Paksi Tükör, 1994 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1994 / 1. szám

Kaszás Zoltán: Egy igazi forró nyár A Paksi Mozaik betiltott 10. számában jelent volna meg. / / Ó, ti kamaszkori nyarak! O, ti kamaszkori tiszta érzések! Minden fekete-fehér volt. Mindent besoroltunk, mi a jó, mi a rossz. A felnőtteket lenéztük, gépeknek tekintettük őket. Nem tetszett, hogy akkor is engedelmeskednek, ha önmaguknak ezáltal fájdalmat okoznak. Hogy hazudnak. Mi viszont erősek, lendületesek voltunk. Ha előre néztünk, minden horizont tágan hívogató volt. Azt hittük, hogy áttörjük a korlátokat és átlépünk a szakadék felett. Aztán azon a nyáron először döbbentünk rá, hogy mi is csak nyolcvan centiset lépünk. Forró nyár volt. És hosszú. És száraz. Az építő­táborba menet azzal szórakoztunk a vonat peronján, hogy mindig ha állo­másra értünk, odatömörültünk az ajtóhoz, hevesen integettünk, óbégattunk, hogy itt nincs hely, itt ne tessék... Jó hecc volt, az idő is múlt, lestük, melyik lesz majd a felszálló oldal. Azt hiszem, a Doki találta ki a dolgot, a Misi, Ijjas Misi - mi csak Nyuszkának hívtuk - egész délután a badacsonyi naplementéről áradozott, nem lehetett levakarni az ablakról sem. A táborban aztán elkezdődtek a kitolások. Először Dzsoni pizsamáját kötöztük össze a Feróéval. Aztán Ványa ágysodronyát lazítottuk ki, úgyhogy amikor szokása szerint eldobta magát az ágyon, nagy reccsenés, és Ványa ijedt képpel, széttárt kézzel-lábbal hevert a földön. Kint a vasúti töltésen a 35 fokban azzal szórakoztunk, hogy megittuk egymás elől a vizet.­­Szegény Nyuszka nem győzött szaladni, pedig volt úgy, hogy két kilométerre volt csak kút. Egyébként vele is kitoltunk, de ő túlságosan érzékeny volt, hogy értse a humort. Mindig olyan szenvedő képet vágott szegény, mint Krisztus a kereszten.­­Velem is kibabráltak a Sanyóék. Én mindig úgy ébredek, hogy ordító szamárként ásítok és messze magasra nyújtom a kezeimet. Sanyóék meg a vállam iránt bekenték a sátorlapot fogkrémmel... Persze, belém fagyott az ásítás. Sanyo meg a Doki majd megszakadtak. Egyébként a Dokit az apja - valódi doki - várta, és itthagyta drága fiacskájának a Wartburgját. Na, ezután nem lehetett bírni a Dokival. Az ugyan igaz, hogy mi is élveztük az autókázást délutánonként, azzal mentünk még a pár száz méterre lévő strandra is. Persze, az a sok sületlen csibe úgy körülrajongta ezt a pojácát, mint lepkék este a villanykörtét. Mi hatan ekkor véd- és dacszövetséget kötöttünk, hogy bosszút állunk ezen a kéjencen. Alig vártuk a másnap két órát, hogy meló után mehessünk zuhanyozni a jó hidegvi­zes tusolóba. A fürdés után a klasszul vizes törölközőkkel ostorozni kezdtük a Dokit. Csuklóból lazán előrelendíteni a ruhát, aztán visszarántani. Mit mondjak, csodálatos fegyver... Szegény Doki csupa kék-zöld folt lett, és még csak nem is jött rá, hogy miért kapta, azt hitte, a szokásos zuhany utáni hülyülés, így kocsi és Doki nélkül - nem mert így fürdőgatyát húzni - mentünk a strandra, ahol persze jól kiélveztük győzelmünket a csa­jokkal. Szegény Dokinak el kellett mennie a tábor orvosához. Még ma is megremeg a szí­vem, ha rágondolok. A tábor orvos egy gyakorló éves orvostanhallgató lány volt, Máriának hívta mindenki a táborban, már bizony nem emlékszem a másik nevére. Szörnyű-szép emlék ő az életemben és mindannyiunkéban. Miatta lázadoztunk a brómos tea ellen... Nem sejtettük, mi lesz a vele való kapcsolatunkból. Tulajdonképpen nem volt szép, de rendkívül izgalmas arca volt. Talán a majdnem összenőtt fekete szemöldök meg a mindig remegő orrcimpái miatt. Olyan volt, mint egy boszorkány és egy őz egyszerre. Szóval mindannyian buktunk rá. Minden sátor az ő nevét akarta fölvenni: Mária-lak. A vitákat a táborvezető (Tündér Lalának neveztük a szemérmessége miatt)úgy simította el, hogy az orvosi barakk lett a Mária-lak I., a sátrak pedig sorban Mária-lak II., Mária lak III.,stb. Az első hétvégén, szombaton este tábortüzet tartottunk. Itt a különböző megyékből jött csoportok adtak elő valami rendkívül épületes "Örülünk, hogy itt vagyunk, és de jók vagyunk" műsort. Az est fénypontja a férfi szépségverseny volt, fődíja pedig: két puszi Máriától. Persze, marhára igyekeztünk: beolajoztuk magunkat, felfújtuk magunkat, 2

Next