Ózdi Vasas, 1972 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1972-01-14 / 2. szám

2 Gondolatok az agitációról Az év jelenlegi időszaka a mérlegkészítéssel és a soron következő hónapok feladatai­nak számbavételével telik a legtöbb helyen, így van ez a gazdasági életben is, meg a politikai munkában is. A kettő között egyik különbség, hogy míg a gazdasági eredmények talán kivétel nélkül mind kifejez­­hetők számokban, bemutat­hatók grafikonokon, addig a politikai munkásoknál már megközelítően sem min­denből lehet számokkal érzé­keltethető adatot készíteni. Például az agitációban arány­lag kevés a közvetlenül mér­hető rész. Pedig a politikai munkának ez nagyon fontos területe, az eredménye köz­vetve vagy közvetlenül, előbb vagy utóbb jelentkezik a gazdasági életben is. Ezért nem közömbös, hogy milyen hatásos, mennyire eredmé­nyes. A közelmúltban előbb a vá­rosi pártbizottság, majd nem sokkal azután az üzemi párt­bizottság is elkészítette az eddigi agi­­tációs munka számveté­sét és megszabta a soron következő feladatokat. Az eredmények elismerése, a helyesen megválasztott mód­szerek további alkalmazásá­nak megerősítése mellett аяЛахА a területekről is szó esett, amelyek részben „fe­hér foltnak”, résziben kevés­bé eredményesnek mondha­­t­ó. A nagyon széles körből gyújtott tapasztalatok össze - veséséből született jelentés, és a vezető testületek tagjai­nak hozzászólásai nyomán követeső­dett képből itt csak egy-egy színfolt felvílantásá­­ra van mód. Az egyik nagyon figyelem­re méltó gondolat, hogy a szemlélet bizonyos „elkényel­mesedése” figyelhető meg ab­ban a jelenségben, amely sze­rint az eredmények természe­tesek, azokra „kár szót vesz­tegetne”, viszont a h­itekat nem rell jócskán felnagyítva tálalni. A kényelmesség ott van, ahol ezt nem veszik ész­re, sőt segítenek „szemérme­sen” elhallgatni az eredmé­nyeket. Pedig az őszinteség nélkülöz­hetetlen az agitációban és ez nem csupán a nega­tívumokra vonatkozik, hanem az eredményekre is. Az így egyoldalúvá váló agitáció „szövődményes for­mája” az, amikor a munka­­megosztásban is torzulás je­lentkezik. Ennél a leggyako­ribb eset az, hogy az ered­ményekért járó elismerést nyugtázza az egyik fél, a nép­szerűtlen bejelentéseket pe­dig csinálja a másik. Ettől már csak egy lépés, hogy a bajokért az agitációs a fele­lős, az eredményeket a jól szervező vezető érte el. A kényelmesség másik megnyilvánulása — és nem kevésbé ártalmas mint az előző, mert ennek is van „szövődménye”—, amelyet sú­lyosabb esetben demagógiá­nak nevezünk, amikor az egy ideig jogosan kifogásolt helyzet megváltozik, de arról egyesek nem vesznek tudo­mást. Ezek az emberek fenn­hagyják a „régi lemezt”, mondják, mondják a magu­két, és hogy hogy nem, rend­szerint van­ „közönségük”, van aki meghallgatja őket. Ebből nem nehéz arra követ­keztetni, hogy vannak, akik­nél nem a tartalom, hanem a forma a fontos, pontosabban nem az a lényeg, hogy mit mond, csak az, hogy mondja és legyen aki hallgatja. A valóságban éppen az tör­ténik, hogy a jogosan bírált esetek, helyzetek megváltoz­tatása ugyancsak napiren­den van. A X. kongresszuson hozott határozatok, a megyei és a helyi pártértekezleteken megszabott feladatok a meg­oldás, a cselekvés stádiumá­ban vannak. Fontos azonban tudni — és az agitációban is hangsúlyoz­ni —, hogy a feladatok vég­rehajtásában egy egészséges ütemet is be kell tartani. Az ütemesség vonatkozik a ter­melésre is és a fogyasztásra is. Nem véletlenül kerül ez szó­ba. Egyik jellegzetessé váló hiba a termelői és a fo­gyasztói szemlélet közötti torzulás. Egy régi magyar közmon­dás szerint, más szemé­ben meglátjuk a szálkát, miközben a sajátunkban a gerendát sem vesszük észre. Nos ez úgy igaz manapság, hogy észrevesszük a szolgál­tatások kisebb-nagyobb prob­lémáit — ha az a sérelmünk­re történik — ugyanakkor a saját munkánkban — mint termelők — sokkal inkább hajlamosak vagyunk megma­gyarázni, mint, kijavítani a hibákat. A dolog többnyire aztán a fonákjára fordul, mert az élet rendje szerint minden mindennel összefüg­gésben van és a termelőként produkált gyengébb ered­mény a fogyasztóként való jelentkezéskor visszaüt­. Izgalmas agitációs feladat ezt megértetni minél több emberrel. A sok más közül — mint szemlélet­formálásra váró területet — érdemes ki­emelni a takarékosságot, a szerénységre ösztönzést. Ezekkel a normákkal mind­addig nincs is különösebb baj, amíg másokon kell szá­monkénti. Esetenként nem árt vissza­térni egy-egy korábban jól bevált gyakorlathoz, így pél­dául célszerű lenne vissza­idézni az anyagi és er­kölcsi megbecsülés ará­nyainak helyes kialakítá­sához egy-egy korábbi jó módszert. Mindenképpen indokolt a a szocialista munkaversenyen elért eredmények népszerűsí­tésében többet tenni. Ez is agitáció és ki vitatná, hogy a helyes, az eredmények őszin­te és ízléses bemutatása is mozgósító erő, serkent az újabb eredmények elérésére. Egy újságcikk keretében a rendkívül széles skálának csak nagyon keskeny részén lehet ábrázolni a helyzetet és a feladatokat. így van ez ebben a cikkben is, de annak bizonyítására valószínűleg ele­gendő, hogy a következő hó­napokban is számos szép ten­­­nivaló vár az agitációra. FFI Szerenád Január 12-én szerdára virradó­an különös „éji zenére” ébred­tem. Az órámra pillantok, s lá­tom, még csak fél négy van. Valaki erőteljesen ütögette a házunk mellett levő szeméttáro­ló ajtajának vasreteszét, ame­lyet autózúgás festett alá. Ki­néztem az ablakon, nem akartam hinni a szememnek. A nagy zajt keltők a Városgazdálkodási Vál­lalat dolgozói voltak, akik a szeméttároló kiürítésén fáradoz­­tak. — De ebben az órában? — vil­lant az agyamon a kérdés. Már­­már kezdtem bosszankodni, hogy milyen jogon zavarják az utca lakóit, amikor eszembe jutott, hogy inkább örülnöm kelene ennek a nemes cselekedetnek, hiszen úgy is olyan ritkán jön­nek a mi utcánkba. Kár lenne megzavarni munkájukban — gondoltam —, majd ismét visz­­szafeküdtem, s hosszas küzde­lem után ismét elszenderedtem. Reggel vidáman ébredtem, s m­ár-már el is hitettem magam­m­al, hogy öntudatosan viselked­tem az éjjel a csörömpölők iránt, amikor bosszankodásomat sikerült némi megfontolás után örömmé változtatni. Az öröm azonban korai volt. A szeméttá­roló melett elhaladva elképesz­tő látvány fogadott. A tároló környékét gondosan. ..szaksze­rűen” szétterített szemét borí­totta. Eszembe jutott, hogy ebben az évben lesz városunk 700 éves. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is részt vállalunk a .,tisz­ta, virágos városért” mozgalom­ban, talán még nagyobb ambí­­ cióval, mint eddig. Vajon a Városgazdálkodási Vállalat dol­gozói — akik­ maguk is hivatot­tak e nemes feladatok egy ré­szét elvégezni — részt vesznek-e a mozgalomban? Ha igen, akkor sokkal körültekintőbben kelene megszervezni e feladatok „ma­radék” nélküli elvégzését. 125 százalék Az Építménykarbantartás melegüzemi részlege jó ered­ményt ért el a durvahenger­mű II. sz. mélykemence ja­vításánál. A munkálatok alatt az oldalfalak javítását és a boltozatok készítését vé­gezték el. Teljesítményük el­érte a 125 százalékot. E szép munkasikerért di­cséretet érdemel Varga S. Viktor, Dulai Sándor és End­­resz Ágoston szb­. brigádja. ÓZDI VASAS Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma Tetszetősebb formában, na­gyobb terjedelemben és az eddiginél jobb papíron jelent meg a Nemzetközi Szemle ez évi első száma. Cikkei közül elsőnek Patkó Imre: Kína a Világszervezetben és a világ­­politikában című tanulmá­nya ötlik szemünkbe. Ma na­gyon is aktuális, sokakat ér­deklő témában ad tájékozta­tást a cikkíró. A nemzetközi politikai élet másik izgalmas kérdését taglalja Wilfred Burchett: Válaszúton a ja­pán külpolitika című, az olasz Rinascita című hetilap­ból átvett cikke. Több gazdasági természe­tű, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom problémáit fejtegető cikk érdemel még figyelmet. Olvasói kérdések­re is válaszolva­­több cikk foglalkozik az India és Pa­kisztán között kirobbant há­ború körülményeivel, illetve következményeivel. Közöljük még a lap előfi­zetőivel, az üzemi propagan­daanyag terjesztőivel, hogy emelkedett a lap előfizetési összege: az eddigi 16 forint­ról 24 forintra, egy félévre. Ennek megfelelően szedjék be az előfizetőktől a folyó­irat díját. Találkozás Ilitek a vendéglői asztalnál és jóízű­ Viccn­en kanalazták, a birkagulyást. Kökény már a végénél tartott. Letört egy darabot a szelet kenyérből és a tányért kezdte vele kitörölgetni. — Kár komám minden cseppjéért, olyan finom volt — mondta és gömbölyű arcán szétterült a boldog megelégedés.­Gacsályi, a barátja lassabban evett, hogy még jobban élvezze, minél tovább tartson. Közben igye­kezett szóval tartani Kökényt. — Te, Lajos — kezdte teli szájjal. — Em­lékszel te Kóti Pajára? Tudod, az a szep­lős. Mindig pulykatojáspofájúnak csúfoltuk. Amúgy ügyes srác volt. Dicsérte is Császlai, az öreg mester. Szóval vele találkoztam a napokban. Persze ő is öregszik. Felette is eljár az idő, akárcsak felettünk. Kövér, mint egy mangalica. Van vagy jó húsz esztende­je, hogy utoljára beszéltünk, de rögtön meg­ismertem, ahogy kikászálódott az elegáns kocsiból. Köszöntem neki, de láttam, nincs oda a gyönyörtől. Gondolom, elengedte vol­na ezt a találkozást, bár nem volt vele sen­ki, a gépkocsivezetője meg oda se figyelt. Nem tudom, ismered-e ezt az érzést? Az em­ber őszinte örömmel, természetes nyíltság­gal közeledik valakihez és az savanyú pofát vág. Valahogy úgy érintett engem, mintha szemen köptek volna. Legszívesebben tovább megyek rögtön, ha nem nyújtja az ápolt ke­zét. Nyilván megorrontotta, hogy hülye vi­selkedése döbbentett meg. Hogy létem, csa­ládom felől érdeklődött. Említette, az idén végezte el az egyetemet. Gépészmérnöki dip­lomát szerzett. Az egyik gyárunk igazgatója. De ahogy ezt elmondta! Azt nem lehet utá­nozni. Látnod kellett volna. Amolyan sziru­pos műkedvességgel ejtett ki minden szót. Már tovább akartam menni, amikor egy má­sik csodakocsi fékezett mellettünk, s egy so­vány, jó ötvenes férfi szállt ki belőle. Kati ábrázata egyszeriben átszellemült. — Szervusz Tarodi elvtárs! Nahát, ez mi­lyen szerencse. Csodálatos, hogy összetalál­koztunk. Éppen meg akartalak látogatni. Ezzel belekarolt és megindultak befelé az épületbe.­­• J­a­pít ni lom neked mondani, kimertenem hogy egyik mi­­nisztériumunk előtt futottunk össze. Engem otthagyott faképnél El sem köszönt. Mint­ha nem is találkoztunk, beszéltünk volna. Látod öregem. Ez az, amit utálok. Hát ha már valaki feljebb kerül, miért felejti el, hogy honnan jött? Hát olyan szégyen az, ha valaki lakatos? Vagy azt hiszi, így előke­lőbb? Nem tudja, hogy az ilyesmi egyszerű­en butaság? Milyen kicsinyes, pocsék gon­dolkozás ez. Mennyire ellenkezik a pártszel­lemmel, meg egyáltalán a józan tisztesség­gel. Szerintem az igazi nagyság természe­tes, közvetlen. És — sajnos van elég az ilyen felfújt hólyagból. Még szerencse azért, hogy a rendesek vannak többen. Eh. De mit fog­lalkozom ennyit azzal a szeplős majommal. Köpök rá, öregem — szólt és a korsó után nyúlt, melyben szinte kínálta magát a hab­zó, világos sör. Kökény helyeslően bólintott és jót húzott a söréből. Andrássy András 1972. január 11. tizenöt éves dokumentum A felvétel 15 évvel ezelőtt, a munkásőrség megalakításának idején készült. Szovjet tiszt oktatja az ózdi — akkor még civil ruhás — munkásőröket a géppuska kezelésére. Ittasan vezetett A 39 éves Molnár Lajos OKV karbantartó lakatosnak Skoda gyártmányú személygépkocsija van. A múl év december 30-án pálinkát és bort fogyasztott, majd beült kocsijába és a Béke telepről elhajtott. Visszafelé jö­vet a rendőrjárőr igazoltatta, s miután ittasnak találta, vérvé­telre a kórházba szállították, ahol megállapítást nyert, hogy véré­ben 1,77 ezrelék alkohol van. Molnár Lajos, miután alkoholos befolyásoltság állapotában vezet­te járművét, megszegte a KRESZ 46. § 3. bekezdésében foglalt sza­bályt. Ügyét gyorsított eljárással az Ózdi Járásbiróság tárgyalta és ittas állapotban való jármű­­vezetés miatt 6 hónapi javító­­nevelő munkára kötelezte és melékbüntetésül a gépjármű-ve­zetéstől 6 hónapra eltiltotta. A Büntető Törvénykönyv módosításáról Mint ismeretes, 1972. ja­nuár 1-i hatállyal több mó­dosítást hajtottak végre a Büntető Törvénykönyvben. Elsősorban olyan paragrafu­sokra vonatkozik a módosí­tás, amely a változó poli­tikai, társadalmi és gazda­sági élet büntetőjoggal kap­csolatos körülményeinek már nem feleltek meg, nem szol­gálhatták tovább teljesség­gel a szocialista törvényke­zés általános követelményeit és normáit. A módosítás előkészítése során véleményeket, javasla­tokat kértek a jogászoktól, a büntetőjog szakembereitől, s e javaslatokat a ВТК-t mó­dosító törvényerejű rendelet megalkotásakor figyelembe vették. Hajdúné dr. Papp Edittel, az Ózdi Járásbíróság elnöké­vel beszélgettünk a módosí­tásról, annak jelentősebb részeiről. — Valóban szükséges volt a módosítás. Különösen a gazdasági jellegű bűncselek­mények elbírálásakor érzé­keltük mi, jogászok, hogy a ВТК már nem tette lehetővé a megfelelő mértékű diffe­renciálást. A gépjárművek számával arányosan növe­kedtek a közlekedési bűnese­tekkel kapcsolatos jogi és ítélkezési problémák, tehát ezen a területen is szüksé­gessé vált a törvénykönyv módosítása. — Szigorúbb lett, vagy eny­hébb a Büntető Törvénykönyv a módosítás nyomán? — Nem mondhatok igent vagy nemet. Inkább úgy fo­galmazhatok: jobban diffe­renciál az új változat, ezál­tal jelentősen hozzájárul az az ítélkezés megkönnyítésé­hez, a bűncselekmények még igazságosabb elbírálásához. Megkülönböztetünk e módo­sítás nyomán bűntettet és vétséget. Utóbbinál a bünte­tés mértéke enyhébb, nevelő szándékú, míg a bűntettek­nél, különösen a visszaesők esetében az elrettentés diffe­renciáltabb alkalmazása lesz az ítélkezés lényege. — Milyen esetekben alkalmaz­zák az életfogytig tartó ítélete­ket? — Az életfogytiglan olyan esetekben kerül alkalmazás­ra, ahol a halálbüntetés is megmaradt. Vannak esetek, amikor a 15 évi börtön eny­hének tűnik, a halálbünte-t tés viszont szigorú. A kettő közé lépett be most az élet­fogytig tartó büntetés. — A végrehajtási intézmények is változtak. Milyen végrehajtá­si fokozatokat különböztetnek m­eg január 1. óta? — A fogház a legenyhébb fokozat. Gondatlan cselek­ményekért kerülnek­ oda az elítéltek. Szándékos cselek­mények elkövetői börtönben töltik le büntetésüket, míg a visszaesőket szigorított bör­tönbüntetésre ítélik a bíró­ságok. A legszigorúbb végre­hajtási fokozat a fegyház. A többszörösen visszaeső bűnö­zők és a különösen súlyos bűncselekmények elkövetői kerülnek fegyházba.­­ Jelentősebb változásokat hajtottak végre a közlekedési bűntettekkel kapcsolatban. Hall­hatnánk erről is valamit? — Alapvető változás, hogy eddig a közlekedési kihágá­­sok által okozott következ­mény mértéke szerint bün­tettek a bíróságok. Most már a közlekedési szabályok meg­sértésének a mértéke az ítél­kezés alapja, az is tehát, hogy szándékos vagy vélet­len volt-e a balesetet okozó közlekedési szabálysértés. Megtiltja a törvény az ittas vezetést a fogatosok és ke­rékpárosok esetében is, ők sem vezethetnek alkoholos állapotban. — Váltó­, fák a hivatali bűn­­tettekkel kapcsolatos ítélkezési szempontok is. Milyen mérték­ben? — Szigorúbb lett az ítél­kezés a vesztegetések terén. A jogtalan előnyt adó sze­mély is bűnös, illetve bün­tethető. Tehát nemcsak azt ítéljük el a továbbiakban, aki pénzt va­gy más anyagi előnyt fogad el, hanem azo­kat is, akik ezt adják neki. Talán nem kell hangsúlyoz­nom, hogy ez a szigorítás a közéleti tisztaság megőrzését szolgálja. — Milyen módosításokat hoz­tak a vagyon elleni bűncselek­mények megítélésében? — Újításnak számít, hogy az önkiszolgáló boltban tör­ténő, bármilyen kis értékű lopás is bűncselekmény, bör­tönnel sújtható. Vagyon el­leni bűncselekményeknél megszűnt a halálbüntetés. A járműveknél megszűnik a jog­talan használat fogalma, ja­nuár 1-től kezdve ez is lo­pásnak minősül, és aszerint büntethető. Nem különböz­teti meg a törvény a társa­dalmi és a magántulajdont, egységes, vagyon elleni bűn­­cselekményként kerül elbí­rálásra mindkettő. — Végül a gazdasági bűncse­lekmények módosított elbírálá­sára kérnénk választ. — A népgazdaság sérel­mére elkövetett bűncselek­ményeknél több bűntettet különböztet meg a módosí­tott ВТК. Például az is bűn­cselekményt követ el, aki el­hanyagolja az anyagnyilván­tartások vezetését. — Végezetül még annyit mondanék el — fejezte be tájékoztatóját a bíróság el­nöke —, hogy súlyosbító kö­rülménynek számít ha egy bűncselekményt garázda, megbotránkoztató módon kö­vet el valaki. Magyar Tibor

Next