Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Justh Zsigmond meghalt
JUSTH ZSIGMOND MEGHALT Cannes-ból leverő hírt hoz a távíró: Justh Zsigmond, a magyar írók egyik legrokonszenvesebbje, meghalt. Az úri társadalom köreiben mély részvétet kelt ez a hír, mert a megboldogult egyik elkényeztetett kedvence volt az egész európai szocietásnak. Egyformán szerették őt a budapesti mágnás-szalonokban és a párisi világszalonokban. Magas alakja, rokonszenves, érdekes arca, mély tüzű és mégis oly szelíd tekintetű kék szemei bárhol jelentek is meg, mindenhol szívesen, szeretettel fogadták. Nagy műveltsége, szerény modora, végtelen kedves, előkelő társalgása minden szalonban első helyet biztosítottak neki. És könnyes szemmel hallották a szomorú hírt a szent-tornyai parasztházak lakói is, akik benne második apjukat, igazi pártfogójukat veszítették. Hosszasan, kitartóan, nagy lelkierővel viaskodott a halállal, évek óta magában hordozta az emésztő kórt, amelynek gyógyítására gyönge volt az orvosok tudománya, erőtlen a természet reorganizáló ereje. Járta az indiákat, felkereste Egyiptom balzsamos levegőjét, Olaszországot, Dél-Franciaországot, hiába, a halál csírája vele ment s folytatta bomlasztó munkáját. A nyarat rendesen Szent-Tornyán töltötte. A nagy családi kastély ilyenkor megtelt vendégekkel, írók és művészek adtak egymásnak találkozót Szent-Tornyán ski 56