Ózdi Vasas, 1988 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-08 / 1. szám
2 eszmecsere II pártmkamentía! T A városi párt-végrehajtóbizottság december 27-én tartotta meg az elmúlt évi utolsó ülését, melynek napirendjén egyetlen téma, az éves munka értékelése szerepelt. A testület tagjait, az állandó meghívottakat dr. Molnár László, a városi pártbizottság első titkára, a napirend előadója köszöntötte. Megvonva az év mérlegét, egyebek mellett kiemelte, hogy a testületi ülések légkörére a nyílt, őszinte, kritikus és önkritikus hangnem volt a jellemző. A vb tagjai, s az állandó meghívottak — kiterjedt ismeretanyagra támaszkodva — megfelelő aktivitással vetek részt a napirendek tárgyalásában, így a testületi döntések, állásfoglalások demokratikus viták keretében nyerték el végleges formájukat. Az összegzést követő eszmecserében elsősorban a munkastílus-munkamódszer továbbfejlesztésével összefüggő kérdések kerültek terítékre. A testületi munka demokratizmusának erősítése (összhangban a társadalmunkban zajló demokratizálódási folyamattal) — emelték ki a hozzászólók — kiemelt feladat kell, hogy legyen az elkövetkezendő időszakban is, hiszen a politikai döntések kialakítása, a politikai célkitűzések hatékony megvalósítása az alapos tájékozódást, a gyors és hiteles tájékoztatást, a folyamatos információcserét, a széles körű érdekegyeztetést, a döntéshozatali mechanizmus korszerűsítését, az elvi és cselekvési egység folytonos megújítását egyaránt megköveteli. ózni VASAS Értesítés Értesítjük városunk lakosságát, hogy Ózd Város Tanácsa megalkotta az 1987. évi VI. sz. rendeletét a nem lakás céljára szolgáló építmények adómegállapítását szabályozó 1986. évi II. sz. rendeletének módosításáról. A tanácsrendelet 1987. december 10-én lépett hatályba, melyet az érdeklődők az Ózd Városi Tanács V. B. titkársági és szervezési osztályán (Ózd, Vörös Hadsereg út 30.) és a központi könyvtárban (Ózd, Árpád vezér út 29.) tekinthetnek meg. Ózd Városi Tanács V. B. titkársági és szervezési osztály Bábelőadás A három narancs szerelme című bábelőadásra kerül sor a Harlekin Bábszínház előadásában 8-án, pénteken a hangonyi művelődési házban 17 órától. Belépőjegy: 20 Ft. Városfejlesztés — kényszerpályán mozogva • Az esztendő fordulója a számvetés-tervkészítés időszaka a tanácsi munkában is. A pénzügyi, terv és munkaügyi osztályon ilyentájt készült az előzetes mérleg s ilyentájt ölt formát a város idei költségvetési és fejlesztési terve, mely februárban, illetve márciusban kerül majd a testületek asztalára. Az elmúlt esztendőben — tudtam meg Kispap Károly osztályvezetőtől — az intézmények működtetésérefenntartására 440 milliót fordított a város, a fejlesztési célkitűzések megvalósítására pedig közel 210 millió forintot költött el. Együttesen tehát mintegy 650 millió forint szolgálta a lakosság elátását-kiszolgálását, a település gyarapodását. A rendelkezésre álló pénzügyi keret — derült ki az elmondottakból — lehetővé tette az intézményi, városüzemeltetési feladatok maradéktalan ellátását, s alapot adott az éves tervben kitűzött fejlesztési elképzelések realizálására is. A nevelési központ megvalósítása például — iskolai szárnya szeptemberben, közművelődési szárnya decemberben került átadásra — városi szinten is számottevően javította az oktatási feltételeket, hiszen ma már az ózdi nebulók 90 százaléka egyműszakos „munkarendben” tanulhat. A közművesítés terén ugyancsak ugrásszerű fejlődésről lehet számot adni. Az ivóvíz-, szennyvíz- és gázvezeték-hálózat ugyanis nagymértékben gyarapodott megteremtve ezzel az alapját a közművel ellátott városrészek arányának további gyors ütemű fejlesztéséhez, összességében — summázta az elhangzottakat Kispap Károly — a gazdasági körülményekhez képest jó évet zárt a város. E megállapítás akkor is igaz, ha tekintetbe vesszük, hogy közel 50 millió forintnyi kölcsönt is igénybe kellett venni, hiszen az előrehozott, s így a régi áron megvalósított fejlesztések végül jelentős megtakarítást eredményeztek. Az 1987-es év tehát városfejlesztési szempontból sikeresnek minősíthető. De vajon mit hoz az új, az 1988-as esztendő? Ez évben ugyanis — hangzott el nemrégiben a megyei tanácselnökök munkaértekezletén — a tanácsok középtávú terveihez képest az összes állami eszközök mintegy 10 százalékkal csökkennek, ezen belül pedig a fejlesztési eszközök 35 százalékkal mérséklődnek. A központi pénzforrások apadását már az előző két évben is megérezte a város — kezdte a kilátások ecsetelését Kispap Károly —, hiszen 1986 87-ben 40 millió forintnyi bevételkiesést kellett elszenvedni, azon központi juttatásoknál, melyek a vállalati béradó és nyereség befizetésekhez kötődtek. Ez évben szintén laposabb lesz a tanácsi pénztárca az eredetileg tervezettnél, mivel a központi korlátozó intézkedések miatt 30 millió forint került elvonásra. Szűkíti a felhasználható pénzkeretet ezen kívül annak az 50 milliónak a visszafizetése is, melyet tavaly vettünk fel a fejlesztési célok mielőbbi, költségtakarékos megvalósítása érdekében. További megkötöttséget jelent az idei tervezésnél, hogy egy sor olyan feladatot is programba kell iktatni — munkahelyteremtés finanszírozása, távfűtési konténerek telepítése stb. — melyek szükségességével a VII. ötéves terv összeállításakor még nem kellett számolni. Mindezek jelzik: a pénzgazdálkodás sokkal keményebb feltételrendszerben folyik majd az idén mint az előző években, ráadásul olyan időszakban kell megküzdeni a hiánygazdálkodás gátjával, amikor az állampolgárok fokozódó türelmetlenségével és érzékenységével is számolni szükséges. 1988-ban — reálértékben — kevesebb pénz áll majd rendelkezésre az intézmények működtetésére-fenntartására, mint az előző esztendőben. Növekvő költségérzékenységgel, rugalmas, takarékos gazdálkodással, jobb szervezéssel, a feladatok megfelelő rangsorolásával azonban el lehet érni az eddigi színvonal fenntartását, egyes esetekben emelését is. A fejlesztéseket illetően viszont jelentősen feszültségekkel kell szembenézni 1988-ban. A bevétel kiesések, adósság-visszafizetés, többlet-feladatok, áremelkedések s forgalmi adók miatt ugyanis mintegy 100 millió forint fedezethiánnyal kell számolni amennyiben korábbi célkitűzéseinket nem kívánjuk számottevően megkurtítani. A jelenlegi időszak s az elkövetkezendő hetek legfontosabb feladata — húzta alá Kispap Károly — a kényszerpályán mozgó beruházások megvalósításához szükséges 100 millió forint „előteremtése”. Ennek érdekében nagyobb összegű bankhitel felvételével számolnak és tervbe vették lakossági kötvény kibocsátását is. Keresik továbbá a szorosabb pénzügyi együttműködés lehetőségét a térség gazdálkodó egységeivel s jelezték a város gondjait — kérve a támogatását — a felsőbb tanácsi szerveknek is, bízva abban, hogy elősegítik a feszítő gondok áthidalását. A városi tanács — mutatott rá az osztályvezető — a településfejlesztés prioritásain a gondok ellenére sem kíván változtatni. Továbbra is kiemelt figyelmet kap az infrastruktúra korszerűsítése a közműhálózat fejlesztése, a József Attila út (falu) térségében elkezdődik 35 OTP-lakás építése (ÓKÜ salakblokkból az ÖKÜ által) s előkésztés alatt áll egy sor kisebb horderejű beruházás is, melyek konkrét ütemezésére a végleges pénzügyi lehetőségek ismeretében kerülhet majd sor. (Városi tv, városközponti piac, Bolyki főút—Néphadsereg út összekötése, I. kerületi ABC, Centeri élelmiszerbolt stb.) A gazdálkodó egységek segítségében is bízva még az idén hozzálátnak továbbá a tornacsarnok megépítéséhez (átadása jövő nyárra tervezhető) a megkezdődik — a Művelődési Minisztérium pénzkeretéből — az I. kerületi kisegítő iskola és kollégium építése is, mely az elképzelések szerint 89 szeptemberére tető alá is kerülhet. A tűzoltó-laktanya viszont már ez év közepén beüzemelhet: az erre fordított pénzköltséget a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága teljes egészében átutalja a tanács számlájára. Miután napjainkban — jövőnket is megalapozandó — égető igény van a munkahelyválaszték bővítésére, ezért a munkahelyteremtő beruházásokat tanácsi eszközökkel is szükséges elősegíteni. Ez sajnos azzal jár, hogy az iparfejlesztéshez szükséges eszközöket a lakossági infrastrukturális fejlesztések rovására kell átcsoportosítani. A felsorolt gondok, a szűkülő pénzügyi lehetőségek ellenére (ötéves szinten az elvonás eléri a 150 millió forintot) a tanács mégis azt tűzi célul, hogy az eredeti elképzelések ne szenvedjenek kijavíthatatlan csorbát, s a lakosság — melynek anyagi támogatására, társadalmi munkájára továbbra is számít — ezután is érezze s élvezze a település fejlődését gyarapodását és gazdagodását. Tóth Gyula 199S. janier 8, ] Leltár közben, leltár után... Ha valaha, hát az elmúlt év végén, az idei elején különösen nem tartozott az irigyelt divatszakmák közé kereskedőnek lenni. Felvásárlási láz, karácsonyi csúcs előzte meg azt a pélbatételt, amit mi laikusok szinte csak az ilyenkor kitett táblácskáról ismerünk. Elnézést kérünk, leltározunk. Az idei leltár, az átárazási tennivalók tényleg felemésztették a pult másik oldalán állók utolsó erőtartalékait. Hogy hogyan élték túl ezeket a „válságos” napokat, milyen újdonságokat hozott számukra az egész — ez volt a fő szempont, amikor Ózd „bevásárlóközpontjának” üzleteibe kukkantottunk be. Első utunk a Centrum Áruházba vezetett, ahol utolsó napjához érkezett hétfőre a „munkacsúcs”. Duklesz Gábor igazgató először azt vázolta, milyen évet „koronázott meg” ez a három nap. Az utóbbi tíz év legkiemelkedőbb forgalmát bonyolítottuk le tavaly — értékelte a ritkaságszámba menő zsúfolt évet. 420 millió forgalmunk 122 millióval haladta meg az előző évit. Az élelmiszerfronton novemberben, decemberben jelentkező igényeket folyamatosan kielégítettük, míg bútor, tartás fogyasztási cikk terén már gondok jelentkeztek. A két ünnep között megkezdtük a leltárelőkészítő munkálatokat, természetesen a forgalommal párhuzamosan. — Kidolgoztak valamilyen taktikát a rendkívüli munka sikeres végrehajtásához? — Áruházunk 150 dolgozója fogott a munkálatokhoz. Az első két nap 12 órát, míg ma valószínűleg 10 órát töltünk itt bent. A túlórákért járó pénzt kifizetjük, de le is lehet csúsztatni. Elszámoltató leltárunk is arról árulkodik, hogy jó évünk volt. A munka második üteméhez szükséges információk némelyike késve, vagy tévesen érkezett meg, hiszen menet közben is változtak az árindexek. Azt a 8—10 tételt, amelynek nem tudjuk a pontos árát, egyelőre kivontuk a forgalomból. Különös nehézséget jelentett az azonosítás, hisz a csúcsforgalom miatt nem lehetett csoportosítani, szortírozni az árukat. Végül is a tervezett időre túljutottunk a dolgok nehezén. — Ahogy láthatja a „betévedő” vásárló, enyhén szólva „hiányos” az árukészlet. — Valóban, hisz’ 30 milliós készletünk mintegy 8 millióval kevesebb a szokásosnál. Mivel folyamatosan érkeznek az áruk, két hét alatt valószínűleg „feltöltődünk”. A közismert okok miatt biztos, hogy változni fog a kereslet, tartózkodóbbak lesznek a vevők az első hónapokban. Rendszeresen vizsgáljuk a forgalom összetételét, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassunk az új vásárlói szokásokhoz. Valószínűleg az olcsóbb árfekvésű áruk kerülnek előtérbe, miközben megfelelő arányban, de egyéb igényeket is ki kell elégítenünk. Ezt követően Kocsmárszki Ferenc áruforgalmi vezető kalauzolásával sétát tettünk az áruházban. Megtudtuk, hogy az áruk közel 80 százalékában bekövetkezett árváltozás feldolgozása milyen sokrétű feladatot rótt a dolgozókra, akik ottjártunkkor épp’ lázasan javítgatták a harisnyák, pulóverek és társaik „elavult” árait. Amikor egy vidáman, de annál serényebben ügyködő hölgykoszorúhoz léptem, éppen olyan munkát végeztek, amit mindennek lehet nevezni, csak felemelőnek nem. Ugyanis cipőfűzőket áraztak át 1,90-ről 1,70-re... És még mondja valaki, hogy csak fölfelé kúsznak az árak! Mint Visnovszki Peterné pénztáros elmondta, ilyen nagy osztályon tényleg képtelenség fejben tartani az árakat, ezért aztán szükség lesz a pénztár előtt sorakozók türelmére is. Kovács Győzőné a temérdek harisnya és zokni „rendbetétele” után már azt ecsetelte, hogy az alapanyagtól függően történt emelkedés és csökkenés, amit nekik is nehéz volt figyelemmel kísérni. A csecsemő- és gyermekrészleg dolgozói csupa „hihetetlenséget” tudtak elővarázsolni: guminadrágot 12,10 helyett 28-ért, tőkés import 68-as tipegőt 462-ért, mini méretű pulóverkét 404 forintért 210 helyett, vagy tündéri rózsaszín réklit 124- ért... Ráadásul ezekből méretenként nem egy, de nem is kettő kell! No, de az elmélázás helyett „felvidítottak” olcsóbb munkaruhákkal, bőrárukkal, irhákkal. Mindez addig tartott, míg Nagy Jánosné szintvezető be nem vezetett a dobozokban katonásan sorakozó lábbelik közé. Elfogulatlanul megállapíthattuk, hogy a gyerekcipők „szekciója” sem áll majd a népszerűségi lista élén, hiszen akadt itt 25-ös csizma 658-ért, amit még az ott dolgozók is megcsodáltak. S csak megerősíteni tudtak abban a hitemben, hogy kevesebb lenne a panasz, ha a minőség is elérné a csillagászati árat... — Szemet igénylő, rendkívül pontosságot, figyelmet kívánó volt ez a munka, hiszen úgy kellett a több ezer árucikkel foglalkozni, hogy a kíváncsi vevő úgyis felki van zárva — avattak be a kulisszatitkokba. Persze, a kíváncsi vevő úgyis felemeli a ragasztott cédulát, hogy láthassa a régi árat. A földszinten dolgozók azt emelték ki, hogy az idén ők is kimerültebbek az átlagosnál, hiszen többségük családanya, akire otthon a második műszak várt. Kuriózumként egy francia parfüm jött szóba, amely csekély 3800 forintért kelleti magát 2800 helyett. Úgy kell neki... vagy leendő gazdájának? Körképünk következő állomása a Gyújtó étterem volt, ahol „tombolt” az ebédidő. Ebben a 2. osztályú egységben az üzemi menü 28,50, az ebédidőben fogyasztott ételek ára 2,3 forinttal lett „kerekebb”. Csontlevest 6,70 helyett 7-ért, rántott bordát 55,60 helyett 57-ért fogyaszthat az éhes betérő. Teleki Gyula üzletvezető szerint az első napok mérlege kedvező, hiszen a forgalom a vártnál jobban alakult. A Tulipán Áruházban kísérteties csend honolt, pedig itt már nyitott ajtókkal várták a vásárlókat. A dolgozók a leltár miatt szilveszterkor fél kilenckor innen mehettek mulatni, már ha a fáradtságtól maradt energiájuk. Pallagi Andrásné boltvezető-helyettes és Tóth Andrásné eladó annak adott hangot, hogy az idei akár két leltárral is felért. Az „uborkaszezon” véleményük szerint ilyenkor általános, hiszen többnyire a karácsonyi ajándékok cseréje miatt téved be vásárló. No, meg most kíváncsiskodó, szemlélgető, olykorolykor hümmögő „vevőjelöltjük” is akad. A Bükk ABC-ben járva Petrus István vezető azt emelte ki, hogy azért volt rendkívüli e leltározási munka, mert a korábbi egy ár helyett néggyel kellett foglalkozniuk. Ráadásul a segédlet sem volt tökéletes, kellően átgondolt. Egy nagyon erős decemberi forgalom után kezdtek neki 2—3- án, egy megrövidített ünnep után a munkának. Hogy mit is lehet kívánni a vevőtől? Türelmet, jószándékú megértést és azt, hogy ne szándékosságot lásson akkor, ha a kerekítésből adódó filléres eltéréssel találkozik egyes boltokban. Elhihetik, új ez az egész a kereskedelemnek is. Folyamatosan árazzák át a beérkező árukat, és bizony nekik is tanulóidő kell a belerázódáshoz . Ebből hétfőn én magam is kivettem a részem, amikor a tejbüfében megfelelő ár híján nem tudtak adni egy hölgynek az áhított csokiból, vagy amikor kedvenc Budapest sajtom árát kutatták perceken keresztül, hisz* egyetlen pénztáros feje sem káptalan. Csak az ne legyen, hogy mire túljutunk az említett tanulóidőn, máris kezdhetjük március körül az újabbat... Hözolte Marianna ! Tetőzött a „munkaláz” hétfőn a Centrum Áruházban, átárazási tünetekkel kísérveFotó: Vargáné