Pápai Független Kisgazda, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-07-13 / 26. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI TÉR 5. SZÁM. FELELŐS DR. NAGY SZERKESZTŐ: GYÖRGY HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG Felelőtlen uszítás Ne piszkáljuk egymást pártállás miatt, mert a tiszta demokráciában , mindenki, szabadon választja meg a maga pártját — mondotta Nagy Ferenc miniszterelnök. Megszívlelhetnék sokan, akik a demokrácia álarcában féktelen, felelőtlen uszításaikat viszik végbe és orcátlan kijelentéseikkel ássák alá a magyar nép mélységes hitét, tudják meg azok az urak, akik a gyárak becsületes dolgozóit akarják bekényszeríteni erőszakkal pártjukba, ez a módszer már nagyon kopott és ósdi és annyira ismerős a múltból, hogy borzadunk tőle. — Álljon előttük miniszterelnökünk világosan megfogalmazott kijelentése: tiszta demokráciában mindenki szabadon választja meg a maga pártját, a tiszta demokráciában mindenki szabadon kiállhat a politikai hitvallása mellett. Szükséges és kívánatos az agitáció, ez azonban legyen tiszta és ne kizárólag abban merüljön ki, hogy a másik pártra kigyót-békát ráhányunk, vagy annak vezetőit mindenféle alaptalan vádakkal illetjük. Számtalan panasz érkezik hozzánk az egyes gyárakból, hol a munkásság a legféktelenebb terrornak van alávetve, az egyik gyárba csak azt veszik fel, aki egyik párt pártigazolványát felmutatja. A gyárakba a Kisgazdapárt megbízottai be sem juthatnak, ezzel szemben a munkáspártok hetenként tartanak gyűléseket, ahol nem pártpolitikai agitáció folyik ilyenkor, hanem a szónokok majdnem kivétel nélkül abban merülnek ki, hogy a Kisgazdapártot szidják. Legutóbb, mint tudomásunkra jutott, egyik agitátor azzal vádolt meg bennünket, hogy mi vitetjük el a papokat, a másik pedig azt adta Ruip Jenő képviselő szájába, hogy ő a parasztságot a beszolgáltatás megtagadására biztatta. Szemenszedett valótlanságok ezek, amik nemcsak arra alkalmasak, hogy a pártok felborítsák, hanem közötti jó viszonyt nagy visszatetszést kelt azokban is, akik talán az illető párttal szimpatizálnának. Sértő is ez a munkásságra, mert senki sem veszi jónéven, hogy olyan butának és korlátoltnak tartsák, hogy ilyen badarságokat betegyen. — Tegyünk szájkosarat szónokainkra és ne engedjük, hogy mindenki oda állhasson a nép elé szónokolni, akkor, mikor a politikai alapfogalmakkal nincs tisztába és saját pártjának elvi célkitűzéseit sem ismeri. Még az, hogy valakinek öblös hangja van és két ép mondatot ki tud mondani, nem teszi az illetőt agitátorrá, ehhez valami kevés politikai iskolázottság is kell. A Kisgazdapárt ideológiája ott él a magyar nép millióinak lelkében. Ne engedjük, hogy szembeállítsanak bennünket, mi is utáljuk, aki politikailag elnyomja, gazdaságilag kizsákmányolja a magyar dolgozókat. Ma a népé az ország szenvedése, de a holnap jóléte is. Ne féljen senki, aki becsületes, s a magyar paraszt odahelyezi a kenyeret az asztalunkra és a beszolgáltatási kötelezettségének is eleget tesz, ha az utolsót kell, azt is odaadja. De ne akarja senki politikai hangzavarok közben a Kisgazdapárt becsületes törekvéseit és magyar szándékát elgáncsolni, mert a miniszterelnök szavai szerint: »A tiszta demokráciában minden pártnak joga van ahhoz, hogy azt higgje, hogy az ő programmja, az ő ideáljai a legalkalmasabbak a nemzet felemelésére. Minden párt akkora joggal hiheti ezt, amekkora erővel a magyar nép mellette áll. Azt pedig a legutóbbi választások megmutatták. Sz. K. Sürgős segítséget! Az elmúlt hét pénzügyi és árviszonyai valóságos pánikhangulatot idéztek elő a lakosság körében. A tisztviselők és gyári munkássága mikor megkapta szűkös kis pénzbeni fizetését, szaladt, hogy pénzéért valamit vásároljon és így annak elértéktelenedését elkerülje. Az első út a piacra vezetett, hol azonban keserűen kellett tapasztalnia, hogy a piaci árusok és termelők pénzért semmit sem hajlandók adni, a piacon kizárólag a dohányt, cigarettát és sót fogadtak el. Ugyanez a helyzet az üzletekben is, legfeljebb annyival jobb, hogy egyes üzletek adójegyekben, vagy adópengőben készek voltak árujukat kiadni. A pénztől meg kell szabadulni! Megindult az újabb roham. Futás a postára adójegyekért. Itt éri az érdekeltet a második csalódás. Adóbélyeg egyáltalában, vagy csak kis címletekben kapható, amikből lepedők kellenek, hogy valamely egészen kis értékű dolgot kifizethessünk. Az adójegyekkel is baj van, ezekből pedig csak 500.000 adópengős címlet kapható. Kinek van azonban ennyi pénze, mikor ennek értékét már több billióval lehet csak kifizetni. Ha meg is van az illetőnek a szükséges mennyiségű trilliója, és boldogan megveszi az ötszázezres vagy milliós adójegyet, hogy pénzét másnapra átmentse, másnap szomorúan kell tapasztalnia, hogy mégsem olyan tökéletes a boldogsága, mert másnap, mikor a nagy címletű adójeggyel vásárolni akar, szomorúan kell tapasztalnia, hogy ezért sem kaphat semmit, mert sehol nem tudja felváltani és az eladók sem tudnak belőle visszaadni, mert az apróbb címletű adójegyek teljesen eltűntek a forgalomból. Egyik cél el van érve, hogy az érték egyik napról a másikra át van mentve, ebből azonban még megélni nem lehet, mert nem lehet az olajjal készített főzelék helyébe oda tenni a gyerekek elé az adójegyet. Még kínálkozik egy harmadik mód is a pénz átmentésére, a pénzt adópengő betétre elhelyezni. Eddig ez helyes is volna, azonban a legtöbb adópengő betétet azért helyezik el a bankban, hogy szükség esetén onnan kivegyék és élelemre váltsák fel. Itt is megvan a baj. A bankok a legnagyobb készséggel kifizetik a betéteket most már minden fennakadás nélkül, azonban ez ma technikailag szinte kivihetetlen, mert nemcsak a bankok pénztáraiból, hárnem a közönség zsebeiből is teljesen eltűnt az apróbb címletű bankjegy, egyedüli forgalomban látható bankjegy a billiós és egypár százezerbilliós. A közönség átmentett betétjéhez csak úgy juthat, hogy vagy elfogad betétjéért kerek trilliós összeget, a többit veszni hagyja, vagy órákig vár, míg esetleg befut valaki, kinek van elhelyezni való apróbb címletű bankjegye.A trillió boldog tulajdonosa sem tud menni semmire pénzével, mert nem talál a városban helyet, hol ezt felváltanák, vagy visszaadnának belőle. Hiába van tehát trillió, vagy ötszázezres adójegy, mindkettő egyforma szerencsétlenség. Egyikkel sem lehet menni semmire. A vasút például csak bankjegyben fogadja el a vasúti jegy árát, adójeggyel fizetni nem lehet, hol váltod át bankjegyre. A trilliósokkal rendelkező szívesen venne adójegyet, de neki is kisebb címlet kellene, hogy valamit is kaphasson érte. Megállt tehát az élet. A piac a közönség nagy része elől el van zárva, ha csak nincs valami cserélni való. Sürgősen segíteni kell ezen az állapoton, mert az emberek már a végsőkig el vannak keseredve. A tisztviselők és munkások, mikor nyomorult kis fizetésüket, vagy előlegüket megkapják, kénytelenek ór3uíat azzal eltölteni, hogy pénzüket valamiként elhelyezzék és így a naponta bekövetkező adópengő emelkedésből származható kártól megmeneküljenek, mert arra, hogy valami áruba befektessék, nem is gondolhatnak. Belátjuk a kormány nehéz helyzetét az inflációval szemben. Ennek ellenére a kormány mégis lehetővé tehetné azt, hogy kellő mennyiségű kiscímletű bankjegy vagy adójegy álljon a közönség rendelkezésére, talán megvalósítható lenne azáltal is, hogy az állampénztárak utasítva lennének, hogy az aznapon befolyt adójegyeket azonnal adják ki a postáknak a nagyközönség részére leendő kiadhatás végett. Segítsünk a dolgozókon sürgősen, mert a nyomor nagy úr és semmiféle érveléssel meggyőzni nem lehet, könyörtelenül ragaszkodik jogaihoz. ^ hadifoglyok hazatérését segíti elő a Független Kisgazdapárt Országos Központjának hadifogolyszolgálata Budapest, Semmelweis utca 1.