Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-09-11 / 36. szám
A z út mellett egy dombon álltak, azazhogy nem mindenki, mert Leisztner Klári például éppen a „nadrágféket” próbálta ki. A fék jó volt, Klári nem csúszott le egészen a partszakadék oldalán, viszont a por, amelyet felvert, mindent belepett körülötte, még a kedves vendégeket is, akik ezesetben mi voltunk. Azt hiszem, elrobogtunk volna mellettük, ha messzire látszó zászlójuk le nem stoppol egy időre bennünket. — Milyen társaság ez itt? — kérdeztük. — Barátok vagyunk. Játszunk. Bár ez a játék elég komoly, hiszen őrsi búvóhelyeket keresünk — felelte egyikük. — Búvóhelyeket? Egy nem elég? — Nem, mert különböző őrsökből vagyunk. Úgy gondoltuk, együtt könnyebb jó búvóhelyeket felfedezni. Az én őrsömnek már találtunk is. Ott az akácosban — mutatott a jobboldali erdőre Rapcsányi Éva. — Az őrsi összejöveteleket nem akarom az iskolában „négy szomorú szürke fal” között tartani. Amíg jó idő van, gyerünk a szabadba! КАШ VAG Dunagyöngy A TÖBBIEK MÁR FELÉRTEK A DOMBRA TERVEZGETNEK A LÁNYOK - HOGYAN LEHETNE