Supka Géza: 1848. A márciusi forradalom előzményei, lefolyása, társadalmi jelentőssége (Budapest, 1938)
I. Csend a vihar előtt
„sürgetni fogjuk a törvényen kívül behozott, minden tekintetben annyira káros könyvvizsgálat eltörlését", — amikor azonban aztán az országgyűlési ifjúság 48 március 3-án beadott az alsótáblához egy előterjesztést a sajtószabadság érdekében, akkor bizony maga Kossuth volt az, aki e beadvány tárgyalását megakadályozta. Tulajdonképpen az egyetlen ember széles e hazában, aki valósággal viharmadár módjára minden idegszálával előre érezte a bekövetkezendőket: Petőfi volt. Heves, fékezhetlen temperamentuma már 48 januáriusában pattanásig feszült volt s Lendvayéknál ebédelvén, a feketekávénál a vele vitatkozó Baumüller tanárt egyszerre csak császári talpnyalónak nevezte s ingerülten otthagyta a társaságot. Kicsit talán az is előjelnek számítható, hogy a Nemzeti Színházban februárius 20-án egy „Ludas Matyi" c. darab került nagy siker mellett színre, bár a cenzúraviszonyokat ismerve, ez a darab aligha üthetett meg túlságosan forradalmi hangokat s nem igen pótolhatta Beaumarchais „Figaro"-jának szerepét a nagy francia forradalom előjátékában. Ekkor, március 1-én megérkezett Pozsonyba a francia köztársaság kikiáltásának híre. A sajtó ugyan, a cenzúra intézkedése folytán, csak március 5-én adhatott holmi száraz közlést a februárius 22—24 között lejátszódott párisi mozgalomról, de a pozsonyi országgyűlésen a hír leírhatatlan hatást keltett. Kossuth rögtön megkérte barátait, hogy másnap gyűljenek össze az ő szállásán magántanácskozásra. A hír Pesten, a „radikalizmus vigéceinél", természetesen még elemibb hatást váltott ki. Petőfivel már alig lehetett bírni. Amikor március 6-án tudomására jutott, hogy Metternich Kossuthot Hundskerl-nek nevezte, Petőfi a nyílt ucca során magából kikelve kezdett kiáltozni: — Agyon fogjuk ütni a gazembert! Paprikást főzünk belőle! Barátai csak váltig csitítgatták, hogy csendesebben beszéljen, még meghallhatja valamilyen rendőrspión, mire Petőfi csak azért is még hangosabban vágta nekik oda: 68