Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-22 / 3. szám

VIlAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az Ózdi Kohászati Üzemek MSZMP bizottságának hetilapja XIV. évfolyam 3. szám. Ára 50 fillér 1971. január 22. Elsajátítani és alkalmazni­ ­ még bennünk az MSZMP X. kong­resszusának sok él­ménye, számos epi­zódja úgy, ahogyan azt ér­zékelhettük a televízió kép­ernyője előtt, a rádió hall­gatása közben, a napilapok beszámolóiban. Megfigyelhettük, hogy a kongresszust követő napok­ban, hetekben sokan már „könyv nélkül” idéztek egy­­egy részletet vezetőink fel­szólalásaiból. Meglehet, azóta el is felejtették ezek az em­berek a gyorsan megtanult „stílszerű” idézeteket Ma már nem is lenne elég eny­­nyi! A munka kongresszusa volt — halljuk azóta gyak­ran. Ez természetesen nem csupán azt jelenti, hogy a küldöttek, a kongresszus résztvevői hasznosan, tartal­masan töltötték el a hat na­pot. Jelenti ezt is, még in­kább azt, hogy több évre szólóan meghatározták a szocialista építés újját, négy­­éves munkánk programját, irányát. Nem a tennivalók választékát, hanem azok megbonthatatlan teljességét adta. Sok felszólalás, de különö­sen Kádár János elvtárs összegző, vitazáró beszédé­nek hatása, varázsa még alig fakult bennünk. Ahhoz azon­ban, hogy az egészet értsük, elsajátíthassuk, nem eléged­hetünk meg az egyszeri be­nyomás friss, de halványuló emlékeivel. Többre van szük­ség. Tanulmányoznunk kell a kongresszus anyagát, elfoga­dott dokumentumait. Társa­dalmi igény ez, amely úgy jó, ha párosul belső egyéni igénnyel is. Nem öncélú fel­adat. Olyan alapossággal, el­­mélyültséggel kell még egy­szer elsajátítani, majd több­ször feleleveníteni, hogy azt a mindennapok munkájában alkalmazni is tudjuk. Az élet nem vár. Nem ül­hetünk komótosan mellé, nincs időnk a kényelmes ta­­nulmányozgatásra. A mi vi­lágunk nem a Pató Páloké! Az egésznek a szellemét, gon­dolati gazdagságát, cselek­vésre indító lendületét kell magunkévá tennünk. Ezután is — mint a ma 6 nap alatt — együtt kell élnünk, gon­dolkodnunk, s most már cse­lekedünk a kongresszussal, annak szellemében.’­ Elkezdődött a pártszervek­ben, a pártoktatás különböző fórumain a kongresszusi anyag feldolgozása. Jól fel­készült propagandistáink vannak, akik megfelelő se­gítséget tudnak adni a mun­kában. A párt politikája érvénye­sítésének első feltétele, hogy a párttagság, de rajtuk túl­menően társadalmunk min­den tudatos, cselekvő tagja sajátítsa el a kongresszuson megfogalmazott felismerése­ket. A­kiket a társadalom ügyei iránt felelősség tölt el, azok tudják, hogy a mindennapi munka, a fejlődő élet nap mint nap kérdéseket tesz fel, ugyanakkor rengeteg konkrét kérdésre választ, állásfogla­lást követel meg. A helyes döntések, válaszok legfőbb támpontja a X. kongresszu­son meghatározott pártpoli­tikai útmutatás lehet, h­a ezt elsajátítjuk, alkalmazzuk, tettekké váltjuk, a helyi ten­nivalók konkrét programjává tesszük.­­ Ülést tartott az ü­zemi párt-vb Tegnap, a délelőtti órákban több témát vitatott meg a párt üzemi végrehajtó bizottsága. Első napirendi pontként Kecskés István elvtárs előterjesztésében egy intézkedési tervet tár­gyaltak meg a vb tagjai. A városi pártbizottság december 22-i ülésén határozatot hozott a pártdemokrácia továbbfej­lesztésével kapcsolatos helyi feladatokra. Az intézkedési terv ennek végrehajtását határozza meg részletesen. Második napirendi pontként .L­óka Tivadar elvtárs, a szak­­szervezeti bizottság titkára tájékoztatta a vb tagjait az üzemi szakszervezeti tanácsok és osztálybizottságok választásával kapcsolatos tapasztalatokról. A végrehajtó bizottság a tájé­koztatást tudomásul vette. Megválasztották a jelölő bizottságot Rövid értekezletre gyűltek össze 19-én, kedden délután a gyárrészlegek és a főosz­tályok szakszervezeti kül­döttei. Az volt a feladatuk, hogy a február 17-én össze­ülő vállalati küldöttértekez­letre megválasszák a 15 tagú jelölő bizottságot. Válóczi Elek elvtárs, a vállalati szakszervezeti bi­zottság elnöke köszöntötte az értekezleten megjelent 220 küldöttet, külön köszöntötte Erdős Antal elvtársat, a va­sasszakszervezet választási megbízottját, Vajda István elvtársat, az üzemi pártbi­zottság titkárát. Az elnök­ségben foglalt még helyet Kóka Tivadar elvtárs, a vál­lalati szakszervezeti bizott­ság titkára. A továbbiakban Erdős An­tal elvtárs adta át a vasas elnökség üdvözletét, majd elmondotta, hogy a február 17-i küldöttértekezletnek 67 tanácstagot, a számvizsgáló bizottságba 7, a társadalom­biztosítási tanácsba szintén 7 főt kell megválasztania. 6 küldött képviseli vállalatun­kat a megyei, 7 pedig a Va­sasszakszervezet küldöttérte­kezletén. Befejezésül javaslatot tett a jelölő bizottság tagjaira. Javaslatát a küldöttek egy­hangúlag elfogadták. Zár­szavában Válóczi Elek elv­társ kérte a küldötteket: hozzák magukkal az érte­kezletre választóik bizalmát, azt az őszinte légkört, bátor véleménynyilvánítást, ame­lyet eddig tapasztaltunk az alsóbb szintű szakszervezeti tanácskozásokon. Ugyanak­kor kérte azt is, hogy segít­sék elő véleményükkel a je­lölő bizottság munkáját. E kérés elősegítése érdekében közöljük a jelölő bizottság tagjainak nevét: Krajnyák Géza (MEF), Csomós Géza (acélmű), Maruzsi Tibor (nagyolvasztómű), Németh Ferenc (finomhengermű) Kő­sére Miklós (durvahengermű), Bihari László (energiaszol­gáltató), Anga Istvánné (köz­lekedés), Kuzbek­ János (köz­ponti karbantartás), Majer­­csik Jánosné (munkaügyi- és szociális igazgatóság), Kova­­csics István (gazdasági igaz­gatóság), Horváth Lajos (mű­szaki igazgatóság), Pálházi Lászlóné (finomhengermű), Mihály József (vezérigazga­tói szervek), Hangonyi La­­josné (tűzállóanyaggyár) és Jászberényi Emil (közleke­dés). A jelölő bizottság külön ülésen Bihari Lászlót válasz­totta meg elnöknek. Jubileum­ok Az év első jubileumi ün­nepségére 1971. január 15-én került sor a hivatalház I. tanácstermében. A kedves megemlékezésen Rónai György gazdasági igazgató­­helyettes, Kecskés István, az üzemi pártbizottság, valamint Molnár Lajos, a vállalati szakszervezeti bizottság ré­széről vett részt. Rónai elv­társ a következő dolgozóknak nyújtotta át 40, illetve 50 éves helytállásukért a jubi­leumi jutalmakat és mondott köszönetet fáradságos mun­kájukért. 50 éves szolgálatért: Tóth P. Pál durvahengermű, Riz József és Engler János fi­­nomhengermű, Gombkötő István és Mezei Árpád mű­szaki ellenőrzési főosztály dolgozójának. 40 éves szolgálatért: Ger­gely Pál acélmű, Marczis András, Kanyok József dur­vahengermű, Papp Lajos, Bedák Zoltán, Németh Ár­pád, Tóth József finomhen­germű, Lengyel József köz­lekedési gyárrészleg, Örké­nyi Béla műszaki fejlesztési főosztály, Varró Gyula ipar­szervezési főosztály és Sza­bó István, a tűzállóanyag­gyár dolgozója kapott jubi­leumi jutalmat. Legtöbbjük már a közel­múltban nyugdíjba vonult. Ezúttal kívánunk valameny­­nyiüknek jó pihenést, békés, nyugodt, hosszú öregkort. Mozdulatlanság Fotó: Strohmayer Választások idején Sun István elvtárs, a vasasszakszervezet titkára nyilatkozott lapunk munkatársának Az ÓKÜ szakszervezeti vá­lasztásai a gyárrészlegeknél és a főosztályoknál a múlt héten fejeződtek be. Múlt he­ti számunkban ismertettük négy gyárrészleg tanácsko­zását. A tartalmas, sokirányú vitákban számos kérdéssel foglalkoztak a felszólalók. Ezek közül választunk ki né­hány jelentősebbet, hogy vá­laszt kérjünk rájuk Sáry Ist­ván elvtárstól, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dol­gozók Szakszervezetének tit­kárától. KÉRDÉS: A bérfejlesztés jelenlegi — túl centralizált — módszere nem vált be, nem találkozott a dolgozók egyetértésével. Az ózdi mun­kások már a X. kongresszu­son kérték a kohászati dol­gozók bérének felülvizsgála­tát. A vállalat elvesztette ki­emelt jellegét, holott megha­tározó a népgazdaság szem­pontjából. Mit tud tenni e téren a szakszervezet? VÁLASZ: A bérfejlesztés jelenlegi módszerével kap­csolatban — mint ismeretes — 1971-ben módosításra ke­rül sor. Ennek lényege, hogy a vállalat vezetőinek na­gyobb lehetősége adódik — természetszerűen az elért eredmények alapján — a dolgozók jövedelmének ala­kítására. A kohászati dolgo­zók bérének felülvizsgálatá­val kapcsolatban a vasas­szakszervezet­­­ feladatának tartja, hogy a helyes arányo­kat kialakítsa, s már előre közölhetem, hogy a soron kö­vetkező kongresszuson ezzel a témával foglalkozni kívá­nunk. Ami a vállalat kiemelt jellegét illeti, azt mi tovább­ra is érvényesnek tartjuk; egyrészt azon megtisztelő cí­mek birtokában, amelyeket az OKÜT m­ár eddig is elért a jelentős munkasikerek kap­csán, másrészt azokban a po­zitív társadalmi, politikai megnyilvánulásokban, ame­lyeket az ózdi kohászok ré­széről állandóan tapaszta­lunk. KÉRDÉS: Nagy a munka­erő-vándorlás, ennek követ­keztében gyakran felmerült a törzsgárdatagok megbecsülé­sének kérdése. Nem készül-e a szakszervezet valamilyen általános alapelv meghatáro­zására? VÁLASZ: A munkaerő­vándorlás terén az 1971-ben életbe lépő gazdasági szabály­zók némi változást jelente­nek majd. Ezenkívül az 1971- ben megkötendő kollektív szerződésekben kívánjuk sza­bályozni a dolgozók kötele­zettségeit és azokat az elvá­rásokat, amelyek e téren je­lentkeznek. A magunk ré­széről is maximálisan támo­gatjuk azt a SZOT-határoza­­tot, amely a törzsgárda fo­kozott megbecsüléséről intéz­kedik. Helyeseljük azokat a jó módszereket, amelyek né­hány ütemben már kialakul­tak a törzsgárdatagok erköl­csi és anyagi megbecsülésé­nek vonatkozásában. (Folytatás a 2. oldalon) ••Ünnepélyes zászlóaljgyűlésen Esküt tettek az új munkásőrök a múlt héten, szombaton délután tartotta évzáró, év­nyitó egységgyűlését az ózdi munkásőr zászlóalj. Soós Ottó elvtárs, a járási párt­­bizottság első titkára köszön­tötte az egységet, az elnök­ségben helyet foglaló Csé­­pányi Sándor elvtársat, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagját, Havrán József elvtársat, a megyei munkás­őr parancsnok helyettesét és Fejes László elvtársat, a megyei pártbizottság osztály­­vezető helyettesét. Az elnök­ségben foglalt helyet többek között Juhász György elv­társ, a városi pártbizottság első titkára, Vajda István elvtárs, az üzemi pártbizott­ság titkára, továbbá a köz­beeső pártbizottságok titká­rai, a szakszervezeti bizott­ság, a KISZ, a városi tanács, valamint a fegyveres testüle­tek képviselői. Ménesi József elvtárs, a zászlóalj parancsnoka érté­kelte az egység 1970-ben vég­zett munkáját. Beszámolójá­ban elmondotta, hogy a po­litikai nevelő és szervező, valamint a szakmai munka területén az 1970-es kikép­zési év feladatainak előké­szítését és végrehajtását ha­zánk felszabadulásának 25., Lenin születésének 100. év­­fodulója, továbbá pártunk X. kongresszusa jegyében készí­tették elő. Felhasználták a politikai nevelő munka so­rán az évfordulókat, amelyek hozzájárultak a személyi ál­lomány tagjainak a nevelé­séhez, az áldozatvállalás, a helytállás, a hazaszeretet, a proletár internacionalizmus erősítéséhez. — Az eltelt időszak alatt — fogalmazta meg Ménesi elvtárs — állományunk szer­vezettségben, a kiképzési fel­adatok egyre eredményesebb végrehajtásában, a harcké­szültség fokozásában, ezen túl még számos területen ki­érdemelte pártunk és dol­gozó népünk bizalmát, meg­becsülését. Eredményeinket pártunk politikájának helyes értelmezése, határozatainak következetes végrehajtása, a társ fegyveres testületekkel, valamint területünk párt-, KISZ-, társadalmi szervei­nek és gazdaságvezetőinek a (Folytatás az 5. oldalon.­ Az új munkásőrök ünnepélyes eskü­tétere Ménesi József elvtárs, a járási-városi munkásőr zászlóalj pa­rancsnoka beszámolóját tartja.

Next