlítása adja. Az acélmű párt-végrehajtó bizottsága nevében Farkas Bertalan szervező titkár így nyilatkozott: az acélmű pártbizottsága teljes súlyával támogatja az acélmű műszaki és fizikai dolgozóinak versenyét. Kevesebb baleset mellett többet termelünk Rendet a kocsikirakások körül Versenyre hívjuk az üzemeket Az acélmű elfogadja a kihívást " ÓZDI VASAS " 1955 január 8. A finomhengermű is csatlakozik Komlósi Antal finomhengerműi gyárrészlegvezető: A kohászok felhívásához örömmel csatlakozunk, mert ettől várunk több vasat, így emelni tudjuk a termelékenységét, csökkenteni az önköltséget. A durvahengerészek sem akarnak elmaradni . Ezelőtt kb. két éve ugyanezen a helyen Somogyi elvtárs, a gyár igazgatója azt a kijelentést tette, hogy a gyár legfontosabb ügye a kohó megsegítése — kezdte felszólalását Puhl László, a durvahengermű üzemvezetője. — A kohó megsegítése részünkről most még jobban fontos. M°öt már nemcsak az acélműn keresztül érezzük ha a kohóban baj van, hanem közvetlenül is. Miért? Kohógázzal fűtjük melegítő kemencéinket és ha a kohónál baj van, a hatását rögtön érezzük. Mi ezért minden tőlünk telhető segítséget megadunk a nagyolvasztóműnek és a versenyhez is örömmel csatlakozunk. Javítsunk a munkafegyelmen Válóczi Elek elvtárs, a Salakvas Kitermelő Vállalat vezetője így nyilatkozott: A versenyhez mi is csatlakozunk, hiszen ahhoz, hogy a nagyolvasztómű több jó minőségű vasat termeljen, az alsóhányó dolgozóinak is több szeparátorvasat kell küldeni a nagyolvasztóműbe. Ennek azonban van egy akadálya : a munkafegyelem lazasága. Üzemünkben először sok esetben a művezetőket és csoportvezetőket kell meggyőzni arról, hogy becsületesen használják ki a munkaidőt. Mit várjunk akkor a dolgozóktól? Ezen hamarosan változtatunk. Segítsük a termelő üzemek versenyét Csomós Pál elvtárs, a közlekedési üzemek vezetője: Tudjuk, hogy csak több termelésből, az olcsóbb termelésből emelkedhet az életszínvonal. Mi kiszolgáló üzemek vagyunk. Úgy dolgozunk, hogy az üzemek idejében kapják meg a szükséges alapanyagot és az ózdi dolgozók hazánk 10 éves felszabadulási évfordulójának ünneplésekor újabb munkasikerekkel büszkélkedhessenek. Ezek után Kőhalmi Imre elvtárs szólt a műszaki tanácskozás résztvevőihez. Ismertette a második ötéves terv célkitűzéseit, melynek megvalósítása során dolgozó népünk életszínvonalát emelni tudjuk. Ezt az ötéves tervet kell ezévi munkánkkal jól előkészítni a felszabadulási verseny az alapjait megteremteni, a pártbizottság nevében ehhez a munkához kívánok sok sikert, eredményekben gazdag, boldog új évet az elvtársaknak — fejezte be beszédét Kőhalmi elvtárs. A műszaki tanácskozás lelkes hangulatban ért véget. Műszaki vezetőink tanácskozása azt bizonyítja: az 1955-ös év elején is elindultunk azon az úton, mint az előző években is, mely nagyszerű munkasikerekhez vezetett. Veszélyeztetik Kormányunk messzemenően gondoskodik arról, hogy az üzemben a dolgozókat baleset ne érje. A kollektív szerződés előírásának megfelelően védő felszereléseket biztosít. Egyes dolgozók azonban nem akarják használni ezeket a felszereléseket és veszélyeztetik testi épségüket. Az acélmű öntőcsarnokban Síje Pál üstös — kinek fia a villamos karbantartóknál dolgozik és a kisebbik iskolába járt — mit sem törődve saját magával és családjával, nem használja a baleset elhárítására kiadott bőr lábszárvédőt és bőrkötényt. Sőt ellene agitál. Amikor nem volt semilyen védőfelszerelés, akkor követelte. Körülbelül három évvel ezelőtt aszbeszt kötényt kaptak az öntőmunkások, hogy az öntés közben kifröccsenő acéltól megvédjék magukat. A kötény nem tetszett neki, bőrkötényt követelt. Most bőrkötény testi épségükél is van és ezt sem használja. Emiatt többször szenvedett égési sebeket. Arra hivatkozik, hogy 20 éve dolgozik az öntőcsarnokban és tud ő vigyázni magára. Emlékezzen csak Bus Antal kokillakezelő is igy hivatkozott és egyik alkalommal ezt kimondta, a kokilla ráesett. Jobb tehát előre vigyázni. Tálján Géza felsőöntésű előmunkás sem vigyáz eléggé magára. Pedig két gyermeke és felesége nem szeretné, ha baleset, érzte. A bőrlábszárvédőt a derekára köti és úgy sétál. Neki is jobb lesz vigyázni. Mózes Pál üstös is okulhatna Tálján Géza és Site Pál példájából. Baleset ellen csakis a védőfelszereléseik használatával tudják óvni magaikat. BORBÁS VIKTOR munkavédelmi felügyelő, A Hazafias Népfrontbizottság az 1955. évi akcióprogramján dolgozik A Hazafias Népfrontbizottsg erőteljesen kapcsolódik bele a város terveinek megvalósításába. Minden segítséget megad, hogy az év folyamán befejeződjön többek között a Molotov út építése, kétmillió forint költségvetéssel, mielőbb üzemképessé, váljon a Putnok—Ózd között épített vízvezeték, hogy ezzel Ózd dolgozóinak ivóvízellátása jelentős mértékben javuljon. A Vöröshadsereg úti 36 családos bérház befejezése az év első negyedében várható. További két és félmillió forint értékben különböző szakaszon utakat építenek. Mindezekkel a dolgozók számos korábbi panaszát és jogos kívánságát orvosolják, s ezek által is könnyebbé válik a dolgozók élete. A Hazafias Népfront-bizotság felkéri a dolgozókat, közérdekű javaslataikat akár a tanácstagok útján, akir közvetlenül a Hazafias Népfront-bizottság elnökségével (városi tanács címén) sürgősen közöljék, hogy a legfontosabb közérdekű javaslatok bekerülhessenek az 1955. évben megvalósításra kerülő és jelenleg kidolgozás alatt álló akcióprogramba. A HNF minden öntudatos dolgozó támogatására számít, hogy ez évi programja a dolgozók kívánságainak és érdekeinek megfelelően készüljön el. A kidolgozott tervről és a feladatok végrehajtásáról a HNF időközönként tájékoztatja a dolgozókat. Január 19-én lesz az ifjú műszakiak tanácskozása Alig két hete jelent meg a Nagyüzemi DISZ-bizottság felhívása gyárunk ifjú műszaki dolgozóihoz az Ózdi Vasasban, máris sok értékes javaslatot, kezdeményezést juttattak el hozzánk ifjú műszaki dolgozóink. Az idősebb műszaki dolgozók részéről is nagy az érdeklődés a DISZ-bizottság kezdeményezése iránt. A beérkezett javaslatokat a Nagyüzemi DISZ-bizottság megvitatta, mellyel egyetért és elhatározta, hogy január 19-én délkön 3 órai kezdettel a kultúrotthon műszaki helyiségében megrendezi a fiatal műszaki dolgozók által javasolt ifjú műszakiak tanácskozását. Kérünk minden fiatal műszaki dolgozót, hogy vegyen részt ezen a tanácskozáson. Nagyüzemi DISZ-Bizottság Elfoglaljuk méltó helyünket A nagyüzemi DISZ-bizottság felhívása gyárunk fiatal műszaki dolgozói, DISZ-tagjai között feltűnést keltett, s azt hiszem sokan egyetértenek azzal. Úgy érzem, nemcsak a magam véleményét fejezem ki, ha azt mondom, a fölhívással teljes mértékben egyetértek. Különösképpen azért, mert a fiatal műszakiaknak a termelő munkában való fokozottabb bevonása, a gazdaságos termeléssel egyidejűleg jelenti a műszakiak tudásának elismerését, s serkenti őket a még jobb, még eredményesebb munkára, olyan munkára, amelyet egész népünk — Ózd dolgozói — tőlünk vár. Nekünk, fiatal műszakiaknak el kell ismernünk, meg kell becsülnünk államunk támogatását, s azt a szeretetet, melyet irántunk tanúsít, s meg is kell hálálnunk. Most itt az alkalom erre. Módot, lehetőséget nyújt erre a nagyüzemi DISZ-bizottság felhívása, melynek nyomán mi is intenzívebben bekapcsolódhatunk gyárunk tervteljesítésébe, az önköltségcsökkentésbe, a technológiai fegyelem betartásába, a selejt és a nem megfelelő minőség elleni harcba, nem utolsó sorban az 1955-ös év sikeres megkezdésébe. Remélem, hogy a nagyüzemi DISZ bizottság felhívása sok fiatal műszaki társamban is hasonló érzéseket keltett. S ha ez így van, biztosból arra hogy kobászorunk fiatal műszaki dolgozói elfoglalják méltó helyüket a boldogabb életért harcoló idősebb és tapasztaltabb munkások között. SZÖDI PÁL technikus Az ifjú szakkáderek neveléséért .Gyárrészlegünk vezetősége az el-múlt napokban megtárgyalta a nagyüzemi DISZ-bizottság felhívását, mely üzemünk fiataljainak fokozottabb nevelésére hívta fel a figyelmet. Mi az elmúlt évben is foglalkoztunk a hozzánk beosztott ifjú technikusokkal. Gyárrészlegünkben 1954 júliusában 12 Ózdon végzett fiatal technikust helyeztek gyakorlati tanulmányra. Tudjuk, hogy az elmélet mellé szükséges a gyakorlat elsajátítása. Ezért úgy döntöttünk, hogy — mivel sokrétű gyárrészleg vagyunk — minden műhelyrészt megismertetünk technikusainkkal. Beosztottuk őket üzemeinkbe, felhívtuk a művezető elvtársak figyelmét az üzemében beosztott fiatalok fejlődésére és tanítására. A gyárrészlegvezetőség minden héten szerdán elméleti órát tartott részünkre, melyen a gyakorlat mellé még bővítettük az elmélet felkészültségét is. Vitákat rendeztünk, melyen gyakorlati kérdéseket vitattunk meg. Beosztottuk őket fizikai dolgozók közé is. Ifjú technikusaink többségükben megállták a helyüket. Ilyen volt például Kiss Tibor elvtárs a lakatosműhelyünkben. Most ugyanott tanulja a vezetés iskoláját. Nagyszerű felkészültségről tanúskodik Szarka Gyula ifjú technikus elvtárs is. Úgy elméleti, mint gyakorlati téren, látszik rajta, hogy komolyan készült az élet nagy iskolájára, s meg is akarja benne állni a helyét becsülettel. Kívánjuk, teljesüljön vágya. Fürjes Tibor ifjú technikus elvtárs a vas- és fémöntödében ismerkedik a technológiában tanítottakkal. Szereti ezt a szakmát s el is akarja sajátítani. A félévi tapasztalat alapján nem mindegyik technikusról lehet ezt írni. Többen csak jogaikat akarják ismerni, a kötelességet nehezen. Meg kell mondani azt hogy az ifjú technikus elvtársak között találkoztunk olyan nézetűekkel is, akik úgy érezték, hogy zsebükben az oklevél, s nekik már nem is kell tanulni, s így is jó lesz ez a nézet, az eltelt félév alatt kezdett megváltozni. Számítási példákat adunk az elvártaknak, melyet egy-két hét alatt kellett, illetve kell megoldaniuk. A beérkezett példák megoldását megvitatjuk. Ilyen feladvány volt például egy csavarorsó elkészítése. Műveleti utasítást készítettek az iskolában is, azonban a gyakorlati élet sok érdekes problémát vet fel mellyel eddig nem találkoztak. Gyárrészlegünk munkaügyi vezetője, Léka elvtárs, ki maga utolsó éves hallgatója a technikum szerszámgépész tagozatának, lelkiismeretesen foglalkozik az ifjú technikum elvtársakkal. Persze eleinte ez is nehezen ment. A fiatalok úgy gondolták, hogy vége az iskolának, s nem kell többé tanulni. A gyakorlati élet szépen rávezette őket a továbbtanulásra, s ma úgy érezzük, tettünk eddig is valamit azért, hogy az embernevelés alapjait le tudjuk rakni. Tennivalónk még nem zárult le. Az új évben még jobban és többet akarunk foglalkozni a fiatalok nevelésével. Tudjuk, hogy a tartalék káderek nevelése nehéz, de nagyszerű feladat. Ezért kérjük mindazokat, kiknek az jutott feladatként, hogy neveljék az ifjú technikusokat, szívós munkával és kommunista lelkesedéssel harcoljanak szép jövőnk új káderei neveléséért. Az ifjú technikus elvtársak felé pedig annyit: nemcsak az iskola padja kötelez a tanulásra, hanem az élet maga követeli a fejlődést. Éppen ezért éljenek pártunk és kormányunk adta lehetőséggel, s a munka frontján becsülettel és odaadással munkálkodjanak, hogy népünk fölemelkedéséhez, nagy célunk eléréséhez a munkában megedzett, elméletileg jól felkészült technikussá váljanak. Előre a megkezdett úton! Ifjú technikusok! Az eddigi tapasztalatokkal gazdagodva, tanuljatok az elkövetkezendő évben azért, hogy népünknek, pártunknak és államunknak hű, fegyelmezett és egyenes vezetőivé váljatok, s ezáltal gyümölcsözzön tudásotok a munka nemes frontján. JAVORCSIK JÓZSEF gyárrészlegvezető —Leveleink nyomán Az „Ózdi Vasas“ üzemi lapban 1954 december 11 én megjelent cikkel kapcsolatban közöljük, hogy új vezetékes rádióhálózat építésére, vagy a meglévő hálózat bővítésére ezidő szerint nincs lehetőség. Előre láthatóan a jelenlegi hálózat bővítésére az 1955. évben sem kerülhet sor. MISKOLCI POSTAIGAZGATÓSÁG TÁVKÖZLÉSI OSZTÁLYA