Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-09-11 / 36. szám
Legutóbb hatalmas kérdőjelet tettünk a Pajtás Kupa országos döntőjébe jutott nyolc csapat neve mellé. Megvédi a serleget a tavalyi győztes Barcsi Olimpia? Új név kerül a trófeára - és ha igen, melyik csapaté? Befut egy „titkos esélyes”, vagy győznek a „Nagy Nevek”? Még jó, hogy a Pajtás Kupa mérkőzései nem szerepelnek a totóban. Mert ki hitte volna, hogy a Győri Rába - csaknem kétszáz mérkőzéssel, gólzáporos győzelmekkel a háta mögött - kénytelen lesz beérni a negyedik hellyel? És Kispest... Az a föld, amely Bozsikot, Puskást, Kocsist adta a magyar futballnak, meghajol - kénytelen meghajolni - hét vidéki csapat nagyobb tudása előtt. És itt álljunk meg egy percre. Előttem fekszik egy táblázat az NB I-es labdarúgó-csapatokról és játékosairól. Hét fővárosi és kilenc vidéki együttes játszik az első osztályban, s közülük csupán három - az Újpesti Dózsa, a Ferencváros és a Bp. Honvéd - esélyes a bajnoki cím megszerzésére. A vidék? Amióta a nemzeti bajnokságért játszanak a legjobb magyar csapatok, kétszer nyert vidéki együttes bajnokságot. 1943/44-ben a Nagyváradi AC diadalmaskodott, s húsz évre rá - az 1963. évi félforduló bajnokságban - a Győri ETO. Az érem másik oldala: a fővárosi élcsapatok játékosainak hetvenöt százaléka vidéken született, ott ismerkedett meg a labdarúgással, s csak „félig érett" futballista korában került fel Budapestre. Nem vitás tehát, hogy a játék bölcsőjét vidéken ringatják. Ha úgy tetszik, a Pajtás Kupa a „bölcső”. 1367 csapat csaknem 15 ezer játékosát szólította a pályákra a kupa kiírása, a 41 ezer mérkőzés, a 287 ezer gól pedig önmagáért beszél. ,Nem kell ahhoz csillagjásnak lenni", hogy megjövendöljük: a jövő NB I-es játékosai, válogatottjai ezen a nyáron csaknem kivétel nélkül „labdába rúgtak" a Pajtás Kupa mérkőzéseken. KALAP HELYETT SERLEG Szívesen elkalandozna az ember, hiszen a Pajtás Kupa ürügyén szólhatnánk a magyar futball országos gondjairól, s azok közül is a legnagyobbikról, az utánpótlás kérdéséről... De a kupadöntőről lévén szó - illik a krónikásnak a témánál maradni. Tehát: Somogyból, Bácsból, a Nyírségből, a Mátra aljáról, a Rába-mentéről, a Jászságból hajnali vonatok hozták a csapatokat. Játékosok, edzők, csapatvezetők, szurkoló szülők, testvérek, barátok játszották le gondolatban a döntő mérkőzéseit. A képzelt gólok mellé a vonatkerekek csattogása szolgáltatta az aláfestő zenét, s ezt nagyszerűen behelyettesíthették tapssal, örömújongással. Ahány csapat, annyi vélt győzelem.