Pajtás, 1978. szeptember-december (33. évfolyam, 23-38. szám)

1978-11-09 / 32. szám

kicsi, de barátságos. Vá­gyódásukat a lombos fák, virágok, fűvel benőtt terek után csak erősíti a telep lombtalansága, az irdatlan betonrengeteg, ahol lassan születnek a játszóterek, a meglevők pedig tönkre­mennek. Védnökség a parkok fölött — A zöldfelület kialakí­tása négyzetméterenként 150 forint — számol Kecs­kés Tibor. — Az ország 90 millió négyzetméternyire becsülhető zöldterülete te­hát 13 és fél milliárdba ke­rülnie. Fenntartására éven­te csak egymilliárdot költ­het államunk. Zsitvai Antalné, a Fővá­rosi Kertészeti Vállalat parkvédelmi osztályvezető­je, pontos adatokat közöl a játszóterek rongálásáról: — A budapesti parkok­ban, játszótereken okozott kár összege évente 8 millió forint. Milliókat fizetünk parképítésre, és a meglevők gondozására. A jövőben ezt már sem pénzzel, sem mun­kával nem győzzük, ezért fokozottabban igényeljük a lakosság segítségét. — Gondoltak-e az úttö­rők bevonására? — őket semmiképp sem akarjuk kihagyni. A Haza­fias Népfront vállalta a környezetvédelmi őrségek fölötti gondnokságot. Most indult egy kezdeményezés is. A X. kerületi úttörő­­elnökség indítványára elha­tároztuk, hogy együttműkö­dési megállapodást kötünk a kerület 18 iskolájának út­törőcsapatával. Környezetvédelmi törvé­nyünk kimondja, hogy min­denkinek joga van a tiszta, egészséges, szép környezet­hez. Ez a jog egyben köte­lességet is jelent. Az úttö­rőknek is többet kell ten­niük érte. Vadas Zsuzsa Fotó: Gámán Gábor

Next