Palócföld, 1983 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 6. szám - Horpácsi Sándor: Ladányi J.-Csanádi G.: Szelekció az általános iskolában
LADÁNYI JÁNOS-CSANÁDI GÁBOR: Szelekció az általános iskolában Ki tudja, hányadik iskolavita közül talán az a tavaly, az általános iskoláról folytatott disputa volt legizgalmasabb, amelyben nem kevesebbet állítottak Andor Mihályék (Mozgó Világ), mint azt, hogy annak idején (1948-ban) a nyolc osztályos általános iskolához nem voltak adottak sem az objektív, sem a szubjektív feltételek. Igen súlyos állítás ez, s érthető, hogy szenvedélyesen csaptak össze az érvek, pro és kontra. Azt, hogy a tankötelezettségi törvény végrehajtásával, az általános jellegével, iskola valóban általános annak tartalmával, hatékonyságával gondok vannak, már korábban is jelezte a szakma. Elég itt csupán Gazsó Ferenc tanulmányaira utalni. Sűrűsödtek a figyelmeztető jelek arról is, hogy miután lefékeződött a társadalmi mobilitás, néhány iskolatípus (például a szakközépiskola), olyan zsákutcát jelent, ahonnan igen nehéz, vagy csak nagy áldozatok árán lehetséges a továbblépés. Úgy tűnik, hogy most jött el az ideje annak, hogy ezeket a zsákutcákat az általánosnak nevezett iskolatípusban is mutassuk. Magyarán azt, hogy kitársadalmi, környezeti hátrányt az a általános iskola számos vonatkozásban nem hogy nivellálni, leküzdeni, feloldani nem tudja, de még tovább fokozza, mélyíti. Ez megint olyan súlyos állítás, hogy alapos vizsgálattal szociológiai-pszichológiai kell bizonyítani. Ezt végezték el Ladányi János, Csanádi Gábor és munkatársai. Eléggé nem dicsérhető módon nem valamely „hátrányos helyzetű” vidéket választották vizsgálódásuk terepéül, hanem a főváros egyik, (a XVIII.) kerületét. Úgy vélték, hogy ebben a homogén közegben kell és lehet kimutatni azokat a területi szociológiai hátrányokat, amelyek nagyon is meghatározzák egy-egy gyerek általános iskolai karrierjét, boldogulását. Gyakorló pedagógusok mindig is tudták, bár nem szívesen beszéltek róla hogy lényeges, minőségi különbségek adódnak abból, hogy egy iskola földrajzilag hol is fekszik. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hol született, hol nő fel. Eddig azonban mindig a centrumoktól való távolságban láttuk a hátrány okát, holott - ezt bizonyítja be a szerzőpáros - maga a centrum (értve ezen a fővárost) sem homogén. Számos tényező köti gúzsba a gyerekeket és az iskolát. A miliő mellett a gyerek sorsát meghatározza a szülők társadalmi munkamegosztásban elfoglalt pozíciója is. A legnagyobb és legszomorúbb tanulsága Ladányi és Csanádi vizsgálódásainak, hogy az iskola még mélyíti és konzerválja is ezeket a különbségeket, sajátos módon éppen az értékrendjével, amellyel a teljesítményt, a „felmutatható” eredményt fetisizálja. Németh László sokat idézett mondása szerint: „akit lehet tanítani, azt nem kell, akit kell, azt nem lehet.” Ez igazolódik Ladányiék sokoldalú, alapos felmérésében is. Németh László pedagógiai ethoszától azon 22