Ózdi Vasas, 1969 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
A feladatokat itt és nekünk kell megoldanunk Munkánkat bonyolult nemzetközi helyzetben végezzük Az új gazdasági mechanizmus most van kibontakozóban A városi-üzemi pártbizottság október 2-án kibővített pártbizottsági ülésen vitatta meg az MSZMP IX. kongresszusa és az 1966. évi pártértekezletek határozatai végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést. Múlt heti számunkban rövidítve ismertettük az írásos jelentést, most a vitáról, az ülésen elhangzott felszólalásokról adunk összefoglalást. A vitában összesen 18-at mondták el véleményüket az elmúlt közel három év alatt végzett munkáról, annak eredményeiről, problémáiról. Csépányi Sándor, az ÓKÜ vezérigazgatója, a megyei párt végrehajtó bizottságának tagja felszólalásának első részében elemezte azt a bonyolult nemzetközi helyzetet, amelynek keretei között végeztük békés építőmunkánkat. — Napjainkban — mondotta —, amikor a haditechnikában hatalmas energiák halmozódnak fel, amelyek már az egész emberi kultúrát fenyegetik, csakis békés úton lehet megoldani a világ problémáit. A békés egymás mellett élést, a termelőmunka során lehet lemérni, hogy melyik rendszer ad többet a dolgozóknak. Mi hisszük és tudjuk, hogy a szocialista társadalmi rendszer az. Ma már az egész világon bizonyítást nyert a marxizmus—leninizmus igaza, egyre többen ismerik ezt fel. Az erőviszonyok, elsősorban a Szovjetunió óriási fejlődése nyomán, a mi javunkra változtak meg. Ugyanekkor reálisan szembe kell nézni a való tényekkel. Az imperializmus a maga rafinált és kifinomult eszközeivel nem szűnik egy percre éket verni a népek közé. Nem sikerült eddig a fegyverkezési versenyt sem megállítani. A továbbiakban a felszólaló a kommunista és munkáspártok egységének problémáit elemezte, majd a szocializmus jelen építésének néhány kérdését taglalta. Hazánkban — hasonlóan a többi európai szocialista államokhoz — az új gazdasági mechanizmus keretei között jelentős átértékelést kellett és kell végrehajtani. Mindenkinek, minden közösségnek látnia kell ebben a helyét, a szerepét. Folyamatról van szó, tudomásul kell venni, hogy a következő években ez a mozgás folytatódni fog, hiszen még csak most van kifejlődésben. A mi alapvető feladatunk ebben üzemünk továbbf fillesztése, modernizálása,, mert csak így tudjuk a vállalat nyereségét megsokszorozni. A felszólaló két csúcsvezetőségi titkár (Lévai Imre nagyolvasztó, Olajosi Imre acélmű, Tóth Verena finomhengermű, Gereczi Oszkár munkaügyi és szociális igazgatóság. Burcsik István központi karbantartás, Simon Géza energiaszolgáltatás. Mixtai Árpádné ruhagyári elsősorban gyárrészleteik munkájáról adtak többnyire átfogó képet. Foglalkoztak azokkal az újszerű feladatokkal, amelyek nemcsak a gazdasági munkában, hanem a dolgozók eszmei, mnetikai nevelésében, az agitációs munkában és egyéb terül°tokon is új módszerek kialakítását igényelték. Mustos János főosztályvezető a határozatokról, az üzemekben folyó személyzeti tevékenységről mondta el véleményét Nagyon fontos tevékenység a határozatok meghozatala, végrehajtása és ellenőrzése — hangsúlyoz!a. Beszélt a személyzeti tevékenység kiszélesítésének időszerű kérdéseiről. Balikó Mihály gyárrészlegvezető néhány részproblémával kapcsolatosan fejtette ki véleményét. Válóczi Elek a SZOT és a vasasszakszervezet új irányelvét ismertette. Molnár Lajos a vállalat szocialista brigádjainak élő versenykészségéről beszélt, amelynek legutóbbi szemléletes példája a „Televíziót minden iskolának” mozgalomhoz való önkéntes csatlakozás, de nemkülönben a kibontakozó jubileumi versenymozgalom. Szocialista brigádjaink egyre inkább aktív részesei a társadalmi, gazdasági életnek, jóllehet még van tennivaló az előrehaladás érdekében (pl. munkafegyelem terén, amely kérdéssel más felszólaló is foglalkozott). Mihalic Iáiszló, a KISZ- bizottság titkára elsősorban a fiatalok előtt álló feladatokról beszélt. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban a pártszervek és a KISZ- szervek kapcsolata, ennek is köszönhető, hogy a közelmúlt személyi változásai nem éreztették negatív hatásukat a KISZ-alapszervezeteknél és a csúcsvezetőségeknél. A jelen időszak fontos feladata a vezetés színvonalának emelése, a beiskolázás céltudatosabbá tétele, a politikai oktatás javítása , az életkori sajátosságok figyelembevétele mellett. Kérte, hogy a KISZ-vezetőségek az üzemi négyszögben, a maguk területén szerezzenek jobban érvényt a fiatalok jogos problémáknak a megoldásában, ebben támogassák őket a pártszervezetek vezetői is. Sárközi Ferenc, a népművelési intézmények igazgatója a kulturális munka problémáiról, bizonyos ellentmondásairól tájékoztatta a részvevőket. Dr. Erdős Zsigmond, az egészségügyi pártalapszervezet titkára többek között szintén az új gazdasági mechanizmus néhány ellentmondását érzékeltette. Ismertette az egészségügy te-J rületén megvalósított és ter- X vezett beruházásokat, a ká- ♦ derellátás (orvos, ápolónő) gondjait, néhány körzeti rendelő súlyos helyzetét. Rozsonyi Jánosné, a Béke telepig pedagógus pártszervezet tit- ♦ kára a nevelők tevékenységének, oktató-nevelő munkája♦ Jirkovszki Imre a városi tanács sokirányú tevékenységéről, városfejlesztési célkitűzéseiről, a munkaerő-gazdálkodás kérdéseiről adott tájékoztatást. Fenyves István, a pb. osztályvezetője az agitációs- és propagandamunka jelenlegi helyzetéről, felada-tairól szólott, majd válaszolt néhány felvetésre. ♦ Vajda István, a pártbizottság titkára foglalta össze a vitát, majd Pethes András, a pártbizottság első titkára zárta be a kibővített pártbizottsági ülést. Zárszavában hangsúlyozta, hogy mindazokat a gondokat, feladatokat amelyeket a jelentés is tartalmaz, és amelyekkel ezt még a felszólalók hasznosan kiegészítették, zömmel itt és nekünk kell megoldanunk. A párt vezető szerepének e további erősítésével, az elvi politika útján, a fáradhatatlanul dolgozói önfeláldozó emberek megbe-csülése útján meg is tudjuk valósítani céljainkat. Elsősor-ban rajtunk múlik — mondotta Pethos elvtárs —, hogy a körülbelül egy év múlva összeülő X. kongresszus előtti újabb szép eredményekről sikerekről adhassunk s/á-5 mot. D. S. ÓZDI VASAS A VII. Magyar Békekongresszus vasárnap befejezte tanácskozásait. Lupták Istvánt, városunk küldöttét kértük meg, tájékoztassa röviden lapunk olvasóit a kétnapos ülésezésről. A kongresszus délelőttönként tanácskozott, a délutáni órákban pedig öt témabizottság tartott munkaértekezleteket, ahol a további feladatokat dolgozták ki. Másnap a végzett munkáról beszámoltak a kongresszus előtt. A témabizottságok „A magyar békemozgalom helyzete, módszere és feladatai”, „Az európai biztonság és feladataink”, „Szolidaritásunk Vietnammal”, „A békés egymás mellett élés politikája és a jelenlegi nemzetközi helyzet”, „Szolidaritásunk az imperialista agresszió ellen küzdő arab népekkel” című kérdésekkel foglalkoztak. Én a vietnami szolidaritásról tanácskozó csoport tagja voltam. — A békekongresszus régóta várt eseménye volt, hogy kiadták a működési szabályzatát. Sor került az Országos Béketanács új vezetőségének és tagjainak megválasztására is. Nagy öröm volt számomra, hogy engem is beválasztottak az OB tagjai közé. Az új béketanács tagjai részére 5-én a parlament kupolatermében fogadást adott Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront elnöke, továbbá dr. Réczei László, az OB elnökhelyettese és Sebestyén Nándorné OB-titkár. Nagy élmény volt számomra, hogy Németh Imre, Borsod megyei országgyűlési képviselő külön bemutatott Kállai elvtársnak azzal a megjegyzéssel, hogy a megyében egyik legjobban működő békebizottság Ózdon dolgozik, s én is abban tevékenykedem. A kongresszus hasznos, jó tapasztalatokkal segíti majd jövőbeni munkánkat. A sok érdekes, gondolatébresztő hozzászólás közül külön is kiemelném a külföldi küldötteket. Tájékoztatást adtak hazájuk békemozgalmáról, sokat bővült a nemzetközi helyzetről eddig szerzett ismeretanyagunk. — Úgy tudjuk. Lupták elvtárs is hozzászólt a kongreszszuson. — Igen. A különféle békeakciók tömegmozgósító erejének növekedéséről beszéltem. A többi felszólalásokból viszont azt állapítottam meg, hogy városunkban az eddig alkalmazott és bevált módszer jó. Gondolok itt az elő■adások. ismeretterjesztések rendszerére és a munkacsoportok helyes kialakítására. Változtatás a közeljövőben nem szükséges Ózdon. — A VII. Magyar Békekongresszuson szerzett tapasztalataimról, az ott hallottakról még e hónap folyamán részletesen beszámolok a népfront-elnökség és a területi bizottságok előtt. — bm — A békekongresszus után A tanács vb-ről jelent juh volt a szabálysértések száma Az új szabálysértési kódex az elmúlt év október 1-én lépett hatályba. Gyakorlati alkalmazásának egyéves tapasztalatairól számolt be a vb tagjai előtt Bilicz Imréné igazgatási csoportvezető. Az új jogszabály szerint szabálysértésnek nyilvánul a korábban bűntettként kezelt 500 forintig terjedő tulajdon elleni cselekmény, valamint több olyan társadalomra veszélyes magatartás, amely azelőtt csak erkölcsi elítéléssel találkozott (jóslás, állatkínzás, tiltott adománygyűjtés), így az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben jogi felelősségre vonásnak van helye. Ezek a változások természetesen az ügyek számbeli emelkedéséhez is hozzájárultak. Jól szemlélteti ezt a növekedést, hogy ez év első felében 22 százalékkal több bírságoló határozatot kellett hozni, mint 1967. egész évében. Az új kódex a kártérítés megítélése mellett a behajtás terhét is a szabálysértési hatóságra ruházta. Ezáltal igen megnövekedett a munkateher, s így egyetlen előadó képtelen volt a 30 napos befejezést minden esetben betartani. A vb-n az a vélemény alakult ki, hogy a mielőbbi ügyintézés nagyobb erkölcsi hatással lenne az elkövetőre, ezért célszerű segítséget biztosítani a munkához. Az iskolai mulasztások száma kiemelkedő arányban nőtt az új rendelet bevezetése óta. Vita alakult ki arról, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Igaz, hogy a bírságolás felső határát 3000-ről 1000 forintra mérsékelte a szabálysértési kódex, viszont a korábbi években is csak elvétve fordult elő 1000 forinton felüli, vagy akárcsak azt megközelítő összeg kiszabása. Feltétlen hatásosabb eljárásnak bizonyul az, ha ilyen esetekben tárgyalással hozzák meg a bírságoló határozatot. Itt említjük meg a fiatalkorú elkövetők aggasztó tendenciáját is. Számszerűen nem sok ugyan, de a korábbi évekhez képest növekvő tendenciát mutat. A fiatalkorúak által elkövetett és bírságolt szabálysértések zömét tulajdon elleni lopás adja. Helyszíni bírságolást szorgalmazni ! Ahol arra törvényes lehetőség van, legjobb azonnal a helyszínen megbírságolni a szabálysértőket. Ennek van a legnagyobb erkölcsi hatása. A vb tagjai sürgető hozzászólásaikkal hívták fel a figyelmet, hogy alkalmazzák bátrabban a helyszíni bírságolást randalírozás, közbotrányokozás, társadalmi tulajdon rongálása, köztisztasági, parkvédelmi szabálysértések esetében is — ne csak a közlekedésben! Az azonnali megtorlás, az esetleges „nézőközönség” sokkal nagyobb visszatartó erőt jelent az elkövetőnek, a jövőben hasonló cselekmények meggondolásában. Többen felvetették, hogy megelőzés céljából azon ügykategóriákban, ahol jelentős számszerű növekedés tapasztalható, a kiszabott bírságok összegét emelni kell. Feltűnően enyhe bírságolást kaptak eddig a vásárlók megkárosítói. Nincs magyarázat a kereskedelmi, ipari, honvédelmi és csendháborítási szabálysértések szaporodására. Hatásosabb eszközökhöz kell nyúlni. A propaganda - és nevelési eszközöket jobban ki kell használni. Szigorúbban bírságolni, az ügyintézést meggyorsítani ; ezekben határozta meg a vb a szabálysértési hatóság jövőbeni feladatát ezáltal remélik, az elkövetkezendő időszakban az ügyek számának csökkenését. — bm — 1961. októberre. Újabb baleset A szerelvény elütött egy targoncát Üzemünk fekete statisztikája szomorú dolograhívja fel a figyelmet. Az utóbbi három évben az OKV-ben öt halálos baleset volt, s mindegyiket vasúti kocsik mozgatása okozta. A szerencsétlenül jártak közül ketten a közlekedési üzemek, hárman pedig más gyárrészlegek dolgozói voltak. A statisztika is igazolja, hogy egyik legveszélyesebb üzem a közlekedési gyárrészleg. A hét elején — 6-án — délelőtt újabb balesetet okozott a vasút. A durvahengerműi (úgynevezett harmadik kanyar) vasúti átjárónál több mint tíz percig várakozott targoncájával Varga Árpád durvahengerműi dolgozó, mert az útját keresztező vágányon hoszszú, bugával rakott kocsisor rendezését végezték. Amikor a szerelvényt annyira elhúzták, hogy az átjáró szabad lett, Nagy László fékező szólt a targoncavezetőnek : menjen át nyugodtan, tolatásig van idő, még a váltót is át kell állítani. A felszólításra a targonca elindult, de a mozdony is, amikor a vágányra ért. A szerelvény elütötte a targoncát, s több mint 1t métert tolta maga előtt, miután az felborult. A félig zárt vezetőfülkéből Varga Árpád nem tudott kiugrani. A tizenkilenc éves targoncavezetőt kórházba szállították, sérülése szerencsére nem súlyos. A mozdony vezetője, Róma Sándor, aki a kanyar miatt nem láthatta a targoncát, azt állítja, hogy jelzésre indult el. A fékező viszont — elmondása szerint — nem adott jelzést. Ahol a baleset pillanatában állt, nem is láthatta a mozdonyt. A baleset okának megállapításában megkezdődött, illetve folytatódik a vizsgálat. gyermek unoka dédunoka ____|)ГЛ OVPTa fii* toltam, de élénken emlékszem még ílplU JfyCl '"’s a szavakra iS) ahogy mondta... Egy öreg juhász „mesélt” sok kis suhanó szájtáti hallgatóságának. Olyanokat mondott, hogy az emberek két keréken fognak szaladgálni, a kocsi ló nélkül gurul majd, sőt az emberek repülni fognak, mint a madár... Mi nagyon mulatságosnak találtuk ezt akkor, hangosan kinevettük a juhászt. Az meg rám nézett, kezével is felém mutatott, és — talán mert én voltam a legkisebb — azt mondta: „Meglássátok, ez a gyerek még megéri ezt a sok csudát!” Az idős bácsit kissé kifárasztotta a beszéd, halkan köhécsel, egy kicsit pihen. Hófehér haján meg-megcsillan az őszi napfény, ahogy lassan ingatja fejét. — Bizony, megértem még a holdutazást is. Nagy a tudomány, nagy. A tv-t már nehezen látom, de a rádióban hallottam róla ... Aztán a lányomék magyarázták meg jobban. Láttam róla képeket is az újságokban, de én már csak a képes lapokat olvasom — abban nagyobb betűk vannak. Meg a képeket nézegetem, öreg vagyok — mondja csendben, remegő, mély sóhajjal. Amikor városunk 20. születésnapját ünnepli, Paizs János bácsi 100. életévébe lén. Ez év szilveszterében tölti be a 99-et, s január elsején kezdi a századikat. Ő városunk legidősebb polgára. 1870. december 31-én született Szuhafőn. 6 éves korában árván maradt. Mostohabátyja vette magához és nevelte Putnokon. Szűcs mester lett. 1905-ben került Ózdra , a gyárba. A durvában dolgozott, a szerelőben volt előmunkás. Innen ment nyugdíjba 1935-ben. A kő alatt építettem egy kétszobás lakást. Nagy volt a család, s hogy anyagi gondjainkon könnyítsék,otthon folytattam a mesterségemet is. Kilenc gyermekem volt. Rendesen taníttattam és kiházasítottam valamennyit — mondja János bácsi érthető megelégedettséggel. Most a legkisebb lányánál lakik, a Béke-telepen. Barabás Péterné is 60 éves már, de őszülő haján kívül alig árulkodik arca vagy mozgása a koráról. 100. születésnap — Anyuka 54-ben halt meg, azóta egyedül élt apuka. Két éve hoztuk ide magunkhoz, mert bizony már szüksége van a segítségre, gondozásra. Tavaly még sokat sétálgattunk itt a telepen. Nagyon szerette a stadiont... Már nem bír. Sok ez a két emelet lépcső. Ha földszinten laknánk, talán... János bácsinak felcsillan a szeme, majd lassan kihuny a tűz. Tudja ő jól, hogy nem bír már lemenni az utcára. Pedig de szereti ő ezt a várost. .. Még csak imitt-amott voltak házak, amikor én idejöttem. S azóta kinőtt a mocsárból, a szántóföldekből ez a gyönyörű város, ez a szép, modern telep — mondja, s látni rajta, hogy szeretne lesétálni az útra, a stadionba nézelődni, élvezni a csodálatos őszi délelőtt éltető verőfényét. A napba néz vágyakozva, s könnybe lábad fakó szeme. Hunyorog. Rágyújtok, kínálom. — Nem, én, kedves. Nem emlékszem mikor szívtam utoljára. Jó étvággyal eszem, reggel egy-egy pohár bort megiszom — de az a cigaretta nem jó semmitől. A lánya elmondja, hogy mindig rendes, józan életű volt. A családjának élt és dolgozott. Most is egészséges, semmi nagy betegség nem vette le a lábáról még eddig ... Most megteszi ezt a kor. Nem beteg, csak gyenge. Nagyon gyenge már. 1*11104 hóper fehér bajuszát simogatja reszkető kezével. " A kilenc közül már öt gyermekét eltemette. — De vigasztal a kilenc unoka és a kilenc dédunoka — olykor meglátogatnak. Nagyon jó helyem van a lányoméknál. Jó itt. Minden kényelmem, enni, innivalóm megvan. Kedvesek, jók hozzám. Az unokám — lányom fia — jár fel mindig megborotválni. Én már nem tudom — lassan ereszti ölébe ráncos kezét. Búcsúzunk. Paizs János bácsi, Ózd legöregebb embere erőtlenül fogja meg kezem. Óvatosan, nehezen feláll, az ajtóig szeretne kikísérni. — bm —