Pannonhalmi Szemle 1928
Könyvismertetések: - Aurel Kolnai: Der ethische Wert. (Dr. Hegyi Damján)
cselekvés akartságának jellegét, de csökkenti annak szabadságát és így beszámíthatóságát is. Miért kivétel éppen az érzéki vágyódás az előbbi alapelv alól, nem tudjuk megérteni, hiszen az érzéki vágy is csak egyik faja a szenvedélynek, ehhez hasonlóan az is elhomályosítja az értelmi megismerést és heves erővel ösztönöz az elénk táruló érzéki jó megragadására. Ennek következtében az érzéki vágy befolyása alatt az akaratnak kevesebb szerep jut a cselekvés létrehozásában, mintha az érzéki vágy hatalma nem éreztetné vele káros befolyását. Prümmer bizonyítása ebben a pontban egyáltalán nem meggyőző, sőt bizonyos tekintetben meglepő, mivel mindkét állítását lényegében véve ugyanazzal a bizonyítékkal akarja megerősíteni. A probabilizmusnak újabb megformulázásáról — sajnos — nem vesz tudomást a szerző, pedig az az új egyházjogi törvénykönyv 15. kánonjához teljesen hozzája alkalmazkodik s így a probabilizmus ellen felhozott 15. kánon bizonyító ereje teljesen megsemmisül. Nagy kár, hogy sem Frinsnek a kötelesség fogalmából kovácsolt hatalmas erejű bizonyítékát, sem pedig a bűntelen tudatlanság erkölcsi következményeiből leszűrt érvet nem méltatja figyelemre. A törvényes meddősítést nem tartja megengedettnek, mivel szerinte a megcsonkítás csak egyes testi szervek gyógyítása vagy az egész test egészségének helyreállítása miatt indokolt. Ez a bizonyítás azonban megfeledkezik arról, hogy az ember nemcsak öncélú egyed, hanem társadalmi lény is, kinek a közös jó érdekében nem egyszer le kell mondania a saját érdekéről, annál kevésbbé szabad azt veszélyeztetnie és annak kárt okoznia. Ennélfogva, ha a közös jó mindenképpen megkívánja a megcsonkítást, azt az illetékes törvényhozó el is rendelheti. Az igazságtalan támadónak megölését saját életünk védelmére, ha ezt másképen eszközölni nem tudjuk, azért jelenti ki megengedettnek, mert ez a cselekvés saját életünk megmentésére, védelmére szolgál. Ez a bizonyítás mintha petitio principii volna. Azonban az imént felsorolt és egyéb fel nem sorolt hibák ellenére is nyugodt lélekkel ajánlhatjuk Prümmer erkölcstanát. Dr. Hegyi Dámján. Aurel Kolnai: Der ethische Wert und die Wirklichkeit. Herder, Freiburg. 1927. XIV. + 172 1. Az etnika bármilyen mélyen belemerül is az erkölcsiség alapelveinek metafizikai vizsgálatába, mégsem sorolható semmiképpen sem a pusztán logikai értékkel bíró elmefuttatások közé. Kapcsolatai a valóságos élettel sokkal szorosabbak és szükségesebbek, mint amennyire egyes művelői elgondolják és megengedik. Egyáltalán nem elégedhetik meg egy, a divatos jelszavaktól inspirált új rendszer megalkotásával és ennek keretén belül annak megállapításával, minek kellene vagy kell lennie, hanem alá kell szállania az emberi élet szövényes jelenségeinek szakadékaiba, kozmikus helyzetének és rendeltetésének a világtörténelemben is elénk tárt adottságaiba. Ezeknek az öszszetevőknek világnézeti elfogultságtól meg nem görbített eredőjét kell megalkotnia, csakis így lehet az emberi életnek már élettel telített és életet adó kovásza. A gyümölcsöző etnikai vizsgálódás eme vezető eszméjét sokan szem elől tévesztették s ezért vizsgálódásaikban olyan gondolat-ingoványokba sülyedtek, amelyek az emberi életnek inkább elposványosítására és megfojtására, mint megtisztítására, erősítésére és diadalmaskodó nekilendítésére szolgáltak. Kolnai annak az okát keresi, miért maradnak egyes etnikai elméletek teljesen hatástalanok az emberi életre, vagy ha hatást gyakorolnak is rája, miért romboló inkább ez a hatás, mint építő, mint