Pannonhalmi Szemle 1930
Könyvismertetések - Molina: Das Leiden im Weltplan. dr. Hegyi Damján
örökké fennáll és lényegesen elemeiben változhatatlan; bámulatos egysége, szentségének magas foka, elterjedtsége és apostoli eredete krisztusi igazságának bizonyítékai. Tágabb értelemben a szentek egyessége, mely a küzdő, szenvedő és megdicsőült egyház tagjait a legnemesebb szeretetközösségben foglalja egybe. Ezzel kapcsolatban a szentek, ereklyék és képek tiszteletéről is szól. A harmadik részben az egyház más jellegét tárja fel. Az egyház a szentségek, szentelmények és szentmiseáldozat, mint kegyelemközlő eszközök alkalmazásával gyakorolja papi hatalmát és köti össze a természetfeletti kegyelem ezer meg ezer gyökérszálával az üdvösségre teremtett lelkeket Istennel, az üdvösség és szentség ősforrásával. Rövid kár, de modern szempontból értékes a szentségek és antik misztériumok kapcsolatát kutató és a szentségeknek az antik misztériumoktól való őseredeti függetlenségét kimutató fejezet. Kár, hogy az ősegyház bűnbocsánati fegyelméről nem nyújt világos képet. A negyedik részben az egyén és az egész világ utolsó dolgaival foglalkozik. A rövidke függelékben a könyv nyomása közben megjelent fontosabb munkák eredményeit sűríti össze, Dr. Hegyi Damján. Thomas Molina: Das Leiden im Weltplan. Lösung tiefster Menschheitsfragen. Verlagsanstalt Tyrolia, Innsbruck—Wien—München. 1929. 570 1. A szenvedés kérdése, eredete, célja, jelentősége mindig izgatta a boldogságra áhítozó emberi lelket. Nem volt vallás, amely ne törekedett volna megnyugtató feleletet adni rája. Kevés bölcseleti irány mert elmenni mellette anélkül, hogy legalább is egy kissé bele ne tekintett volna szoborszerű, titkokat rejtő arcába. De azt is el kell ismernünk, hogy a keresztény valláson és bölcseleten kívül még eddig nem akadt vallás és bölcseleti irány, amely meg tudta volna oldani rejtélyét. Thomas Molina vállalkozik arra, hogy a keresztény vallás és bölcselet alapjain hívő meggyőződéssel megmaradva, de egyszersmind új szempontokat is figyelembe véve, felfedje és kibogozza a szenvedésnek sokszor vékony és kacskaringós gyökérszálait, amelyek minduntalan egymásba fonódva belemélyednek a kereszténység hatalmas, végtelen távlatokat átfogó igazságaiba, azokat csodálatos egységű zárt rendszerré kötik össze. Megállapítja a szenvedés titokzatos szerepét a jó cselekedetek érdemszerző jellegében, a bűn létrehozásában, az akarat szabadságában, a bűn kiengesztelésében, a lélek megszentelésében, a krisztusi férfiasság, érettkorúság és tökéletesség kialakításában. Emellett nem sajnálja a fáradságot arra sem, hogy a hagyományos thomista és molinista elméletet elvetve, egészen új nézet megalkotásával világítsa meg az isteni kegyelem és az emberi akarat sajátos együttműködését a jó cselekedetek létrehozásában. Kitér a bűn, illetve halálos bűn igazi lényegének felfedésére is. Krisztus szenvedéseinek fő célját nem az emberiség megváltásában és megszentelésében véli megtalálni; ezek csak alárendelt célok, legkiválóbb eszközei Krisztus önmegszentelésének. E három pontra vonatkozó bizonyítékai ugyan iskolázott, éles elméjű teológusra vallanak és kellő méltánylást érdemelnek, de a kérdést teljesen el nem döntik, a thomizmus és molinizmus vitáját pusztán történeti jelentőségű vitává nem fokozzák le. Állásfoglalása még sok támadásra ad alkalmat, sok vitát szít fel, míg felvetett új eszméinek át meg átgondolása után kihámozódik igazságértékük magva.