Pajtás, 1970. július-decenber (25. évfolyam, 26-52. szám)
1970-11-19 / 46. szám
ALAKSZA TAMÁS: hegyes szakállú, sápadt, sovány férfi a fóliánsokkal zsúfolt hatalmas tölgyfaasztalra könyökölt, gyulladt szemekkel nézte az előtte kiterített rajzot. A gyertya lángja meglebbent a léghuzattól, amikor nyílt az ajtó, de ő csak akkor rezzent meg, amikor egy kéz a vállára nehezedett. — A csillagok állását tanulmányozza, császári főasztrológus uram? És mi vagyon megírva az ég könyvében? Amaz szomorúan elmosolyodott. — Csak négy betű a különbség... csak négy betű! Ámbár csinálok én itt horoszkópokat, titokzatos ábrákat ... de nem asztrológus, azaz csillagjós vagyok én, hanem asztronómus. Csillagvizsgáló. Üdvözlöm itt nálam, az odúmban, kincstárnok úr. Jó egészsége legyen! — nyújtott kezet az érkezőnek. A kincstárnok, alacsony, kövér, vörös arcú, ősz férfi udvariasan kék-ezüst díszű ruhájába törölte izzadó tenyerét. — Magának is minden jót, Kepler úr! őfelségétől jövök — tette hozzá sietősen. — Rudolf császártól? Hát még nem felejtette el, hogy élek? Hónapok óta a színe elé nem enged, merthogy megsértettem, amikor egyik zajos vigalmából a csillagaimhoz akartam szökni, de nem ám horoszkópot csinálni, hanem megfigyelni a konstellációt, ami... — Pedig most is éppen horoszkópról van szó, Kepler úr! Nagy követjárás van az udvarnál, és a császár kíváncsi, melyiktől mit vár. Melyik hatalommal érdemes barátkozni, melyiknek üzenjen hadat! A csillagász bosszúsan az asztalra csapott. — Ha Rudolf nem tudja, hogy mi hasznos az országnak, mondjon le a trónról. Mit tudják azt a csillagok, hogy milyen jövőt hordozunk mi magunkban? Távoli világok fénye mit törődik mivelünk? — Főasztrológus uram! — emelte fel hangját a kis ember. — A csengő aranyakat kegyelmed nem azért kapja, hogy ellentmondjon! Kepler két ujjával megdörzsölte fáradt, vöröslő szemét. — Persze. Udvari ember vagyok. Tudom. Csak az a baj, hogy elhalmoznak ilyen gyerekjátéknak való feladatokkal, ha a császár nem, akkor a felséges asszony, ha ő nem, az udvarhölgyek, ha azok nem, a főtisztek ... és a tudományos stúdiumaimban meg nem haladok előre egy tapodtat sem. A kincstárnok az asztalon heverő rajzra mutatott. — És, ha meg nem sértem .. . min munkálkodik, ami olyan fontos, hogy a császárnak is sorára kell várnia? A csillagász figyelmesen látogatója szemébe nézett. A gyöngyöző homlok eresze alatt a mélyen ülő erezett, kék szemekben mintha jó szándékú kíváncsiság, sőt némi értelem csillant volna meg. Aztán megfordította a rajzot, hogy mindketten jól láthassák. — Ért a mathézishez, a számolás és mérés tudományához? — Tudom a tabulát... Például: nyolcszor nyolc az... — Nos, ha megnézi ezt a csillagképet — vágott a szavába Kepler —, akkor láttatja, hogy én itt a Napot meg a bolygók pályáját rajzoltam le. Megfigyelések és számolások után rájöttem, hogy Kopernikusznak nincs igaza. — Kopernikusznak? Annak a lengyelnek, aki azt állította, hogy nem a Föld a mindenség közepe, hanem a Nap, és a bolygók a Nap körül keringenek? A csillagász meglepődve, elismerő mozdulattal bókolt. — Kincstárnok uram igen tájékozott ... De mindebben Kopernikusznak igaza volt. Csak nem tudott teljesen pontos számításokat végezni, és ezért úgy vélte, hogy a Föld kör alakú pályán mozog. — És nem? — Nézze csak. Ellipszis a pálya alakja. Az egyik gyújtópontban áll a Nap. A Föld úgy iramlik feléje, mint a hulló kő. Egyre sebesebben, aztán elszáguld mellette, és akár a kocsiversenyző a palánknál, kis ívben bekanyarodik, az ellipszis túlsó ágán távolodni kezd, mindinkább lassulva. .. — No, és? — Nem érti? Az első nagy felfedezésem, hogy a Föld pályája ellipszis. És ezt tételbe tudom foglalni, matematikailag tudom bizonyítani. Másodszor, rájöttem egy érdekes dologra! — Éspedig? — Ma november huszadika van. — Egy pontot rajzolt az ellipszisre, és a pontot egy gyors tollvonással összekötötte a Napot jelképező áb- 18