Ózdi Vasas, 1956 (8. évfolyam, 1-42. szám)

1956-01-07 / 1. szám

pártélet A legjobb kommunistákat válasszuk a pártvezetőségekbe Pártunk az elmúlt hónapokban je­lentős politikai és gazdasági sikere­ket ért el. Megszilárdult a párt szer­vezeti egysége. A Központi Vezető­ség olyan politikai irányvonalat dol­gozott ki, amelynek végrehajtása iparunk és mezőgazdaságunk fejlő­dését, végső soron népünk életszín­vonalának emelkedését eredményezi. De „ ... hogy a helyes politikai vo­nalat az életben megvalósíthassuk, ahhoz káderek kellenek, emberek kellenek, akik megértik a párt poli­tikai vonalát, s magukévá teszik, mint saját vonalukat, akik át tudják vinni az életbe, akik meg tudják va­lósítani a gyakorlatban és felelőssé­get tudnak vállalni érte, védelmezni tudják, küzdeni tudnak érte. Enél­­kül azt kockáztatjuk, hogy a helyes politikai irányvonal papíron marad“ ■— tanítja Sztálin elvtárs. Káderállományunk felfrissítése, vezetőségeink, pártszervezeteink megerősítésére most, amikor gazda­sági, társadalmi és kulturális éle­tünk minden területén valóra akar­juk váltani a párt helyes irányelveit , döntő jelentőségűvé vált. Pártszervezeteink vezetői, káderei az utóbbi esztendők kemény csatái­ban számos alkalommal bebizonyí­tották elvhűségüket, rátermettségü­ket. Ennek köszönhető, hogy pár­tunk sikerrel küzdötte le és hárí­totta el a jobboldali elhajlás okozta veszélyeket. Kádereink szilárdan helytálltak falun, amikor a jobboldali elhajlók hibái következtében veszély­be került a szövetkezeti mozgalom. Helytálltak a termelékenység emelé­séért, az önköltség csökkentéséért vívott harcban, s megállták helyüket a békekölcsönjegyzéskor, a termelő­­szövetkezetek fejlesztésének nagy munkájában, s a mindennapi élet ezer csatájában. Funkcionáriusaink, kádereink a tömegeket vezetve, napról-napra dia­dalra viszik a párt politikáját, s köz­ben nem csupán szervezői a párt po­litikája helyes megvalósításának, ha­nem egyúttal formálói az emberek új, szocialista tulajdonságainak. Világos, hogy a pártvezetőségekbe javarészt azokat a régi, harcedzett kádereket kell beválasztani, akik ed­dig is megállták helyüket, munká­jukban érvényesíteni tudják gazdag tapasztalataikat. Kétségtelen, hogy az alapszervezeti vezetőségekben akadnak olyan elv­társak, akik a kritikus időkben az ellenség és az ellenséges nézetek el­leni harc erőfeszítései közben meg­torpannak. Akadnak olyanok is, akik legnagyobb jóindulatuk ellenére sem képesek betölteni a pártvezetők funkcióját. Ilyen elvtársak vezetésé­vel nem tudjuk az előttünk álló ha­talmas politikai és gazdasági felada­tokat megoldani, ilyen elvtársak nem képesek diadalra vinni egy-egy üzem, vagy üzemrész kommunistái­nak, dolgozóinak harcát a termelé­kenység emeléséért, az új techniká­ért, az önköltség csökkentéséért, a szilárd munkafegyelemért. Az ilyen elvtársak nem tudják kommunista szellemben nevelni a párttagságot. Helyükbe új, fiatal, fejlettebb ká­dereket választ a párttagság. Ma­napság éppen a párt széleskörű ne­velőmunkája következtében szép számmal vannak üzemi és falusi pártszervezetek vezetésére alkalmas káderek. „Mi egyre mélyebben és mélyebben tudunk... meríteni a munkások és dolgozó parasztok tö­megéből, azokból az osztályokból, amelyeket a kapitalizmus elnyomott és amelyek mindenütt a lakosság túl­nyomó részét teszik. Mi meríteni tu­dunk ebből a leghatalmasabb me­dencéből, hiszen ez adja nekünk a leghívebb, az élet nehézségeiben leg­jobban megedződött, s a szocializ­mus építésében a munkásokhoz és parasztokhoz legközelebb álló vezére­ket“ — mondja Lenin. És ez így van nálunk is. A mi égő és lázas napja­inkban az osztályharc és a napi épí­tőmunka tüzében edződnek új káde­reink, akik el tudják látni a pártve­zetők nagyszerű, megtisztelő felada­tát. A pártdemokrácia, a tömegek ak­tív részvétele széles körben nyilvá­nul meg napjainkban. A jelenlegi alapszervezeti választásokon nem felső szerv, hanem maga a párttag­ság jelöli az új pártvezetőség tagjait. Csak azért lehetséges ez, mert párt­tagságunk érettsége lehetővé teszi a pártdemokrácia igen széleskörű al­kalmazását. A pártbizottságok azonban termé­szetesen nem szemlélhetik ölhetett kezekkel, hogy kit választ a párttag­ság új pártvezetővé, hanem állan­dóan a tömegek közt járva, biztosí­tani kell, hogy olyan elvtársak ke­rüljenek a pártvezetőségekbe, akik magukkal tudják ragadni a párttag­ságot és a pártonkívülieket is a párt céljainak megvalósítására, olyano­kat, akik példás munkafegyelmükkel, állampolgári kötelezettségeik időbeni teljesítésével kivívták a dolgozók tiszteletét, olyanokat, akik mindig a párt helyes irányvonaláért harcoltak. Ingadozó, a párt irányvonalától el­hajló elemek nem kerülhetnek az új vezetőségekbe! Hogy valóban párthű, élenjáró elv­társak kerüljenek a pártvezetőségek­be, még mélyebben kell meríteni a „leghatalmasabb medencéből“. A ter­melésben élenjáró dolgozóknak, pél­damutató munkásoknak kell beke­rülniük az új vezetőségekbe, azok­nak, akiknek személyes példamuta­tása előre fogja vinni a termelés ügyét. Természetesen, ahhoz,­­ hogy az ilyen elvtársakat megválasszák párt­­szervezeteink, vezető pártszerveink­nek állandóan gondosan kell tanul­­mányozniuk az egyszerű párttagok véleményét. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy párttagságunk he­lyesen fog választani. Nem elegendő azonban helyesen kiválasztani az új pártvezetőségi ta­gokat, hanem el is kell beszélgetni velük arról, mit is jelent a párt­funkció, mi a pártvezető magasztos hivatása, mekkora felelősséget ró az újonnan megválasztott elvtársakra a párt. Döntő kérdés tehát a káderek he­lyes kiválasztása, de e munka jó el­veszése biztosíthatja csak, hogy pár­tunk előrehaladjon. „A világ minden becses tőkéje közül a legbecsesebb és legdöntőbb jelentőségű tőke az ember, a káder. Minden a káderek­től függ“ — írja Sztálin elvtárs. A káderek megfelelő kezelésével és funkcióba állításával pártunk meg fogja valósítani helyes célkitűzéseit. Fokozott éberségre van szükség a káderkiválasztás munkájában. Döntő jelentősége van annak, hogy felszín­ibe hozzuk az eddig még ismeretlen kádereket, másrészt éberen kell ügyelni, hogy a vezetőségekbe való­ban csak a legjobb, legrátermettebb elvtársak kerüljenek. Nagy felelős­ség terheli ezért a pártszervezetek vezetőit és párttagjaink széles, har­cos tömegét. PÁRTHÍREK Az ózdi járási és városi párt­­bizottság közli, hogy a járási pártbizottság helyiségében min­dennap reggel fél 9 órától este 20 óráig tanácsadó szolgálatot szervezett a dolgozók, párttagok és pártonkívüliek részére pana­szaik, sérelmeik, javaslataik, kri­tikai megjegyzéseik és közérdekű bejelentéseik meghallgatására. A tanácsadást a járási és városi pártbizottság titkárai végzik a járási pártbizottság helyiségében. G. Nagy Mihály elvtárs hónapok­kal ezelőtt elvesztette párttagsági könyvét. Ezt nyomban jelentette az alapszervezet vezetőségének és kér­te, hogy új könyvet adjanak neki Az alapszervezet G. Nagy elvtárs ügyét a fegyelmi bizottsághoz, továb­bította. Kivizsgálták, hogy a könyvét nem hanyagságból veszítette el és ezért javasolták, hogy G Nagy elv­társ új pártkönyvet kapjon. G. Nagy elvtárs vállalta, hogy tagsági díját visszamenőleg kifizeti. A vég­rehajtóbizottság jóváhagyta a fe­gyelmi bizottság javaslatát és így remélhető, hogy Nagy elvtárs hama­rosan megkapja új párttagsági köny­vét. A párt végr­eh­aj­tóbizottsága egyed­iért az alapszervezet és fegyelmi bi­zottság ama határozatával, amely Bartók Kálmánt pá­rtszerűtlen ma­gatartása miatt a pártból való ki­zárásra javasolta. Bellér János baleset kezűen veszí­tette el a párttagsági könyvét. Az ala­pszervezet és a fegyelmi bizott­­ság Bellér elvtárs kérelmére az ügyeit kivizsgálta és javasolta a p­á­rt-végreh­a­j­tóbizottságna­k, hogy Bellér elvtárs új könyvet kapjon. A végrehajtóbizottság ezzel a javaslat­­tal is egyetértett. Novák Pál a párttal szemben nem őszinte magatartást tanúsított, a tag­díjait 12 hónapig nem fizette, a párt­­fegyelmet és a Szervezeti Szabály­­zatot semmibe vette. Ezért kizárták a pártból. ÓZDI VASAS 1956. január 7. A fiatalok tanítása hálás feladat Egy esztendeje lehet annak, hogy egyik reggel ismeretlen fiatal mér­­nökgya­kornok jelent meg az acélmű pódiumán. — Tóth Sándor vagyok — mutat­kozott be. Akkor került el az egye­temről, hogy gazdag elméleti tudá­sát gyakorlati ismeretekkel egészít­se ki. Egy idős, tapasztalt adagké­szítő, György Laci bácsi mellé osz­tották be. Megkérdeztük Tóth elvtárstól, mi­lyen segítséget kapott idősebb szak­­társától? — Mondhatom azt — hangzik a válasz —, hogy György elvtárs ve­zetett be az acélgyártás titkaiba. Az egyetemen sok mindent megtanul­tam, de az üzemi gyakorlatban ő ismertetett meg ezekkel. Az ő segít­ségével megtanultam a salak színé­ből, töretéből következtetni a minő­ségre, az acélfürdő izzó fényéből a hőmérsékletre és sok ehhez hasonló ú.­n. gyakorlati fogásra, tapaszta­latra tettem szert mellette, melyek nélkül nem boldogulnék munkám­ban. És hogy nem volt hiábavaló György elvtárs fáradozása, bizonyít­ja az a tény, hogy Tóth elvtárs már harmadik hónapja önállóan dolgozik és a legjobb adagkészítők között van. Múlt hónapban negye­dik volt a versenyben. L. J. TILTAKOZÓ TÁVIRAT ORSZÁGOS BÉKETANÁCS Budapest Sztálin út 124. szán. Mi, az ózdi tűzállóanyaggyár dolgozói, röpgyűlésen vitattuk meg és mélységesen elítéljük az Amerikai Egyesült Államok felelős vezetőinek hazánk belügyeibe való avatkozását, melyet karácsonyi üzenetükkel is­mételten elkövettek. Üzenetükben a levitézlett kapitalista rendet dicsőí­tették és a kapitalista rend maradványait bátorították a régi rend visz­­szaállítására. Bármennyire is álcázták magukat, az üzenet nem a ma­gyar népnek szólt. Mi egész jól megvagyunk az ilyen üzengetések nélkül. Mindent elkövetünk, hogy ne térjen vissza az általuk remélt múlt, ami­kor a mi üzemünk dolgozói is ki voltak szolgáltatva a kapitalisták ki­szolgálói kénye-kedvének. Ma magunknak dolgozunk, mi látjuk hasznát annak, amit termelünk. Ebben a munkában napról-napra lelkesít ben­nünket a Szovjetunió által vezetett béketábor sikerei, a genfi szellem, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése, a békés egymás mellett élés lenini elve, az, hogy hazánk is hallathatja már szavát az ENSZ-ben. A napokban újabb örömhírről értesültünk. A franciaországi választáso­kon a Francia Kommunista Párt fényes győzelmet aratott. Örömmel üd­vözöljük a Francia Kommunista Pártot és azokat, akik segítettek ebben. Mi most a második ötéves terv sikeres beindításával küldjük forró üd­vözletünket nekik és tiltakozásunkat azoknak, akik hazánk belügyeibe akarnak beavatkozni. Ózdi Tűzállóanyaggyár dolgozói. A TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEK ELÉ — A jó beszámolók fontossága — Meg,kezdtük második 5 éves ter­vünk első évét. Az új tervév a nép­jólét további emelésének éve. Ezt a nagy közös célt csakis úgy vihetjük előbbre, ha tovább növeljük gyá­runkban a termékek minőségét, ol­csóbban termelünk 1 tonna készárut, bátran feltárjuk a termelést gátló hibákat s a dolgozók javaslataik­kal, újításaikkal segítik ipari terme­lésünk megjavítását. Gyárunk moz­galmas életének megvitatására a termelési értekezletek a legalkalma­sabbak. Itt vitatják meg, hogyan és miként kell dolgozni egy-egy hónap­ban a nagy feladatokért. Ahhoz, hogy ezek a viták, termelési érte­kezletek színvonalasak legyenek, számítani kell a dolgozók javasla­taira és azokra választ kell adni. Az új évben a termelési értekez­letek színvonalát emelni tudjuk, ha az általános beszámolók helyett konkrét, az üzem, vagy műhely éle­tével foglalkozó, közvetlen feladatok teljesítésének lehetőségére mutató beszámolókat készítenek a gyáregy­ségvezetőik és művezetők. Nagy szükség van erre. A decemberi ter­melési értekezletek egyik fő hibája volt az általánosság. Ilyen volt a gépműhelyben Nyaskó elvtárs be­számolója is. — Üres szólamokat hangoztatott. Nem is lehet jó beszá­molót készíteni úgy, mint ahogy Nyaskó elvtárs teszi. Egy kis be­vezető, egy kis befejező, a középre vágjuk az igazgatósági rendeletet. Decemberben például a felbontott tervet és kész a beszámoló. Nyaskó elvtárs beszámolójának színvo­nala meg is mutatta a „rugalmas beszámoló“ értékét. A dolgozók nem szóltak hozzá a beszámolóhoz. És még Nyaskó elvtárs panaszkodik, hogy a dolgozók passzívak. Már hogyne lettek volna passzívak, ami­kor nem is tudtak mihez szólni, hi­szen Nyaskó elvtárs beszámolója tele volt általános szavakkal: csök­kentsük az önköltséget, javítsuk a minőséget, dolgozzunk jobban. Vi­szont arra nem mutatott rá, hogyan valósíthatják meg mindezt a gépmű­hely dolgozói, a műszaki vezetés hogyan biztosítsa a feltételeket, kik dolgoznak ezért jól és kik hátráltat­ják tervfeladataink teljesítését. A most sorra kerülő termelési értekez­leteken is érezni fogják ennek hatá­sát. Miről fog most beszélni, mire ad választ a januári termelési érte­kezleten Nyaskó elvtárs? Nem igen tud szólni arról sem, hogy mi tör­tént a dolgozók javaslataival, mit tettek azért, hogy 1956 első hónap­jában mi valósult meg a dolgozók javaslata nyomán. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a jó beszámoló nemcsak emeli a termelési értekezlet színvo­nalát, de a hozzászólásoknál aktívvá teszi a dolgozókat és számtalan ja­vaslat, vállalás születik a jó beszá­moló nyomán. Az acélmű vezetősé­ge például azonnal intézkedett, ami­kor­ Hanyiszkó Pál elvtárs sérelmez­te, hogy az eredményeket, a selejt állását nem értékelik naponta és nem írják ki a kemencéknél. A de­cemberi termelési értekezlet után 3 nappal már hatalmas plakát hirdet­te a selejt alakulását. A jó beszá­moló eredménye tehát a dolgozók javaslatainak, bírálatainak nyomán mutatkozik a termelésben. A nagyolvasztóműben a beszámo­ló után a DISZ-brigádok, Tóth Sán­dor és Szerényi Lajos brigádjai azonnal vállalást tettek. A januári termelési értekezletre, ezekből okulva, gondosan kell elké­szíteni művezetőinknek a beszámo­lókat. Mutassanak rá a beszámolók, hogyan dolgoztunk az új év első napjaiban az 1956-os tervév megva­lósításáért, milyen munkagyőzelmek születtek a pártvezetőség újjává­­lasztásában, megtettünk-e mindent már az első napokban, hogy a má­sodik ötéves tervünk teljes egészé­ben sikeres legyen. Ha a beszámoló részletesen foglalkozik az üzem előtt álló feladatokkal, problémákkal, nem marad el a dolgozók hozzáállá­sa és ezzel együtt az érdeklődés sem a műszaki színvonal emelése iránt. Aktívan fognak bekapcsolódni az üzem előtt álló feladatok megvaló­sítására és vállalásaikkal, javasla­taikkal segíteni fogják a havi ter­vek teljesítésének megoldását. Pataki István kommunista mártírt választották példaképül­ ­, s fél nyolc. A kohó kazánház fiatal­ s reggel ja, az öltözőben gyülekeznek. Egy­más után jönnek Balázs József, Nagy Albert, Kriston Imre, Szarta Kálmán, Bálint Sándor, Havelant Gusztáv, Érsek Ferenc, Loy Ferenc és a többiek. Egyesek a kazántisztítástól, az arma­­túrajavítástól jönnek, mások az 5-ös kazán javí­tását hagyták abba egy félórára, hogy a reggeli idő alatt fontos dologról döntsenek. Eljöttek az idősebb munkások is, hogy meghallgassák, mit is akarnak ezek az egyébként olykor-olykor ma­kacs fiatalok. A fehérre súrolt asztalt hamar kö­rülülik és szalonna, kolbász, friss hurka, tepertő, sonka, alma kerül elő a csomagokból. Jóízűen fogyasztják. Varga Zoli, a DISZ-titkár az asztal végéhez állt és megnyitotta az értekezletet. — Kedves barátaim, kedves vendégek — for­dult ez idősebbek felé. — Két nap múlva meg­kezdjük a szocializmus alapjait lerakó második ötéves tervünket. Ez a terv nekünk, fiataloknak hoz a legtöbb jót. El is határoztuk, hogy ehhez mi is fegyelmezettebb munkával járulunk hozzá. A fiatal lakatosok úgy gondolják, hogy brigádot alakítanak, mert már magában ez a név is jobb munkára kötelez. Nem volt könn­yű idáig eljutni, de a pártszervezet, a szakszervezet és a műszaki vezető elvtársak is segítettek. Javasom, hogy a brigád Pataki István nevét viselje. Ő egy fiatal mártír, aki fiatalon halt meg a mi jelenünkért, s jövőnkért. Legyen ő a brigád példaképe. A nyugodtképű fiúk, miközben jó étvággyal fogyasztják a reggelit és figyelmesen hallgatják Zolit, fejbólintással jelzik, hogy egyetértenek a java­le',­t-1. Szarta István kér­ szót. Zsebéből elő­veszi a Szabad Ifjúságot és felolvassa Pataki István kivégzése előtt szüleihez írt levelét: „Kedveseim. Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok. Mindig mondtam, hogy nem leszek én öre­gebb 30 évesnél, de ti nem akartátok nekem el­hinni. Margitkám, tőled külön búcsút veszek. Hú­gom vagy, de egy kicsit mindig példaképem is voltál. Erős egyéniség vagy, ne törj meg most sem. Haladj megkezdett utadon, összeszorított fo­gakkal küzdj, verekedj életed céljáért, mert ér­demes. Most is azt mondom, hogy érdemes volt. Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam neked, de most bocsáss meg, gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretetre. Tőletek kap­­d. „ legtöbbet. Köszönöm, hogy úgy r- és féltettetek. ... Drága anyám, apám és húgaim, forró sze­retettel ölel benneteket Pista“. .... - arcokra komolyság költözik. " figyelmes Jóízűen fogy a reggeli, még­is valami keserű érzés szorítja a torkokat. Nem könnyű dolog fiatal korban meghalni, itthagyja azokat, akiket legjobban szerettünk. Havelant Gusztáv töri meg a csendet: — Elvtársak, barátaim! Én is a DISZ-brigád tagja leszek. Eddig is igyekeztem jól dolgozni, de ezután mégin­kább. Eddig hét újítással könnyí­tettem a munkát, fejlesztettem a technikát, ígé­rem, hogy ezután is brigádom példaképéhez mél­tóan dolgozom és tapasztalataim átadásával is segítem a brigádot. Nedobai József a brigád helytállásáról, pél­damutatásáról, fegyelmezettebb munkáról be­szélt. Nagy Alber­t a DISZ-brigádon kívüliekhez szól. — Gondolom, az új évben ti is jobb munkát akartok végezni és a jól végzett munka után megérdemelten szórakozni. Ezt a DISZ-brigádon kívül is megtehetitek, de ha úgy látjátok jobb­nak, ám legyen. Szívesen fogunk versenyezni egy másik DISZ-brigáddal. Az előbb még szótlan fiatalok egymás után vették fontolóra, miként tehetnének többet saját jövőjükért. Ha Pataki István élne, biztos segí­tene ebben. Ő azonban már nincs, de tettei a párt dicsőséges harcaiban tovább élnek, újabb és újabb tettekre lelkesítenek. A lelkesedésnek, az akarat és cselekvés egységének, az eredményes harcnak e gazdag kincsestárát, a pártot Bálint Sándor, alapszervezet vezetőségi tag képviseli, örül a fiatalok kezdeményezésének, melyhez messzemenő támogatást ígér. Brigádvezetőnek Érsek Lajost választják. Jó munkájával szolgált erre a bizalomra, annak a DISZ-brigádnak a vezetésére, amely Patak­ Ist­ván ifjú kommunista mártír emlékével indul harcba. Az öltöző lassan üres lesz. Mindenki el­foglalja munkahelyét. Újból megroppannak a kalapácsok a kazánjavításnál, felszisszennek a villanyfúrók, az armatúra cse­rélésnél eltömik a sípoló gőzszelepeket, újult erővel folytatódik a munka, hogy minél több gőzt továbbítsanak a hengerművekbe, a turbi­náknak és az országos hálózatba is áramot ter­melő villanyközpontba. Január 1-től így viszi hírül az ózdi hemgereltáru és a magasfeszültségű villanyáram az egész országba az ózdi kohó kazánház fiataljainak béketetteit, melyet Pat­kó István ifjú kommunista mártír emléke, pártunk célkitűzései tesznek napról-napra nagyobbá. (németh) .. .

Next