A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)
K - Kossut - Kossuth - Kossuth - Kossuth
Kossuth — 821 — Kossut, kisközség Turóc vármegye szentmárton-blattnicai járásában a Turóc folyó mellett. Területe 178 kataszt. hold, összesen 6 házzal és 44 tót és magyarajkú lakossal, akik ágostai, róm. kat. és izraelita vallásúak. Eredetileg a turóci várbirtokok közé tartozó Zábor-földnek egyik része, a XIII. sz. közepe óta a Kossuth család tulajdona. Régi neve Tidvard, a XV. sz. vége felé Kossuthfalva, mely aztán az előbbit teljesen kiszorította. Egykor nagyobb volt a területe, midőn azonban a XV. sz. második felében a Kossuth-család egyik ága Kossuthi Miklósban s fiában Lászlóban kihalt, a már előbb Detricheknek és Zablatiaknak elzálogosított és eladott kossuti birtokrészt Révay Ferenc szerezte meg s ezt elszakítva, a Szklabinyai uradalomba olvasztotta. Kossuth (Kosut), kisközség Pozsony vármegye galántai j.-ban. Területe 2639 kataszt. hold, 126 házzal és 1253 magyar- és tótajku lakossal, kik róm. kat., ágostai és izr. vallásúak. A községneve Cusoud alakban már egy 1213-iki oklevélben előfordul. Eredetileg a pozsonyi várnépség földjei közé tartozott, mint a szomszéd Taksony falu is ; a lakosság magyarokból s a magyarokkal rokonfajta elemekből állt, kiknél az olyan helynevek, mint «Áldókút», «sepulchrum paganorum» (pogány sír) tanúsága szerint még a XIII. sz. elején is voltak a pogányságnak emlékei. Valószínű, hogy azok a turóci várjobbágyok, kikből a Kossuth-család ősei származtak, innen szakadtak Turóc vármegyébe. N. G. Kossuth, county Iowa E.-amerikai államban, 1500 km 2 területtel, 6180 lakossal, Algona székhelylyel. Kossuth (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi): Régi turócmegyei nemesi család, melynek első ismert őse Math fia Kosuth (Coswth) IV. Béla korában tűnik föl. Eredetileg várjobbágy lehetett és mint ilyen kapott adományba IV. Bélától egy darab földet a Turóc folyó jobb partján Pósa fia Kocscsal (Coch) és Voyan fia Voiszlóval, kik ugy látszik rokonai voltak. Az első adománylevelet azonban Detre zólyomi ispán birtokába kerítvén, megsemmisítette, helyette 1263. állított IV. Béla új adománylevelet, melyben az adományosokat turóci nemeseknek (nobiles de Turuch) mondja. Ezen adománylevél értelmében a birtokból két részt kapott Kocs (ebből lett a későbbi Zábor község) és csak a harmadik rész (a későbbi Udvard v. Kossuth község) jutott Kosuthnak és Voiszlónak. A család tagjai közül Kossuth va András 1359. oltalomlevelet nyert udvardi birtokára a szomszéd Priekopa lakóinak zaklatásai ellen. 1360. már nem élt. Ez évben iktatják be Hait és testvérét Pált Udvard birtokába. Pál vitézül harcolt a velenceiek ellen és azért 1374 örök birtokul kapja Nagy Lajos királytól Udvardot. 1391. Bebek Imre országbíró előtt igazolja Udvard vagy Udvard községre való birtokjogát. Pál fiai közül Miklós deák (literátus), turóci alkapitány tünt ki. Nagy birtokszerző volt, 1408. megkapta kisszócot és a kelecsényi soltészságot, 1416. Karlafalvát és Nyitrában Gergelyfalvát és Mikefalvát, ugyanott Lesnyefalvát is megszerezte. Ágazata azonban nem sokáig virágzott. Ilyen nevű unokája egymásután elzálogosította jószágait, melyek közül Kossuthfalva felét 1487. zálogjog címén a kossuthfalvi Doverek vagy Detrichek szerezték meg, tőlük 1506. a Zablatiak és végül a Révayak, mig a rákói és karlovai javakat 1489. Mátyás király Majthényi Mihálynak ajándékozta. A K. család ezen ága Miklós fia Lászlóban halt ki. A másik ág Kossuth fia Andrástól származik. Ebből való Tamás, ki 1489. Udvardra új adományt szerezvén, Kossuthfalva egy részét megmenthette a család számára. A leszármazási táblát 1. a 822. oldalon. 1. Tamás ivadékai közül nevezetesebbek: K. IV. Miklós, János és Nedeczky Anna fia, K. Lajos egyenes őse, 1649—1650. Az Érsekújvárra küldöttt turócvármegyei huszárok hadnagya. A perbetei ütközetben megsebesülve, török fogságba esett, Esztergomba hurcolták s ott, mint rabot eladták. A fogságból 1651 dereka táján szabadult meg 1800 tallér (4500 frt) váltságdíjért és egy török rab árán, ezt a nagy összeget (mai értékben körülbelül tízszeres pénz) azonban kossuthi részjószágának zálogba vetése által sem lévén képes előteremteni, maga helyett kezeseket állított s Ali, párkányi lovas aga 1651 jul. 5. kelt s két évre szóló útlevelével megindult a váltságdíj hátralevő részének összegyűjtésére. Támogatták is őt ebben mindenfelől : Bars vmegye 1652 febr. 8. Kis-Tapolcsányon tartott közgyűlésén 50 frtot szavazott meg, 1652 máj. 4. pedig Szelepcsényi György nyitrai püspök előterjesztésére maga az uralkodó, III. Ferdinánd állított ki számára ajánlólevelet, melynek meglett az a hatása, hogy az összeg nemsokára együtt volt s Κ, lefizethette a váltságdíjat. Kossuthi részbirtokát is sikerült visszaszereznie s később turóci alkapitány lett. Megh. 66 éves korában, 1661 dec. 17. Török rabságban hordott vasbékéit mellé temették a turóc-szent-mártoni, akkoriban evang. templomba. Nehéz virágos piros selyemből készült díszes temetési zászlaja ma is ott csüng a turócszent-mártoni templom falán. Neje Borcsányi Magdolna volt, kitől Dániel és István nevü fiai maradtak. (V. ö. A lady K., Kossuth Lajos három vitéz őse. Turul, 1894. 4. füzet 154—158. oldal.) K. Sándor, huszárkapitány a mult század első Kossuth-család címere. Amely szók a IC betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők ! Kossuth