Pajtás, 1983. szeptember-november (38. évfolyam, 20-32. szám)

1983-09-08 / 21. szám

Vajon miféle megméret­tetés is ez a „Ki mit tud?”, pontosabban: kinek a meg­mérettetése? Az akarat, a szorga­lom, a tehetség ünnepének lehet­tünk részesei, fiatalokat láthattunk, akik nagy erőfeszítéssel haladnak vágyaik megvalósítása, kiteljesítése felé. Életelemük a munka, életfor­májuk a szorgalom, jellemük formá­lója a hit. Csík Сайта olyan, mint bármelyik tizenhét éves lány, mégis egy kicsit más. Másféleségének tit­kát csak akkor érthettük meg, ami­kor leült a zongorához és játszani kezdett. * Sokáig kell várnom, amíg felve­szik a kagylót a Csík-lakásban. — Nem, nem Laura, én Bea va­gyok, a húga — szólt a készülékbe a tizenkét éves Beatrix, aki hege­dűjátékával bűvölte el az elődöntő közönségét, de sajnos, a döntőbe nem sikerült bejutnia. A háttérben zongoraszó hallat­szik, tehát Laura is otthon van. — Igen, én játszottam — mondja másnap, beszélgetésünk kezdetén. — Gyakoroltam egy kicsit. — Mindig örömmel ültél le a zon­gorához? — Ó, nem, ötéves koromban kezdtem, s akkoriban inkább nyűg­nek­ éreztem. Szívesebben rohantam volna a többiekkel játszani, de to­vább kellett nyúznom a billentyű­ket ... — Kényszerítettek?! — Nem nevezném kényszernek. A családunkban mindenki zenész, el­képzelhetetlen lett volna, hogy ne próbáljuk ki az én tehetségemet is. Csak a zongorára figyelt Amikor először láthattunk a kép­ernyőn, ahogy a jupiterlámpák fé­nyében karcsún és elegánsan kisé­tált a színpadra, és leült a billen­tyűkhöz, rögtön feltűnt valami. Nem figyelt senkire és semmire, csak a zongorára. De arra úgy, hogy még izgulni is elfelejtett. Miután produk­ciója végén leütötte az utolsó ak­kordot, elmosolyodott... — Mióta jelent boldogságot a já­ték? — Tizennégy éves koromban első díjat nyertem az országos középis­kolai versenyen, amihez Kocsis Zol­tán gratulált. Ekkor éreztem meg úgy istenigazából, hogy érdemes csinálni. Rohanó világunkban egyre szür­kébbek lesznek az emberi kapcsola­tok, hovatovább már arra sem lesz időnk, hogy barátkozzunk. Laurá­nak is kevés az ideje. Négy-öt órát gyakorol naponta, a délelőttiét pe­dig az iskolában tölti. A Bartók Bét

Next