Pajtás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
Szűcs Istvánná két hónapja áll szövetségünk élén. Azért kopogtattam be hozzá, hogy bemutassam olvasóinknak, megkérjem, értékelje a mögöttünk hagyott év tetteit, beszéljen az új esztendő várható eseményeiről. Amikor elfoglalta új tisztségét, az újságok közölték életútjának jelentősebb állomásait. Megírták, hogy 1941. május 9-én született, szegényparaszti családban nevelkedett. Édesapja a felszabadulás után a Dömsödi Petőfi Termelőszövetkezet tagja volt. Apajpusztán és Dömsödön járt általános iskolába, a középiskolát pedig Ráckevén végezte el. Tanulmányait előbb a Szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta, általános iskolai tanári oklevelet szerzett Beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol az elsőt újabb diplomával toldotta meg. Fizika szakos középiskolai tanár lett. 1963-tól 1966-ig tanársegédként Szegeden dolgozott, oktatói munkája mellett a Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságának titkára volt. Később a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központjába került, s 1971- ben a Központi Bizottság titkárává választották. Egy négy és fél éves kisfiú édesanyja, férje tudományos kutató. Nyugodtan leírhatom azt, hogy élete a szocializmus egyik legszebb „karrier-regénye”. Dicsérete új világunknak, amely lehetővé tette, hogy a pusztai kislány országos hírű vezetővé váljon. Úttörő volt, s most a főtitkár posztján intézi szövetségünk ügyeit. Tanárnak készült, s övé a legnagyobb „katedra", ahol milliókhoz szólhat; emberségre, a szépre, a jóra taníthatja a kék és vörös nyakkendős fiúkat, lányokat. Mielőtt felkerestem, egymásnak adták a kilincset a látogatók, de amikor megemlítettem a gyerekeket, akiket nagyon szeret, eltűntek arcáról a fáradtság felhői, mosolygós fiatalasszonnyá változott. — Beszélgetésünket egy személyes jellegű kérdéssel kezdeném. Úttörőként mi volt a tisztsége? — Őrsvezető voltam. — Szeretném, ha felelevenítené a csapatban töltött idő legszebb emlékét. — Ha Apajpusztára gondolok, egykori barátaim jutnak eszembe, a közösség, amelyben emberré formálódtam. Kis csapatunk maroknyi had volt, de amikor megfogtuk egymás kezét, rájöttünk, hogy együtt erősek vagyunk. „Tűzvivők” lettünk a pusztán. Lelkesedésünk másokat is lángra lobbantott, tettre serkentett. Iskolánk egy rideg kastélyban kapott helyet, s mi addig ügyeskedtünk, szépítgettük, amíg kellemes otthonná vált. Szabad időnkben munkára szegődtünk, jókat játszottunk. Az állami gazdaság munkásaival dolgoztunk a földeken. Segítettünk a vetésnél, a betakarításnál. Kirándulásokat, sportvetélkedőket szerveztünk. Izgalmas kerékpártúrákon vettünk részt. Szorgalmasan gyűjtöttük a filléreket, hogy a fővárosba utazhassunk, láthassuk a Vidámparkot, az Állatkertet, a színházi előadásokat. — Apajpuszta után Dömsödön járt iskolába. — Itt értettem meg igazán, hogy mit jelent az ember életében a társak segítése. A dömsödiek számára én csak egy idegen lány voltam. De amikor megtudták, hogy Apajpusztán nem volt módomban oroszt tanulni, pártfogásba vettek, mindent megtettek, hogy pótoljam a hiányt. — Ea most volna úttörő, mit tenne legsürgősebben? — Azt, amit régen is tettem. Legfontosabb kötelességemnek tartanám, hogy tehetségem, tudásom szerint tanuljak, úttörőtörvényünk szerint éljek. Arra buzdítanám a többieket, hogy cselekvően vegyenek részt a kollektíva munkájában. Kezdeményezném, hogy összejöveteleink érdekesek, vidámak, játékosak legyenek. — Tudom, hogy már a KISZ KB titkáraként is nagy figyelemmel kisérte az úttörő expedíciót. Miként értékeli az eddig végzett munkát? — A Nem térkép e táj... expedíció már eddig is jó alkalmat nyújtott a gyerekeknek a lakóhely, a szocialista létesítmények megismerésére. Felfedezhették a múltat, a jelenben a jövő páratlan termést ígérő hajtásait is. Az élet, a valóság rejtett titkait, mindazt, amit csak az érthet meg, akinek „nem térkép” csupán e táj, akinek hazája e föld. Ha expedíciós őrsöket látok, mindig arra gondolok, hogy a kis társaság egyegy országrész kincsei mellett a közös munka szépségeit is megleli. Azt tartom követésre méltónak, ha az expedíció elsősorban az ember megismerését tűzi ki célul, ha az alkotások mögött meglátja a különböző sorsokat, azokat, akik létrehoztak itt mindent önmagunkat is fel kell fedezni. Kutatnunk kell, miként tehetünk többet csapatunk javára. тшш