Ózdi Vasas, 1970 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1970-07-10 / 28. szám
Z ÓZDI VASAS Gazdaságpolitikai kérdések a taggyűlési beszámolókban (Megjelent a Pártélet júliusi számában.) AZ ELMÚLT HETEKBEN a pártalapszervezetekben is megkezdődött a párt X. kongresszusára való felkészülés felelősségteljes munkája: a pártvezetőségi tagok — helyenként aktívak bevonásával — készítik a kétévi számvetésüket. Az üzemi, termelőszövetkezeti, tehát általában a termelő, gazdálkodó tevékenységet folytató egységek pártalapszervezeti vezetőségeinek beszámolóiban jelentős helyet foglal majd el a pártszervezet gazdaságszervező munkájának értékelése és a továbbfejlesztésével, hatékonyságának növelésével összefüggő feladatok meghatározása. A kétéves munka értékelése, a megfelelő következtetések levonása általában nem könnyű feladat, de ezen belül is különös figyelmet érdemel a gazdaságpolitikai kérdések tárgyalása; jelenlegi viszonyaink között a párt, a kommunisták számára a gazdasági építőmunka ugyanis az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétől függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelése. A gazdasági építő munkában, az anyagi javak előállításának befolyásolásában, a párt gazdaságpolitikai céljainak végrehajtásában a pártalapszervezetek szerepe igen jelentős. A népgazdasági és helyi tervekben testet öltő gazdaságpolitikai célok sorsa végső soron az üzemben, a termelőszövetkezetben, a munkahelyeken dől el. Ezért, fordítanak nagy gondot a pártszervezetek területük termelő munkájának, gazdasági tevékenységének alapos elemzésére, serkentésére, a pártszervezet, a kommunisták, a dolgozó kollektívák helytállására, a párt gazdaságpolitikai céljaiból adódó helyi feladatok megvalósítására. A PÁRTSZERVEZETEK VEZETŐSÉGEI beszámolójukban ismertessék a gazdasági munkában, a termelésben, az üzem fejlesztésében két év alatt elért eredményeiket. Ennek hagyományos módja, hogy a fejlődést reprezentáló és hiányosságokat, problémákat jelző legfontosabb adatokat, gazdasági mutatókat beépítik a beszámolóba. Célszerűbb azonban, ha a taggyűlés előtti napokban egy rövid, jól áttekinthető — esetleg diagramokkal, szemléltető ábrákkal is ellátott — statisztikai ismertetőt, összesítőt bocsátanak a párttagok rendelkezésére. Ily módon tehermentesítik a beszámolót a számadatok sokaságától és nagyobb teret szentelhetnek az elemzésre, az üzem tevékenységére vonatkozó általános következtetések levonására. Beszámolójukban a pártvezetőségek vegyék sorra a párt legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseit és vizsgálják meg, mit tett üzemük kollektívája azok megvalósítása érdekében. Adjanak számot, hogyan valósították meg tervük mennyiségi feladatait és — ami még ennél is fontosabb — mennyivel olcsóbban, kevesebb anyaggal és munkával gyártják termékeiket. Ezek értékelésénél helyes, ha a pártvezetőségek beszámolójukban elismerik azoknak a technológusoknak, tervezőknek és dolgozóknak munkáját, akik leginkább hozzájárultak a korszerűbb, jobb minőségű gyártmányok előállításához. Ha viszont úgy ítélik meg, hogy e kérdésekben nem sikerült lényegesen előrelépni, akkor tárják fel a lemaradás okait. A pártvezetőségek beszámolójukban kiemelten foglalkozzanak az üzem termékeinek önköltségével, mert az árak alakulása, az év végi nyereség, a bérfejlesztés egy-re inkább az előállítás tényleges költségétől függ. Az árak alakulása már évek óta izgalmas kérdés a fogyasztó, a vásárló oldaláról — s ez egyébként természetes is —, de most a pártvezetőségek beszámolója a termelő oldaláról is fordítson nagyobb figyelmet e kérdésre. Vegyék figyelembe, hogy az előállítási költségek nagymértékben függnek a termelékenység alakulásától, a munkaszervezéstől, a munkafegyelemtől, a felhasznált anyagok menynyiségétől és számos olyan tényezőtől, amelyekre az üzem vezetőitől a segédmunkásig, valamennyi dolgozó tevékenysége befolyással van. AZ ELŐBBI TÉNYEZŐK alakulását vizsgálva célszerű, ha a pártvezetőségek kiemelten foglalkoznak a termelékenység kérdésével. A harmadik ötéves terv azt tűzte célul, hogy az ipari termelés évente hat százalékkal növekedjen, s ezt a növekedést 80 százalékban a termelékenység emelkedésével kell biztosítani. A pártvezetőségek beszámolója értékelte, hogyan teljesítette üzemük kollektívája a ráháruló feladatot, hogyan alakult munkaterületükön a termelékenység, az eredmények vagy a problémák minek tulajdoníthatók, milyen további feladataik vannak ezen a területen. Helyes, ha a termelékenység javításának gazdasági és társadalompolitikai összefüggésein túl, konkrétan szólnak arról, hogy milyen érdekeltsége és feladata van ebben az egyes embernek, a munkásnak. A pártvezetőségek beszámolójukban foglalkozzanak azzal is, hogy mennyit haladt előre munkaterületükön az anyagi ösztönzés és a munka szerinti elosztás következetesebb alkalmazása, a bérek és a keresetek differenciáltabb elosztása. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutató azokra a helytelen nézetekre, valamint a belőlük adódó gyakorlati problémákra is, amelyek ma még sok helyen megtalálhatók. Vitatkozzanak az egyenlősdire törekvés helytelen szemléletével éppúgy, mint az anyagi érdekeltség egyoldalú előtérbe állításának tendenciájával és gyakorlatával. Az üzem gazdasági munkájának értékelése során a beszámoló adjon számot arról is, hogy mit tett a pártszervezet tagsága és vezetősége a gazdaságpolitikai célok megvalósítása érdekében; milyen szerepet vállalt az üzemi tervek, feladatok kialakításában, a tartalékok feltárásában, a dolgozók véleményének rendszeres megismerésében, általánosításában. Szóljanak arról, hogy miyen gazdasági kérdésekkel foglalkoztak kiemelten, vezetőségi üléseiken, taggyűléseiken, és az e kérdésekben hozott határozatok a gazdasági vezetésnek tett javaslataik végrehajtása, illetve megvalósítása mlyen eredményekre vezetett. Vizsgálják meg, a pártszervezet hogyan tett eleget annak a kötelezettségének, hogy rendszeresen ellenőrizze a gazdasági vezetők munkáját, munkastílusát; hogyan segítette a vezetőket abban, hogy következetesek, határozottak legyenek; hogyan érvényesül munkaterületükön a demokratizmus Értékeljék pártszervezetük termeléssel, gazdasági munkával összefüggő propagandatevékenységét, a feladatok tudatosításának hatékonyságát. A tények alapján mutassák be ahelytállását a termelésben, a gazdasági munkában aédjék a párt- és társadalmi munkában élenjárókat, s bírálják serkentsék azokat, akik nem tesznek maradéktalanul eleget kötelezettségüknek. MINDEN EMBERI TEVÉKENYSÉG alapvető kérdése, milyen az emberek közérzete, s ez szorosan összefügg a munkahely, az üzem politikai légkörével. Ez pedig elsősorban a párt politikájától függ, és attól, hogy helyileg azt hogyan hajtják végre. A párt politikájának helyességét az élet sokoldalúan igazolja, tehát, ha ilyen tekintetben problémák vannak — nagy az üzemben a fluktuáció, rossz a munkások hangulata stb. — alaposan meg kell vizsgálni a párt politikájának helyi végrehajtását, a végrehajtás érdekében kifejtett tevékenységet. Fel kell lépni minden, a párt gazdaságpolitikáját torzító nézettel és gyakorlattal szemben. A pártvezetőségek beszámolójukban értékelték a gazdasági vezetéssel való kapcsolatukat, együttműködésük tapasztalatait problémáit. E kérdésnél térjenek ki arra, hogy a gazdasági vezetés megértette-e a párt XX. kongresszusának azon útmutatását, hogy a párt gazdaságszervező munkáját, erősíteni, fejleszteni kell. Figyelmet érdemel, hogy a gazdasági vezetés menyli-e a bizalom teljes, őszinte, tartalmas együttműködést a pártszervezettel; megadja-e a szükséges információt gazdaságpolitikai munkájához; igényt tart-e a feladatok megoldásában a kommunisták megkülönböztetett segítségére stb. Számoljon be a pártvezetőség, hogy mint testület, mit tett a gazdasági vezetés színvonala hatékonyságának javítása érdekében: beszámoltatta-e rendszeresen és érdemileg a gazdasági vezetőket az üzem munkájáról; tett-e javaslatot, észrevételt annak javítására, fejlesztésére; segítette-e megfelelően az egyszemélyi felelős vezetés elvének érvényesülését s az üzemi demokrácia fejlesztését. A párt IX. kongresszusának határozata alapján, a gazdaságirányítás új rendszerében változott a pártszervezetek gazdaságszervező munkájának módszere. A határozat szerint, a pártszervezetek munkájának súlypontja a központi irányelvek megvalósulásának, a helyi problémák megoldásának elősegítése kell legyen, anélkül, hogy átvegyék a gazdasági szervek közvetlen vezetését. A vezetőség beszámolójába kívánkozik: a pártszervek gazdaságszervező munkájában mennyire sikerült szakítani azzal a korábbi hibás gyakorlattal, amely a gazdaságvezetés feladatainak ismétlését, esetenként átvállalását s az aprólékos beavatkozást jelentette, s napjainkban a pártszervezet tevékenysége mennyiben irányul a gazdasági egység összmunkájának vizsgálatára, elemzésére, segítésére. Célszerű számba venni azokat a tényezőket, amelyek segítik a pártalapszervezet gazdaságszervező munkáját és foglalkozni azokkal a problémákkal is, amelyek még gátolják e munka hatékonyságát, eredményességét. A pártvezetőségek térjenek ki beszámolójukban, mennyiben megfelelő és elegendő az információ rendszere és mennyisége, mennyiben találnak meghallgatásra és kerülnek elintézésre a vezetőség és a pártszervezet javaslatai, továbbá arra is, hogy milyen segítséget kap a pártszervezet az irányító pártszervektől. A FELVETETT NÉHÁNY GONDOLAT természetesen nem jelenti azt, hogy csak ezekkel a kérdésekkel vagy ezek mindegyikével foglalkozzanak a pártvezetőségek beszámolójukban gazdaságszervező munkájuk értékelésénél. Az alapszervezet helyzetének, lehetőségeinek figyelembevételével foglalkozzanak ezekkel, mert másként foglalkozhat egÿ többé-kevésbé önálló üzem pártszervezete a gazdaságpolitikai kérdésekkel, mint egy üzemrész vagy egy-egy műszak kommunista kollektívája. A hangsúly nem is azon van, hogy a kérdések milyen tömegével foglalkoznak a taggyűlésen, hanem sokkal inkább azon, hogy a munkahely leglényegesebb, legizgalmasabb kérdéseit vitassák meg a párt gazdaságpolitikájának tükrében. Pethes András, a KB PTO munkatársa 1970. július 10. Túlteljesítés a durvahengerműben Július első hetében az alakvaskikészítő brigádok az előírt 1330 tonnás tervet 1604 tonnára, 120,8%-ra teljesítették. A kollektív összefogás eredményezte, hogy a kikészített készáru vonalán is 108,2%-os teljesítésük van — a lemezkikészítő 100% alatti teljesítése ellenére is. Hallona-e, ... hogy az elmúlt időszakban a Tiszán lezúdult roppant víztömeg a Balaton hatszoros térfogatának felelt meg, ... hogy a mostanihoz hasonló árvíz 30—40, de még tíz évvel ezelőtt sem lett volna védhető, ... hogy a hatalmas méretű, hosszan tartó árvízi hadjárat eddigi költségeit 500— 600 millió forintra becsülhetjük, ami azonban egyetlen gátszakadással együttjáró kárnak mindössze 10 százaléka. Kevesen tudják. ... hogy az Állami Biztosító az elmúlt hónapban több mint egymillió-egyszázezer forintot fizetett ki Ózd járás területén, egyéni kártérítés címén. ... hogy a Kékacél Étteremben naponta 150 kg fehér kenyeret eszünk meg. ... hogy a 48-as úton, a tanácsháza mellett, egy nap egy órájában — 14-től 15 óráig — 153 jármű közlekedik. ... hogy az ózdi pályaudvarról havi átlagban 300— 320 rakott teherszerelvény és napi 9 személyszállító szerelvény gördül ki. (Egy rakott szerelvény 50—60 kocsiból áll.) Négy nap Kárpát-Ukrajnában Az utazás Zömmel középiskolai pedagógusokból verbuválódott a csoport, amely nekiindult a nagy útnak ... Korántsem világjáró utazás volt, csak ami belefér négy napba. Élményt azonban bőségesen nyújtott ez is, nem kevésbé izgalmat, romantikus eseményt és főleg sok látnivalót. Pedig ha rápillantok a Szovjetunió hatalmas térképére, szinte milliméterekben is alig mérhető az a távolság, amit határainkon túl megtettünk. Keresztülszeltük — nem is hosszában — Kárpát- Ukrajnát, vagy ahogyan ott mondották: az Ukrán Szovjet Köztársaság Kárpáton túli területét. „Verecke híres út ián...** — Vajon mit szólnának jó ezeréves őseink, ha most jönnének át a Vértekei hágón? — tette fel egyikőnk hangosan, mégis inkább önmagának a kérdést. Nem is kapott rá választ, amiből rájöhetett arra, hogy nincs mit merengeni a dicső múlton. Ezt különben akkor is eszünkbe juttatták ottani emberek, amikor a magyar labdarúgás került szóba ... A romantikus, vadregényes úton azonban ilyesmire nem is gondolhattunk. Figyelmünket végig lekötötte a Latorca mentén kígyózó, azt sokszor áthidaló út, majd a hegyhátra felkapaszkodó szerpentin nyújtotta csodálatos látvány. Mintha még mindig előttem lenne! A kis hegyi falvak lassan megritkultak. A kőből, téglából, de sok helyen vályogból épült házak közé gyakrabban keveredtek a csinos faházak, még egy fatemplom is. Azután már csak a várakozás izgalma. Egyik útitársunk — háborús „veterán” — úgy emlékezett rá, hogy fenn, a hágónál semmilyen építmény nem volt. Most van. Már a szerpentin elején lepillantott ránk egy bizarr épület. A hágó 840 méteres magasából messziről is, még inkább közelebbről gyönyörködtette szemünket az új turistaszálló. Máshol is tapasztaltuk, hogy a Szovjetuniónak ebben a kis sarkában, Kárpátalján, most van fellendülőben a turizmusra való berendezkedés. Fenn, a hágó legmagasabb pontján kiránduló, étteremben zajongó pionírokkal, hatalmas hátizsákokkal felszerelt igazi turisták hosszú libasor-menetével, hegyilakók (huculok) barna képű gyermekeivel, nálunk csendesebb felnőttekkel találkoztunk. Több autóbusz, személykocsi — talán Árpádék vonulásakor sem volt népesebb a tájék . „ Gyakran emlegetem őseinket — ott is szóba kerültek. Nekik könnyebb volt a nagy menetelés: lovon tehették meg az utat, nem a MAVAUT kis autóbuszán. Jellemző a MÁVAUT-ra” Valahol ott hangzott el ez is, amikor még felfelé próbáltunk kapaszkodni. Ekkor már „betelt a pohár”, pedig nem is sejtettük, mi vár még ránk. Magyar földön kezdődött. Mielőtt átmentünk volna a határon, még egy ttroteó vizsgálat a kocsin, hátha igazítani kell a motoron valamit. Kisvárdán, a szervizben kiderült: a gyanús zörejnek van oka. Jó félórás várakozás után magabiztosan indultunk el, hiszen — mint megtudtuk — előzetesen 3 napon át 3 műszakban készítették fel kocsinkat az útra. Több baj nem lehet vele. Ekkor még az IBUSZ-t emlegettük gyakrabban: legalább egy farmotoros, reprezentatívabb kocsira szervezte volna a csoportot, ne kellene „szégyenkeznünk” külföldön. Később el is felejtettük ebbeli ,,sérelmünket”. Örültünk volna, ha ott állhattunk volna még 5—10 percre, ahol legszebb a táj, vagy ahol forrás tör elő. Meg kellett állni máshol is. Az autóbusz vezetőjének, szegénynek — egyre jobban sajnáltuk — nagy rutinja volt, pillanatokon belül átöltözött, s már ott feküdt a kocsi alatt. Szétszéledtünk, gazdag szamócás volt a hegyoldalban, az út mentén. Fényképeztük a Barátság olajvezetéket (végigkísért utunkon hol a föld alatt, hol fölötte, átívelve a hegyi patakokon, szakadékokon, vízmosásokon). A hágótól , lefelé jövet, majdnem olyan lassan és óvatosan, mint felfelé — az ördög nem alszik —, a fék hibája éppen akkor jelentkezett, amikor egy nagy teherautó mögött kellett gyorsan megállnunk. Sikerült nem beleszaladnunk. De tovább menni már csak egy szovjet autóbusz jószívű vezetőjének segítségével tudtunk. (Az újra és újra elfolyó fékolajat is úgy koldulgattuk össze egyegy járatos autóbusz vezetőjétől.) „Potyautasként” elvitt bennünket Szolyváig, ott kibéreltük a kocsiját, s mivel éppen lejárt a műszakja, tudta vállalni, hogy a 30 kilométerre levő Munkácsra elvisz bennünket. Igaz, az utat most már fizetnünk kellett oda és vissza, de még így is potom 80 kopekba került ( 1 kopek 13 fillér). Vártak már bennünket az ebéddel — délután 6 órakor ... Bővebb részletezés nélkül még csak egy műszaki „meghibásodásról.” Újra magyar földön jártunk volna már, ha ... A csehszlovák—magyar határon ■— csakúgy, mint a többin — jócskán eltelt az idő. Mire tovább indulhattunk, ránk esteledett. Ez ideig a négy nap alatt este, sötétben mindig pihent a motor, nem derülhetett fény a fénytelenségre. Itt vettük észre, hogy az egyik reflektor roszszul van beállítva, az égre szórja a fényt, s nem az útra. Ismét a már „megszokott” jó félórás kényszerpihenő a sötét magyar éjszakában. De fisért megérte Semmi nem ronthatta el a jó humorú, vidám társaság kedvét. Tornyosnémetitől hazáig ugyanúgy bírtuk még hanggal a nótát, mint a Vereckei hágótól lefelé. Néha segített a mikrofon is — azt már korábban megjavította néhányszor az egyik ügyes kezű fizikus. Egy-egy jó hangú ,,nótafa”, legtöbbször Németh Margit, a vezetőnk énekelt bele, a többiek aztán „átvették.” Egyöntetű volt a vélemény a négynapos kirándulás, a közel 800 kilométeres út végén, megérte. A pénzt is, amit rászántunk, annak ellenére, hogy az IBUSZ-szerveste és az AKÖV ózdi telephelyétől rendelte meg hozzá az autóbuszt... Az IBUSZ készséggel áll rendelkezésünkre ezután is. Mi pedig élni fogunk a lehetőséggel, akár kis autóbusszal is elmegyünk. így sokkal izgalmasabb. Dobi Sándor KÖVETKEZIK: A VÁROS A Vereckel-hágón , 840 méter magasan.