Ózdi Vasas, 1956 (8. évfolyam, 1-42. szám)
1956-01-07 / 1. szám
pártélet A legjobb kommunistákat válasszuk a pártvezetőségekbe Pártunk az elmúlt hónapokban jelentős politikai és gazdasági sikereket ért el. Megszilárdult a párt szervezeti egysége. A Központi Vezetőség olyan politikai irányvonalat dolgozott ki, amelynek végrehajtása iparunk és mezőgazdaságunk fejlődését, végső soron népünk életszínvonalának emelkedését eredményezi. De „ ... hogy a helyes politikai vonalat az életben megvalósíthassuk, ahhoz káderek kellenek, emberek kellenek, akik megértik a párt politikai vonalát, s magukévá teszik, mint saját vonalukat, akik át tudják vinni az életbe, akik meg tudják valósítani a gyakorlatban és felelősséget tudnak vállalni érte, védelmezni tudják, küzdeni tudnak érte. Enélkül azt kockáztatjuk, hogy a helyes politikai irányvonal papíron marad“ ■— tanítja Sztálin elvtárs. Káderállományunk felfrissítése, vezetőségeink, pártszervezeteink megerősítésére most, amikor gazdasági, társadalmi és kulturális életünk minden területén valóra akarjuk váltani a párt helyes irányelveit , döntő jelentőségűvé vált. Pártszervezeteink vezetői, káderei az utóbbi esztendők kemény csatáiban számos alkalommal bebizonyították elvhűségüket, rátermettségüket. Ennek köszönhető, hogy pártunk sikerrel küzdötte le és hárította el a jobboldali elhajlás okozta veszélyeket. Kádereink szilárdan helytálltak falun, amikor a jobboldali elhajlók hibái következtében veszélybe került a szövetkezeti mozgalom. Helytálltak a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért vívott harcban, s megállták helyüket a békekölcsönjegyzéskor, a termelőszövetkezetek fejlesztésének nagy munkájában, s a mindennapi élet ezer csatájában. Funkcionáriusaink, kádereink a tömegeket vezetve, napról-napra diadalra viszik a párt politikáját, s közben nem csupán szervezői a párt politikája helyes megvalósításának, hanem egyúttal formálói az emberek új, szocialista tulajdonságainak. Világos, hogy a pártvezetőségekbe javarészt azokat a régi, harcedzett kádereket kell beválasztani, akik eddig is megállták helyüket, munkájukban érvényesíteni tudják gazdag tapasztalataikat. Kétségtelen, hogy az alapszervezeti vezetőségekben akadnak olyan elvtársak, akik a kritikus időkben az ellenség és az ellenséges nézetek elleni harc erőfeszítései közben megtorpannak. Akadnak olyanok is, akik legnagyobb jóindulatuk ellenére sem képesek betölteni a pártvezetők funkcióját. Ilyen elvtársak vezetésével nem tudjuk az előttünk álló hatalmas politikai és gazdasági feladatokat megoldani, ilyen elvtársak nem képesek diadalra vinni egy-egy üzem, vagy üzemrész kommunistáinak, dolgozóinak harcát a termelékenység emeléséért, az új technikáért, az önköltség csökkentéséért, a szilárd munkafegyelemért. Az ilyen elvtársak nem tudják kommunista szellemben nevelni a párttagságot. Helyükbe új, fiatal, fejlettebb kádereket választ a párttagság. Manapság éppen a párt széleskörű nevelőmunkája következtében szép számmal vannak üzemi és falusi pártszervezetek vezetésére alkalmas káderek. „Mi egyre mélyebben és mélyebben tudunk... meríteni a munkások és dolgozó parasztok tömegéből, azokból az osztályokból, amelyeket a kapitalizmus elnyomott és amelyek mindenütt a lakosság túlnyomó részét teszik. Mi meríteni tudunk ebből a leghatalmasabb medencéből, hiszen ez adja nekünk a leghívebb, az élet nehézségeiben legjobban megedződött, s a szocializmus építésében a munkásokhoz és parasztokhoz legközelebb álló vezéreket“ — mondja Lenin. És ez így van nálunk is. A mi égő és lázas napjainkban az osztályharc és a napi építőmunka tüzében edződnek új kádereink, akik el tudják látni a pártvezetők nagyszerű, megtisztelő feladatát. A pártdemokrácia, a tömegek aktív részvétele széles körben nyilvánul meg napjainkban. A jelenlegi alapszervezeti választásokon nem felső szerv, hanem maga a párttagság jelöli az új pártvezetőség tagjait. Csak azért lehetséges ez, mert párttagságunk érettsége lehetővé teszi a pártdemokrácia igen széleskörű alkalmazását. A pártbizottságok azonban természetesen nem szemlélhetik ölhetett kezekkel, hogy kit választ a párttagság új pártvezetővé, hanem állandóan a tömegek közt járva, biztosítani kell, hogy olyan elvtársak kerüljenek a pártvezetőségekbe, akik magukkal tudják ragadni a párttagságot és a pártonkívülieket is a párt céljainak megvalósítására, olyanokat, akik példás munkafegyelmükkel, állampolgári kötelezettségeik időbeni teljesítésével kivívták a dolgozók tiszteletét, olyanokat, akik mindig a párt helyes irányvonaláért harcoltak. Ingadozó, a párt irányvonalától elhajló elemek nem kerülhetnek az új vezetőségekbe! Hogy valóban párthű, élenjáró elvtársak kerüljenek a pártvezetőségekbe, még mélyebben kell meríteni a „leghatalmasabb medencéből“. A termelésben élenjáró dolgozóknak, példamutató munkásoknak kell bekerülniük az új vezetőségekbe, azoknak, akiknek személyes példamutatása előre fogja vinni a termelés ügyét. Természetesen, ahhoz, hogy az ilyen elvtársakat megválasszák pártszervezeteink, vezető pártszerveinknek állandóan gondosan kell tanulmányozniuk az egyszerű párttagok véleményét. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy párttagságunk helyesen fog választani. Nem elegendő azonban helyesen kiválasztani az új pártvezetőségi tagokat, hanem el is kell beszélgetni velük arról, mit is jelent a pártfunkció, mi a pártvezető magasztos hivatása, mekkora felelősséget ró az újonnan megválasztott elvtársakra a párt. Döntő kérdés tehát a káderek helyes kiválasztása, de e munka jó elveszése biztosíthatja csak, hogy pártunk előrehaladjon. „A világ minden becses tőkéje közül a legbecsesebb és legdöntőbb jelentőségű tőke az ember, a káder. Minden a káderektől függ“ — írja Sztálin elvtárs. A káderek megfelelő kezelésével és funkcióba állításával pártunk meg fogja valósítani helyes célkitűzéseit. Fokozott éberségre van szükség a káderkiválasztás munkájában. Döntő jelentősége van annak, hogy felszínibe hozzuk az eddig még ismeretlen kádereket, másrészt éberen kell ügyelni, hogy a vezetőségekbe valóban csak a legjobb, legrátermettebb elvtársak kerüljenek. Nagy felelősség terheli ezért a pártszervezetek vezetőit és párttagjaink széles, harcos tömegét. PÁRTHÍREK Az ózdi járási és városi pártbizottság közli, hogy a járási pártbizottság helyiségében mindennap reggel fél 9 órától este 20 óráig tanácsadó szolgálatot szervezett a dolgozók, párttagok és pártonkívüliek részére panaszaik, sérelmeik, javaslataik, kritikai megjegyzéseik és közérdekű bejelentéseik meghallgatására. A tanácsadást a járási és városi pártbizottság titkárai végzik a járási pártbizottság helyiségében. G. Nagy Mihály elvtárs hónapokkal ezelőtt elvesztette párttagsági könyvét. Ezt nyomban jelentette az alapszervezet vezetőségének és kérte, hogy új könyvet adjanak neki Az alapszervezet G. Nagy elvtárs ügyét a fegyelmi bizottsághoz, továbbította. Kivizsgálták, hogy a könyvét nem hanyagságból veszítette el és ezért javasolták, hogy G Nagy elvtárs új pártkönyvet kapjon. G. Nagy elvtárs vállalta, hogy tagsági díját visszamenőleg kifizeti. A végrehajtóbizottság jóváhagyta a fegyelmi bizottság javaslatát és így remélhető, hogy Nagy elvtárs hamarosan megkapja új párttagsági könyvét. A párt végrehajtóbizottsága egyediért az alapszervezet és fegyelmi bizottság ama határozatával, amely Bartók Kálmánt pártszerűtlen magatartása miatt a pártból való kizárásra javasolta. Bellér János baleset kezűen veszítette el a párttagsági könyvét. Az alapszervezet és a fegyelmi bizottság Bellér elvtárs kérelmére az ügyeit kivizsgálta és javasolta a párt-végrehajtóbizottságnak, hogy Bellér elvtárs új könyvet kapjon. A végrehajtóbizottság ezzel a javaslattal is egyetértett. Novák Pál a párttal szemben nem őszinte magatartást tanúsított, a tagdíjait 12 hónapig nem fizette, a pártfegyelmet és a Szervezeti Szabályzatot semmibe vette. Ezért kizárták a pártból. ÓZDI VASAS 1956. január 7. A fiatalok tanítása hálás feladat Egy esztendeje lehet annak, hogy egyik reggel ismeretlen fiatal mérnökgyakornok jelent meg az acélmű pódiumán. — Tóth Sándor vagyok — mutatkozott be. Akkor került el az egyetemről, hogy gazdag elméleti tudását gyakorlati ismeretekkel egészítse ki. Egy idős, tapasztalt adagkészítő, György Laci bácsi mellé osztották be. Megkérdeztük Tóth elvtárstól, milyen segítséget kapott idősebb szaktársától? — Mondhatom azt — hangzik a válasz —, hogy György elvtárs vezetett be az acélgyártás titkaiba. Az egyetemen sok mindent megtanultam, de az üzemi gyakorlatban ő ismertetett meg ezekkel. Az ő segítségével megtanultam a salak színéből, töretéből következtetni a minőségre, az acélfürdő izzó fényéből a hőmérsékletre és sok ehhez hasonló ú.n. gyakorlati fogásra, tapasztalatra tettem szert mellette, melyek nélkül nem boldogulnék munkámban. És hogy nem volt hiábavaló György elvtárs fáradozása, bizonyítja az a tény, hogy Tóth elvtárs már harmadik hónapja önállóan dolgozik és a legjobb adagkészítők között van. Múlt hónapban negyedik volt a versenyben. L. J. TILTAKOZÓ TÁVIRAT ORSZÁGOS BÉKETANÁCS Budapest Sztálin út 124. szán. Mi, az ózdi tűzállóanyaggyár dolgozói, röpgyűlésen vitattuk meg és mélységesen elítéljük az Amerikai Egyesült Államok felelős vezetőinek hazánk belügyeibe való avatkozását, melyet karácsonyi üzenetükkel ismételten elkövettek. Üzenetükben a levitézlett kapitalista rendet dicsőítették és a kapitalista rend maradványait bátorították a régi rend viszszaállítására. Bármennyire is álcázták magukat, az üzenet nem a magyar népnek szólt. Mi egész jól megvagyunk az ilyen üzengetések nélkül. Mindent elkövetünk, hogy ne térjen vissza az általuk remélt múlt, amikor a mi üzemünk dolgozói is ki voltak szolgáltatva a kapitalisták kiszolgálói kénye-kedvének. Ma magunknak dolgozunk, mi látjuk hasznát annak, amit termelünk. Ebben a munkában napról-napra lelkesít bennünket a Szovjetunió által vezetett béketábor sikerei, a genfi szellem, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése, a békés egymás mellett élés lenini elve, az, hogy hazánk is hallathatja már szavát az ENSZ-ben. A napokban újabb örömhírről értesültünk. A franciaországi választásokon a Francia Kommunista Párt fényes győzelmet aratott. Örömmel üdvözöljük a Francia Kommunista Pártot és azokat, akik segítettek ebben. Mi most a második ötéves terv sikeres beindításával küldjük forró üdvözletünket nekik és tiltakozásunkat azoknak, akik hazánk belügyeibe akarnak beavatkozni. Ózdi Tűzállóanyaggyár dolgozói. A TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEK ELÉ — A jó beszámolók fontossága — Meg,kezdtük második 5 éves tervünk első évét. Az új tervév a népjólét további emelésének éve. Ezt a nagy közös célt csakis úgy vihetjük előbbre, ha tovább növeljük gyárunkban a termékek minőségét, olcsóbban termelünk 1 tonna készárut, bátran feltárjuk a termelést gátló hibákat s a dolgozók javaslataikkal, újításaikkal segítik ipari termelésünk megjavítását. Gyárunk mozgalmas életének megvitatására a termelési értekezletek a legalkalmasabbak. Itt vitatják meg, hogyan és miként kell dolgozni egy-egy hónapban a nagy feladatokért. Ahhoz, hogy ezek a viták, termelési értekezletek színvonalasak legyenek, számítani kell a dolgozók javaslataira és azokra választ kell adni. Az új évben a termelési értekezletek színvonalát emelni tudjuk, ha az általános beszámolók helyett konkrét, az üzem, vagy műhely életével foglalkozó, közvetlen feladatok teljesítésének lehetőségére mutató beszámolókat készítenek a gyáregységvezetőik és művezetők. Nagy szükség van erre. A decemberi termelési értekezletek egyik fő hibája volt az általánosság. Ilyen volt a gépműhelyben Nyaskó elvtárs beszámolója is. — Üres szólamokat hangoztatott. Nem is lehet jó beszámolót készíteni úgy, mint ahogy Nyaskó elvtárs teszi. Egy kis bevezető, egy kis befejező, a középre vágjuk az igazgatósági rendeletet. Decemberben például a felbontott tervet és kész a beszámoló. Nyaskó elvtárs beszámolójának színvonala meg is mutatta a „rugalmas beszámoló“ értékét. A dolgozók nem szóltak hozzá a beszámolóhoz. És még Nyaskó elvtárs panaszkodik, hogy a dolgozók passzívak. Már hogyne lettek volna passzívak, amikor nem is tudtak mihez szólni, hiszen Nyaskó elvtárs beszámolója tele volt általános szavakkal: csökkentsük az önköltséget, javítsuk a minőséget, dolgozzunk jobban. Viszont arra nem mutatott rá, hogyan valósíthatják meg mindezt a gépműhely dolgozói, a műszaki vezetés hogyan biztosítsa a feltételeket, kik dolgoznak ezért jól és kik hátráltatják tervfeladataink teljesítését. A most sorra kerülő termelési értekezleteken is érezni fogják ennek hatását. Miről fog most beszélni, mire ad választ a januári termelési értekezleten Nyaskó elvtárs? Nem igen tud szólni arról sem, hogy mi történt a dolgozók javaslataival, mit tettek azért, hogy 1956 első hónapjában mi valósult meg a dolgozók javaslata nyomán. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a jó beszámoló nemcsak emeli a termelési értekezlet színvonalát, de a hozzászólásoknál aktívvá teszi a dolgozókat és számtalan javaslat, vállalás születik a jó beszámoló nyomán. Az acélmű vezetősége például azonnal intézkedett, amikor Hanyiszkó Pál elvtárs sérelmezte, hogy az eredményeket, a selejt állását nem értékelik naponta és nem írják ki a kemencéknél. A decemberi termelési értekezlet után 3 nappal már hatalmas plakát hirdette a selejt alakulását. A jó beszámoló eredménye tehát a dolgozók javaslatainak, bírálatainak nyomán mutatkozik a termelésben. A nagyolvasztóműben a beszámoló után a DISZ-brigádok, Tóth Sándor és Szerényi Lajos brigádjai azonnal vállalást tettek. A januári termelési értekezletre, ezekből okulva, gondosan kell elkészíteni művezetőinknek a beszámolókat. Mutassanak rá a beszámolók, hogyan dolgoztunk az új év első napjaiban az 1956-os tervév megvalósításáért, milyen munkagyőzelmek születtek a pártvezetőség újjáválasztásában, megtettünk-e mindent már az első napokban, hogy a második ötéves tervünk teljes egészében sikeres legyen. Ha a beszámoló részletesen foglalkozik az üzem előtt álló feladatokkal, problémákkal, nem marad el a dolgozók hozzáállása és ezzel együtt az érdeklődés sem a műszaki színvonal emelése iránt. Aktívan fognak bekapcsolódni az üzem előtt álló feladatok megvalósítására és vállalásaikkal, javaslataikkal segíteni fogják a havi tervek teljesítésének megoldását. Pataki István kommunista mártírt választották példaképül , s fél nyolc. A kohó kazánház fiatal s reggel ja, az öltözőben gyülekeznek. Egymás után jönnek Balázs József, Nagy Albert, Kriston Imre, Szarta Kálmán, Bálint Sándor, Havelant Gusztáv, Érsek Ferenc, Loy Ferenc és a többiek. Egyesek a kazántisztítástól, az armatúrajavítástól jönnek, mások az 5-ös kazán javítását hagyták abba egy félórára, hogy a reggeli idő alatt fontos dologról döntsenek. Eljöttek az idősebb munkások is, hogy meghallgassák, mit is akarnak ezek az egyébként olykor-olykor makacs fiatalok. A fehérre súrolt asztalt hamar körülülik és szalonna, kolbász, friss hurka, tepertő, sonka, alma kerül elő a csomagokból. Jóízűen fogyasztják. Varga Zoli, a DISZ-titkár az asztal végéhez állt és megnyitotta az értekezletet. — Kedves barátaim, kedves vendégek — fordult ez idősebbek felé. — Két nap múlva megkezdjük a szocializmus alapjait lerakó második ötéves tervünket. Ez a terv nekünk, fiataloknak hoz a legtöbb jót. El is határoztuk, hogy ehhez mi is fegyelmezettebb munkával járulunk hozzá. A fiatal lakatosok úgy gondolják, hogy brigádot alakítanak, mert már magában ez a név is jobb munkára kötelez. Nem volt könnyű idáig eljutni, de a pártszervezet, a szakszervezet és a műszaki vezető elvtársak is segítettek. Javasom, hogy a brigád Pataki István nevét viselje. Ő egy fiatal mártír, aki fiatalon halt meg a mi jelenünkért, s jövőnkért. Legyen ő a brigád példaképe. A nyugodtképű fiúk, miközben jó étvággyal fogyasztják a reggelit és figyelmesen hallgatják Zolit, fejbólintással jelzik, hogy egyetértenek a javale',t-1. Szarta István kér szót. Zsebéből előveszi a Szabad Ifjúságot és felolvassa Pataki István kivégzése előtt szüleihez írt levelét: „Kedveseim. Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok. Mindig mondtam, hogy nem leszek én öregebb 30 évesnél, de ti nem akartátok nekem elhinni. Margitkám, tőled külön búcsút veszek. Húgom vagy, de egy kicsit mindig példaképem is voltál. Erős egyéniség vagy, ne törj meg most sem. Haladj megkezdett utadon, összeszorított fogakkal küzdj, verekedj életed céljáért, mert érdemes. Most is azt mondom, hogy érdemes volt. Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam neked, de most bocsáss meg, gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretetre. Tőletek kapd. „ legtöbbet. Köszönöm, hogy úgy r- és féltettetek. ... Drága anyám, apám és húgaim, forró szeretettel ölel benneteket Pista“. .... - arcokra komolyság költözik. " figyelmes Jóízűen fogy a reggeli, mégis valami keserű érzés szorítja a torkokat. Nem könnyű dolog fiatal korban meghalni, itthagyja azokat, akiket legjobban szerettünk. Havelant Gusztáv töri meg a csendet: — Elvtársak, barátaim! Én is a DISZ-brigád tagja leszek. Eddig is igyekeztem jól dolgozni, de ezután méginkább. Eddig hét újítással könnyítettem a munkát, fejlesztettem a technikát, ígérem, hogy ezután is brigádom példaképéhez méltóan dolgozom és tapasztalataim átadásával is segítem a brigádot. Nedobai József a brigád helytállásáról, példamutatásáról, fegyelmezettebb munkáról beszélt. Nagy Albert a DISZ-brigádon kívüliekhez szól. — Gondolom, az új évben ti is jobb munkát akartok végezni és a jól végzett munka után megérdemelten szórakozni. Ezt a DISZ-brigádon kívül is megtehetitek, de ha úgy látjátok jobbnak, ám legyen. Szívesen fogunk versenyezni egy másik DISZ-brigáddal. Az előbb még szótlan fiatalok egymás után vették fontolóra, miként tehetnének többet saját jövőjükért. Ha Pataki István élne, biztos segítene ebben. Ő azonban már nincs, de tettei a párt dicsőséges harcaiban tovább élnek, újabb és újabb tettekre lelkesítenek. A lelkesedésnek, az akarat és cselekvés egységének, az eredményes harcnak e gazdag kincsestárát, a pártot Bálint Sándor, alapszervezet vezetőségi tag képviseli, örül a fiatalok kezdeményezésének, melyhez messzemenő támogatást ígér. Brigádvezetőnek Érsek Lajost választják. Jó munkájával szolgált erre a bizalomra, annak a DISZ-brigádnak a vezetésére, amely Patak István ifjú kommunista mártír emlékével indul harcba. Az öltöző lassan üres lesz. Mindenki elfoglalja munkahelyét. Újból megroppannak a kalapácsok a kazánjavításnál, felszisszennek a villanyfúrók, az armatúra cserélésnél eltömik a sípoló gőzszelepeket, újult erővel folytatódik a munka, hogy minél több gőzt továbbítsanak a hengerművekbe, a turbináknak és az országos hálózatba is áramot termelő villanyközpontba. Január 1-től így viszi hírül az ózdi hemgereltáru és a magasfeszültségű villanyáram az egész országba az ózdi kohó kazánház fiataljainak béketetteit, melyet Patkó István ifjú kommunista mártír emléke, pártunk célkitűzései tesznek napról-napra nagyobbá. (németh) .. .