Pajtás, 1971. július-december (26. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-22 / 29. szám

2 KÖCSÖGDUDA A TÁBORBAN Ki ápolhatja jobban a szép zenei hagyományo­kat, mint éppen a zenész úttörők? Ezt bizonyítja felvételünk is, amely az út­törőzenekarok kéthetes fel­­sőtárkányi táborában ké­szült. A somogysámsoniak citerazenekarának régi, úgynevezett köcsögdudája is volt, amelyet különösen a budapesti lányok tanul­mányoztak nagy érdeklő­déssel. A PTI JELENTI TANYAI RIPORTEREK Ezek a csinos lányok és fiúk az Ózd-tanyai iskola „rádióriporterei”. Éppen búcsúadásukat tartják, ami azért is érdekes, mert helyet adnak már az új riportereknek is. Hadd legyen egy kis tapasztalatuk a szerkesztésben. Elhatároz­ták, hogy a nyáron szalagra rögzítik az élmé­nyeket, és ezek javát az ifjú „szerkesztőség” szeptembertől folyamatosan közli az iskolará­­dióban. Vidám nyarat, eredményes munkát kívánunk minden ifjú riporternek! ZÁSZLÓFELVONÁS ZÁNKÁN Új és nagyszerű dátum az úttörők történelemköny­vében ! 1971. július 10-én 16 óra­kor megszólaltak a harso­nák és a szikrázó napsü­tésben a zánkai úttörővá­ros első lakói előtt öt út­törő behozta a zászlót. A háttérben a Balaton. A kéken tükröződő víz visszaverte az árbócrúdra fölkúszó zászló képét. Ezentúl már minden év­ben a zászlófelvonás jelzi a tó vizét szelő, a tábor kikötőjében horgonyvetés­re engedélyt kérő hajók­nak: az úttörők városa is­mét benépesült. A nyár ezernyi magyar és testvér, külföldi úttörőt köszönt. Mert ez a város mind­nyájunké. Szabó Ferenc elvtárs, szövetségünk főtitkára adott engedélyt a tábor hi­vatalos megnyitására. Ott voltak mozgalmunk vete­ránjai, eljöttek az építők, hogy gyönyörködjenek munkájuk eredményében. Mert a tábor minden rossz előjel, késés és nehézség ellenére a tervezett időben megnyithatta a kapuit. És büszkék az első tábo­­rozók is, akik bebizonyí­tották: valóban a legjob­bak, rászolgáltak a jubi­leumi, megnyitó tábor di­csőségére. Nem vártak másra, maguk is hozzálát­tak az épületek végleges rendbehozatalához, a taka­rításhoz. A zászló új város, igazi úttörők városának kikötő­jében lobog. A HÉT VICCE Az egyik tábor­ban a mókames­ter azon fárado­zik, hogy neve­tésre bírja hall­gatóságát. Min­den hiába. Végül dühösen így szól: — Remélem, hogy a vicceimen ha máskor nem, hát jövőre fogtok nevetni! Mire valaki megjegyezte: — Lehetetlen! Hiszen tavaly már nevettünk rajtuk . . . írjon sok Újat nekünk Gergely Mártát, a Kis­dobos című lap főszerkesz­tőjét, sok-sok ifjúsági re­gény szerzőjét nyugállo­mányba vonulása alkalmá­ból a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A népszerű írónőt — aki egy időben a Pajtást is szer­kesztette — jól ismerik olvasóink is. A Kicsi a bors, a Szöszi, az Ugy, és a többi könyve tíz- és tíz­ezrek kedves olvasmánya. Magas kitüntetéséhez szívből gratulálunk és jó egészséget kívánunk a megérdemelt pihenőhöz. Olvasóink nevében arra kérjük Gergely Mártát, hogy írjon nekünk sok új könyvet.

Next