A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
H - Heygendorf - Heymann - Heyne - Heynlin - Heyrenbach - Heyse
Heygendorf 168 — des Zuwachses der Holzbestände (Dessau 1852) : Lehrbuch der forstlichen Bodenkunde und Klimatologie (Erlangen 1856) ; Anleitung zur Waldwertrechnung (Lipcse 1865. 3. kiad. 1883) : Handbuch der forstlichen Statik (u. o. 1871, 1. rósz). Szaklapot is szerkesztett. 2. H. Károly, német erdész, szül. Bessungenben. Darmstadt mellett 1797 ápr. 9.. megh. Gíessenben 1856 aug. 24. Föerdész, majd erdőfelügyelő és 1835 óta Giessenben az erdészet tanára volt. Művei : Die Vorteile und das Verfahren beim Baumroden (Glessen 1826) ; Die Waldertragsregelung (u. o. 1841, 3. kiad. 1833) ; Die Hauptmethoden der Waldertragsregelung (u. o. 1848) ; Der Waldbau und Forstproduktenzucht (Lipcse 1854, 3. kiadás H. Gusztávtól, 1878) ; Beiträge zur Forstwissenschaft (Glessen 1842 és 1847) ; Anleitung zu forststatischen Untersuchungen (u. o. 1846). Heygendorf Karolina, 1. Jagemann. Heymann Ignác, térképész (1765—1815), szül. Karánsebesen, de már 7 éves korában szüleivel Milanóba került, hol a jezsuitáknál nevelkedett. 1784. nagy utat téve Olaszországban, Görzben telepedett le mint postatiszt s ily minőségben működött itt, Triestben és Bécsben egész 1811-ig, midőn császári tanácsos címmel nyugalomba vonulva, Triestbe költözött s ott is halt el. Művei : Nouvelle Carte des postes de toute la Lombardie (Triest 1797); Postkarten von Österreich (8 lap, u. o. 1798); Olaszország térképe (u. o. 1799, uj kiadások 1802, 1806) ; Postkarte von Deutschland, der Schweiz und Holland (Bécs 1800, 2. kiad. 1806) ; Ansicht der Stadt und des Freihafens von Triest (Triest 1802); GY. G. Heyne. 1. Keresztély Gottlob, német nyelvész és régész, szül. Chemnitzben 1729 okt. 25., megh. Göttingában 1812 jul. 14. 1748. a lipcsei egyetemre ment s 1752. jogi vizsgálatot tett. Ezután másoló lett a Brühl-féle könyvtárban s fordítgatni kezdett franciából és görögből. Midőn Brühl miniszter bukása megfosztotta kenyerétől, nevelő lett, s 1759. növendékével Wittenbergába ment; a háború azonban visszakergette Drezdába, melynek bombázásánál gyűjteményei és előmunkálatai tönkrementek. 1764. Göttingába hívták meg egyetemi tanárnak. Itt 50 esztendeig vezetője volt az egyetemi életnek, megteremtette az egyetemi könyvtárt, felolvasásokat tartott Homerosról, Pindarosról, Horatiusról, a görög és latin irodalomtörténetről, régiségekről és régészetről és vezette a filológiai szemináriumot. Azonkívül mint a Tudományos Társulat titkára szerkesztette ennek Abhandlung-jait és 1770 óta a Göttingensche gelehrte Anzeigen-t. Kiadásai : Tibull (4. kiad. 1817) ; Vergil (1767—75) ; Pindar (1773) ; Ilias (1802, 8 köt.) ; Apollodors Bibliotheca Graeca (1782,4 köt.). Művei : Einleitung in das Studium der Antike (1772); Sammlung antiquarischer Aufsätze(1778 — 1779); Lobschrift auf Winckelmann (1778). Opuscula academica cimű műve (1785—1812, 6 köt.) értekezéseit tartalmazza ; régészeti és műtörténelmi egyetemi előadásai 1821. jelentek meg. V. O. Heeren, Chr. G. H. (1813) ; Göttinger Professoren (1872) és Herbst V., J. H. Voss(1872,1 köt.), s.u. 2. H. Móric, német germanista, szül. Weissenfelsben 1837 jun. 8. 1864. Halléban habilitáltatta magát, 1869. rendkívüli tanár lett s 1870. Baselbe hivatott meg a nőmet nyelv és irodalom rendes professzorának. 1883. göttingai egyetemi tanár. Művei : Kurze Laut- u. Flexionslehre der altgermanischen Dialecte (1862, 4. ψ ad. 1880) ; Über die Halle Heorot im Beowulf-Liede (1864) ; Altniederdeutsche Eigennamen (1867). Kiadta Beowulf-ot (1863, 5. kiad. 1878) ; Heliand-ot (1866, 3. kiad. 1883) : Kleinere altniederdeutsche Denkmäler-t (1867, 2. kiad. 1877) : Stamm UMlas-át (1885, 8. kiad.). Azonkívül : Kleine altsächsische und altniederfränkische Grammatik (1873) ; Kunst im Hause (1881 -83, II. rész) ; Die Baseler Glasmalerei des XVI. Jahrhunderts (1883) ; Deutsches Wörterbuch (1890 óta, igen ajánlatos mű). Németre fordította Beowulf-ot ; Müller Vilmossal kiadta : Göttinger Beiträge zur deutschen Philologie (1886-1888, IV. rész) és 1867 óta részt vesz a Grimm-féle szótár megírásában. s. B. Heynlin János (latinosan a Lapide v. Lapidanus), német pap és bölcsész a középkor végén, szül. Baselben 1434 körül, megh. u. o. 1496. Tanított Baselben, Párisban, itt a Sorbonne doktora lett . 1474. számos tanulóval együtt visszavándorolt Baselba, hol az itteni nominalista bölcsészteológusok heves harcot támasztottak az általa képviselt aristotelesi realizmus ellen. 1477. Tübingában lett tanár és káptalani lelkész, 1480. a baden-badeni káptalan igazgatója, 1484. baseli kanonok s a kolostortemplom lelkésze, végül az ottani karthausi rend tagja, Aristoteles logikai irataihoz kommentárokat készített s hő védelmezője volt a Mária szeplőtlen fogantatását hirdető tannak. F.S. Heyrenbach József Benedek, osztrák történetíró, szül. 1740 körül, megh. Bécsben 1779 ápr. 20. A jezsuita-rendbe lépett, 1762 óta a trencséni kollégiumban élt mint növendék, 1772. Bécsbe került, hol 1774 óta mint a császári könyvtár első őre és mint egyetemi tanár működött. Művei : Grundsätze (der älteren Staatsgeschichte Österreichs ; Kaiser Friedrichs IV. Tochter Kunigunda. Heyse, 1. János Keresztély Ágost, német grammatikus és pedagógus, szül. Nordhausenben 1764 ápr. 21, megh. Magdeburgban 1829 jun. 27. Teologiát és neveléstant tanult ; 1792. gimnáziumi tanár, 1807. gimnáziumi igazgató lett. Főművei : Allgemeines Fremdwörterbuch (15. kiad. Hannover 1873, 1. kiad. 1804 ilyen cimmel jelent meg: Verdeutschungswörterbuch) ; Kleines Fremdwörterbuch (u. o. 1840) ; Theoretisch-praktische deutsche Grammatik (Hannover 1814, ezt adta ki később fia átdolgozva) ; Leitfaden zum Unterricht in der deutschen Sprache (23. kiad., u. o. 1874). — 2. H. Károly Vilmos Lajos, német nyelvbuvár, az előbbinek fia, szül. Oldenburgban 1797., megh. 1855. 1816. Humboldt Vilmos legifjabb fiának nevelője, 1829. a bölcsészet rendkívüli tanára lett Berlinben. Handwörterbuch der deutschen Sprache (3 köt., Magdeburg 1831—49) c. művét atyjával együtt kezdette meg. Atyjának nagyobbik nyelvtanát átdolgozta, az ujabb nyelvtudomány vívmányait fölhasználva : Ausführliches Lehrbuch der deutschen Sprache (Hannover 1838—49, 2 kötet). De legfontosabb nyelvfilozófiai munkája : Systeme der Sprachwissenschaft (Berlin 1856) ; ezt Heyse